L.A. Noire [PS4, XONE] teszt

A 2011-es L.A. Noire megosztotta a közönséget, ugyanakkor azt nem lehet elvitatni tőle, hogy újító megoldásokkal rendelkezett. Az 1940-es évek végének Los Angelesében Cole Phelps rendőri karrierjét követhettük végig: a kezdetben utcai járőrként, majd nyomozóként dolgozó férfinak – és ezáltal a játékosnak – a tanúk, gyanúsítottak testi reakcióit kellett figyelnie, hogy a mimikából, félrenézésekből, hanglejtésből megállapítsa: az illető igazat mond, vagy hazudik. Ennek alapján kellett eldönteni, hogy mit gondolunk egy adott szituációról, de akár sor kerülhetett gyanúsításra is, amit persze alá kellett támasztani bizonyítékokkal. Az arcmozgást élő színészektől kölcsönző MotionScan technológia remekül működött akkor is, most is, de ez nem biztos, hogy 2017 végén elég az üdvösséghez.

Bűnös város

Az L.A. Noire HD PS4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg: a két nagykonzolon magasabb, akár 4K-s felbontásban is élvezhető a bűnügyi munka (ehhez persze Pro / X változat szükséges), míg a Nintendo új gépén az irányítást természetesen hozzáigazították az érintőképernyő által kínált lehetőségekhez. Az Angyalok városa egyszerűen remekül fest magasabb felbontáson, a látótávolság kiváló, a hangulat nagyszerű – főleg a nyomozós részek alatt –, ugyanakkor Los Angelesnek ezúttal is vannak olyan részei, amik túl üresnek tűnnek. Ebben az időszakban kezdett el gyarapodni a metropolisz, az 1940-es évek végén több, mint másfél millióan lakták a várost. Jó, ezt a számot nem lehet lemodellezni, de már a 2001-es, GTA III-ban bemutatott Liberty Citynek is minden része nyüzsgő volt – itt nem ez a helyzet, és hát ezen igazán változtathattak volna a felújítás során. Az ember akár egy percig is autózhat anélkül, hogy találkozna egy járókelővel.

A nyomozati munka ellenben még mindig kiváló. Persze változtattak rajta valamelyest, plusz belekerült a játékba néhány új megoldandó ügy. A 2011-es változatban, a beszélgetések során, Cole a Truth (Igazság), Doubt (Kétség) és Lie (Hazugság) opciók közül választhatott, amitől rendőrünk viselkedése néha furcsának tűnhetett. Erre valószínűleg az új verzió fejlesztői is rájöhettek, ugyanis a reakciókat lecserélték a Good Cop (Jó zsaru), Bad Cop (Rossz zsaru), Accuse (Vádolás) sémára, így jobban ki lehet számítani, hogyan fog kedvenc hősünk egy-egy szituációra reagálni. Ez a változtatás előnyére vált a programnak, más viszont nincs, ami újnak számítana: jórészt ugyanazokat a feladatokat kell végrehajtani, ugyanazok a mellékküldetések várnak megoldásra, amik között szerepel túszdráma, rablás és így tovább.

Munka persze ezenkívül is van. A korabeli Los Angeles felfedezése, az újságok megtalálása és elolvasása mind-mind érdekes, azonban annak, aki már egyszer végigjátszotta a L.A. Noire-t, az új verzió semmi átütő újdonságot, élményt nem fog adni. Akkor mégis kinek ajánlható a program? Azoknak mindenképp, akik eddig nem játszottak vele, és szeretik a brutális-kriminális-bűnügyi történeteket. A korrajz még mindig kiváló, a bizonyítékok összegyűjtése, a gyanúsítottak megszorongatása élvezetes, és szerencsére a naturalizmusa is ugyanolyan szintű maradt, mint amilyen volt. Az L.A Noire egy igazi, felnőtteknek szóló program, ami bevezet a világháború utáni Amerika életébe: miközben Los Angeles fejlődik, változik, a mélyben ott van az emberi létre jellemző romlottság.

Zsaruszimat

Az L.A. Noire kellemes és viszonylag hosszú játékidőt kínál, komolyabb technikai hibák nem rontják le az élményt, noha vannak olyan momentumok, amik fejcsóválásra késztetik a játékost. Az NPC-k néha beragadnak, a nyílt világ még mindig csak látszólagos, hiszen az ügyek felderítésén kívül nem sok mindent lehet csinálni. Az igazán tisztességes dolog az lett volna a kiadó részéről, ha az eredeti játék tulajdonosainak odaadta volna ingyen az új verziót, azoknak pedig, akik még nem játszottak vele, kedvezményesebb áron kínálják. Utóbbiaknak jó tanács, hogy várjanak az első leárazásig, pár ezer forinttal olcsóbban már igazán megéri a program az árát.