Már-már kijelenthető, hogy 2015 a labdajátékok (Rocket League és Blast Ball) és az RPG-k (The Witcher 3, Pillars of Eternity) éve lesz, ezen stílusokon kívül pedig átlagban csak megszokott minőségű (a „gagyi” és a „meglepően jó” között ingadozva, példaértékűt nem teremtve) produkciók láttak napvilágot. Na de milyen esztendő az, amely két igazán tartalmas és emlékezetes kaland után egy újabb hasonlót kínál a kiéhezett közönségnek? A holland illetőségű, kétfős Tangrin Entertainment egyetlen Flash-alapú program elkészítése után igen nagy fába vágta fejszéjét, és e tett szüleménye lett a Kyn, amely izometrikus, klasszikus RPG/hack ’n’ hlash külsővel és játékmenettel keveri az RTS-ek világát, ráadásul teszi mindezt egy mágiával teli, a viking kultúrát újra életre keltő univerzumban, hogy még izgalmasabb legyen az összkép. Azt gondolhatnánk, hogy ezt már nem lehet fokozni, azonban mikor a nehézséget kiválasztva nekiindulunk a szövevényes történet felderítésének, majd megpillantjuk az első helyszíneket, és meghalljuk a legelső dallamokat, csak tátott szájjal ülünk a gép előtt, miközben a füles lecsúszik megdöbbenéstől félrebillent fejünkről: egy ekkora csapat is képes a csodára és egy (nem is annyira) csiszolatlan gyémánt megalkotására.
Azok a fránya szomszédok
Bram és Alrik végre kiszabadul, hogy egy különleges küldetést követően együtt térjenek haza, ám meglepődve tapasztalják: korábban nyugodt és békés szülőföldjük harcok otthonává vált. A mindenfelé kóricáló vad farkasokon kívül az eleddig visszafogottan viselkedő aeshir hordák (goblinra hasonlító lények) is pusztításba kezdtek, hogy a csontvázakról ne is beszéljünk. Két karakterünket egyszerre (kijelölve mindkettőjüket) vagy külön-külön is irányíthatjuk, a szóköz lenyomásával lassíthatjuk az időt, illetve ilyenkor különböző parancsokat is kioszthatunk embereinknek. Ez a mechanika komoly stratégiai irányt ad a harcokhoz, ehhez ráadásul a különböző skillek is remekül asszisztálnak. A Mind (elme), Body (test) és Control (kontroll) ágakon erősíthetjük szintlépéseink után a varázslatainkat, fizikai erőnket, továbbá a csapdakészítési és távolsági harc képességeinket, amiken kívül még az észrevétlenségre is rágyúrhatunk. Mivel a végigjátszás során a későbbiekben több segítő szándékú harcost is összeszedhetünk, akik ideig-óráig velünk tartanak, ügyesen lehet taktikázni a különböző irányba fejlesztett főkarakterek és a plusz társak erősségeivel: értelemszerűen a varázslásban jártasak és íjászok inkább a hátvédsorban remekelnek, míg a tankok a frontvonalon válnak nagy segítséggé. Ami azonban a legjobb ebben a rendszerben: nincsenek korlátok, így mindenkit abba az irányba terelünk, amelyikbe szeretnénk, ezzel akár több „kaszt” lényegi speckóit egybekeverve a minél ütősebb kombináció érdekében. A hagyományos képességeken felül ráadásul ott vannak a felszedhető, megtalálható feedstone-ok, amik mágiával társítva különböző eredményeket mutatnak fel, tehát egy bizonyos kő többfajta variációra is képes, emberünk erősségeihez igazodva.
Menj oda, vidd el!
Ha már sikeresen kivégeztük a felvezető küldetést, majd eljutottunk a központi helyszínre, sorra nyílnak meg a terepasztalszerű térkép különböző városai és régiói, amik mind egy-egy újabb főszálas missziót, valamint ahhoz kapcsolódó mellékküldetéseket nyitnak meg. Az összeszedett megbízások a megszokottaknak megfelelően tetszőleges sorrendben abszolválhatók, így érdemes először az éppen felfedezendő térkép minden egyes kis részletét kipucolni (hála az égnek nincs respawn, tehát legyilkolt ellenfeleink a földön is maradnak), a kisebb kéréseket megoldani, hogy utána a fővonalas misszióval foglalkozhassunk. A rendszer már az elején megmutatja viszonylag változatos formáját: az első méterek megtétele után belebotlunk egy bánatos apukába, akinek lányával a farkasok végeztek, miután pedig megkér a gyermek felélesztésére, egyből útmutatót kapunk a mágiahasználathoz, ami akár ilyen formában is tetten érhető. Szereplőink ugyan regenerálódnak (életerőnk nehezebb fokozaton is visszatöltődik – de csak ha nem vagyunk harcban, nincs a közelben támadó), elhullott társainkat, az NPC őröket könnyedén felhúzhatjuk, ha van elég mannánk. Emellett ostromgépeket védhetünk egy úton haladva, erősítést kérve tisztogathatjuk végig a partvidéket, a falu lakóit biztonságos helyre juttatva küzdhetünk meg a támadók hordáival (érkezésük előtt csapdákat is lerakhatunk), foglyokat szabadíthatunk fel, de időközönként akár logikai feladványok megoldásában is jeleskedhetünk. Ez általában kapcsolók lenyomásával (embereink megfelelő elhelyezésével) érhető el, miközben a rendelkezésre álló vízmennyiséget porciózzuk a kívánt mennyiségre, vagy éppen a fényforrással játszadozva oldjuk meg az aktuális feladványt. Emiatt a játékmenet kellőképpen változatos, mindemellett pedig élvezetes.
Varázslatos utazás
A Kyn egy egészen különleges kaland, amin szinte meg sem látszik a kisebb költségvetés, vagy éppen a minimális emberi erőforrás. Az erdei részekre jutva a fák recsegve hajladoznak a szélben, közben kellemes és nyugtató zene szól. A havas Solvflellig eljutva teljes mértékben megváltozik az összkép, Greenport pedig még gyönyörűbb, illetve még komorabb, mint amit addig bármikor is láttunk a játékban. A Tangrin rendkívül ügyesen lavíroz a humorosabb és viccesebb szituációk, illetve a sötétebb, nyomasztóbb cselekmények között. A fejlesztés is jól működik, ahogy a lootra is rá kell menni, de nem maradunk craft nélkül sem: a felszedett összetevőket a kovácsnál munkálhatjuk értékes és igen hatásos felszereléssé, ami a jól ismert kategóriákon (epic, rare és a többi) belül szolgál majd minket (akár színezhetjük is a ruhákat, így hódolva az aktuális divatnak). Sajnos a segítőket nem ruházhatjuk fel speciális tárgyakkal, ettől függetlenül nagyszerűen működik a csapatmunka, a fejlődés, a harc. A véletlenül hátrahagyott karakterek is jelzik hiányzásukat, a szomorú arcot látva pedig egyből rohanunk vissza elanyátlanodott társunkért.
Az RPG-k lázadása
Ennek a játéknak tulajdonképpen nem is szabadna léteznie, ha abból indulunk ki, hogy két ember hozta össze, elvégre nem várt minőségű és élvezeti értékű program lett a hollandok bemutatkozó produkciója, ami bár teljes mértékben mellőzi a többjátékos módokat, nevetve hozza a közkedvelt műfaj legfontosabb elvárásait. A mellette töltött minimum 10-15 (de ennek a kétszeresét is elüthetjük társaságában) óra során a hangulat egy pillanat alatt képes bárkit elragadni, jófajta nagyszerű zenéi pedig tovább emelik az abszolút korrekt, sőt annál még szebb külcsín okozta pozitív érzéseket. Béna történeti megoldásoktól és kliséktől persze ez a játék sem mentes (ahol nagy kincses ládát látunk a fűben elfekvő csontvázak között, ott utóbbiak természetesen felélednek az értékek összeszedését követően), ahogy hibáktól sem. A karakterek képesek egymásban, de akár egy bárányban is elakadni, a farkasok borzalmas, ugatásszerű hangja bántja a fülünket, a kamera sem mindig tökéletes, illetve akár egy kétméteres helyen sem tudunk áthaladni, ha azt nem úgy tervezték a fejlesztők, mégis az összkép mindenképpen jónak mondható. A Kyn egy rendkívül hangulatos, jó ízléssel összerakott, meglepően tartalmas és változatos RPG, amin az erőforrások hiánya sem látszódik meg, mindemellett pedig érezni rajta a csapat rajongását a műfaj (Baldur’s Gate, Dungeon Siege) iránt, ami 2015-ben, a Witchert és a Pillarst követően a Kyn képében újabb nagyszerű képviselővel gazdagodott. Ha 2016-ig más már nem jelenik meg a zsánerben, akkor is sikeres esztendőt zárhatunk, és ebből a Tangrin Entertainment is kivette a részét.
