Az ázsiai mitológia felettébb színes: legendás hősökkel és mitikus lényekkel teli bestiáriumával a történelem és a csodák kincsesbányája, ami tökéletesen megfelel a videójátékok világának is. A Krut: The Mythic Wings filmes alapokból táplálkozik, ugyanis egy 2018-as thaiföldi CG animációs kalandfilm, a Krut: The Himmaphan Warriors alapján készült, aminek középpontjában egy legendás harcos áll, akit az elvarázsolt Himmaphan-szigeten találtak meg, miután hazáját elpusztították, őt magát pedig bucira verték. Nem meglepő módon a játék nagyjából ugyanezt a sztorit követi, mivel mi is egy súlyosan sérült Garuda harcos (egyfajta sas típusú lény, amely két lábon jár és képes fegyvert használni, valamint repülni – nem mellesleg szintén rendelkezik már filmmel is) szerepébe bújva próbálhatunk túlélni, miután a sziklatrollok megszállják otthonunkat, és nagyjából mindent elpusztítanak. Egy titokzatos alak ment meg minket, és elárulja, hogy csak úgy tudjuk legyőzni az ellenséget, valamint visszaállítani a békét a birodalomban, ha előbb megerősödünk. Ehhez segítséget is nyújt, méghozzá a Mítoszszárnyak formájában. Innentől hat szinten kell átverekednünk magunkat, egészen a végső főellenfélig.
Fájdalmasan retró
A Krut egy oldalnézetes hack & slash/akciójáték képződmény, ahol madáremberünkkel kell balról jobbra haladva végigküzdenünk magunkat az egyre nehezedő pályákon. Ezekből mindegyik hasonlóan épül fel: a felénél rendre kapunk a nyakunkba egy kisfőnököt, majd a végén egy combosabb jószág baját láthatjuk el. Nehézségi szinttől függően eltérő életerőponttal és folytatási lehetőséggel vághatunk neki a kalandnak, de a Krut egyáltalán nem nehéz. A játékmenet döcögős és a harcok is kezdetlegesek benne, az ellenlábasok mögé szökkenve oszthatunk ki pár jól irányzott nyaklevest, majd ezt ismételgetve próbálhatunk tovább evickélni. Költőpénzt nyerünk a leölt népek után, amit elverhetünk az ellenőrző pontokként is funkcionáló pihenőknél. Fejleszthetjük hősünk életerejét, kombóit, erősségét és további dolgokat, de regenerálódhatunk is egy kis pénzmagért cserébe. Viszont elég gonosz dolog a fejlesztőktől, hogy a pályánként elszórt 2-3 cheickpointnál beugróval tudunk csak menteni, azaz azért is perkálnunk kell, hogy ne a legelejéről kelljen újrakezdeni az adott szintet, ha fűbe harapnánk. Viszont a program sutasága végett farmolhatjuk a pontokat, mert hamar visszakerülnek a tébláboló dögök a helyükre. Meghalni inkább csak óvatlan mozdulatoknál lehet, ebből viszont szép számmal akad útközben.
A kameranézet ugyanis nem mindig áll a helyzet magaslatán, még úgy sem, hogy rögzített az egész. Sajnos néha egyáltalán nem látható, hogy merre kéne ugranunk, és én többször is azért zuhantam a mélybe, mert egyszerűen elvétettem egy ugrást. Amire azt hittem, hogy rendes platform, arról kiderült, hogy csak háttérelem volt. Retró külsőt kapott a Krut, ránézésre simán lehetne egy régi PlayStation-játék is, de a végeredmény mégis felemás: némelyik pálya egészen látványos, és megannyi érdekességgel telepakolt (például az erdő), aztán meg jönnek olyanok, mint mondjuk, a sivár sivatag, ahol már halálra untam magam. Erre a repetitív játékmenet is rátett pár lapáttal, ugyanis tényleg annyiból áll az egész, hogy mész és gyaksz, csak éppen nincs feedback, a csapások erőtlenek, ráadásul abszolút kezdetleges az egész. Időről időre megjelenik egy kisebb, vagy egy nagyobb boss, akit le kell verni, de a megoldás mindig egyértelmű. Sok dialógus került a játékba (hiszen egy epikus történetet próbálnak átadni), de ezek egyáltalán nem érdekesek, szinkron pedig nem készült hozzá. A zene viszont legalább pörgős, és meghozza a harci kedvet.
A Krut: The Mythic Wings lehetett volna egy 2D-s God of War is (szigorúan a korai részekre gondolva), de túlságosan középszerű ahhoz, hogy akár csak egy hónap múlva is emlékezzünk rá. Bár az ellenfelek kinézete szintenként változik, alapmechanikáik ugyanazok, szóval, ha egyet kiismersz, kiismered az összeset. A bossfightok is igényelhettek volna több taktikát, nekem sikerült nagyjából mindet elsőre megcsinálnom úgy, hogy állandóan az adott monszta mögött maradtam, és onnan püföltem. Ugyanígy a szinkront is elbírta volna a program, az itt-ott fellelhető kincsesládák pedig vajmi kevés motivációt jelentenek az újrajátszhatóságban. Teljes áron semmiképp nem tudom ajánlani, akciósan is maximum azoknak, akik kedves emlékeket őriznek a hasonszőrű retró játékok kapcsán.
