Utazzunk vissza kicsit az időben: 2005-öt írunk, ez az az esztendő, melynek májusában megjelent a Knights of Honor. Bizony, az első rész immáron 17 esztendős, tehát már a második X felé zakatol. Most pedig itt az utód, a frissebb, okosabb-ügyesebb és látványosabb Knights of Honor 2: Sovereign.
Indulásnál felsejlik előttünk a kora középkori Európa térképe, rajta megannyi kisebb-nagyobb országgal. Ráadásul a starthelyzet sem állandó, hiszen 1110, 1224 és 1360 is választható, mint az indulás éve. Ha csak a Magyar Királyságot nézzük, nagyon nem mindegy a döntés, hiszen területileg, erőforrásilag és népességileg is más viszonyok uralkodtak. Szóval válassz megfontoltan – én azt mondanám, hogy elsőnek érdemes valami kisebb országot kipróbálni, mindössze 3-4 várossal, egyfajta tanulóbirodalomként. Én persze nem ezt csináltam, hamar meg is haltam.
A játék ugyanis elsőre egyszerűnek tűnik, de aztán aránylag hamar kiderül, hogy van benne kihívás, nem is kevés. Rögtön a legelső (és nekem a legtöbb fejfájást okozó) feladat az aranyak elosztása. Arany ugyanis mindenhez kell: építkezéshez, fejlesztéshez, seregállításhoz (és fenntartásához), zsoldosok megfizetéséhez, a pápának ajándék gyanánt… Szóval mindenhez. A játék azonban – érthető módon – meglehetősen szűkmarkúan adagolja a dukátokat és forintokat, az első támadók viszont idejekorán megérkeznek. Emiatt nagyon nehéz belőni azt az egyensúlyt, amikor nemcsak könnyűgyalogosokat meg íjászokat veszünk a kezdőtőkéből, hanem, mondjuk, jut városfejlesztésre, kereskedelemre is, mert ezek ugyebár kellenek a még több arany termeléséhez.
A térkép szerintem nagyon szép, bár Esztergomot Eztergomnak rajzolja a játék, és Kolozsvárból a kornak megfelelően Cluj lett. Ettől még a grafika kellemes a szemnek, a táj, ha a nagy lépték miatt erősen stilizált és hiányos is (örülhetnek a konteósok, nincs Balaton!), de nagyjából felismerhető. Hamar meg kell ismerkedni az egyes elemek jelentésével, hiszen a túlélést jelenti, ha az adott tartomány specialitásainak (bányák, mezőgazdaság, fűrésztelep, szőlők, miegymás) megfelelően fejlesztjük a várost. Ez nagyon fontos, mert ezek az extrák jelentik a kereskedelem alapját, ami a Knights of Honor 2: Sovereign egyik alapeleme. Legyen hát minél több és minél forgalmasabb kereskedelmi útvonalatok, ha szeretnétek érvényesülni. Ehhez persze kell még néhány dolog: egyrészt mesterkereskedő, aki egy másik városban nyélbe üti az új megállapodást, másrészt nem árt valami árucikk is, amit mi adnánk el, sok-sok aranyért. Itt jönnek elő a spéci dolgok, hiszen egy jó hordó borra ugyebár mindenki vevő…
Nincs túlkomplikálva a háborúskodás sem. Lényegében olyan lovagok is helyet kaphatnak az összesen 8 fős koronatanácsban, akik a hadművészetre specializálták magukat. Ők lesznek aztán a hadvezérek, akik alá csapatot kell szervezni – nagyot, erőset, fejlettet és sajnos drágát, nagyon drágát. Persze más haderő kell a kalandozásos-fosztogatásos mókákhoz, más a várostromokhoz és megint más a védelemhez. Mondtam már, hogy vannak kihívások a játékban?
Például a házasság. Az uralkodó ugyanis öregszik, így igen fontos biztosítani a trónörököst (vagy örökösöket), és nem árt, ha taníttatjuk is őket, hiszen a kevésbé cizellált emberfőből nem lesz sikeres király, pláne nem óriási birodalmak tisztelt és rettegett uralkodója. Természetesen a feleség is fontos része az egyenletnek, és lehetőleg legyen okos, termékeny, finom teremtés. Az oly fontos diplomácia által pedig lehetővé válik az uralkodóházak keresztül-kasul házasodása is: hiszen minek csatázni, ha egy jól sikerült násszal máris eldöntetik Európa jövője? Itt jönnek a képbe a diplomaták és a kémek, hiszen nem árt hajszálpontos képet kapni mindenkiről, aki számít.
Kellemesen csalódtam a Knights of Honor 2: Sovereignben. Ennyi év távlatából ugyanis már alig emlékszem az első részre, és bevallom, nem voltak vérmes reményeim az új lovagterelgetéssel kapcsolatban. Úgy gondolom, pont sikerült belőniük a fejlesztőknek azt a nehézséget és bonyolultságot, ami elé a friss munkahelyem maximumra pörgetése után is szívesen beülök 1-2 óra erejéig. Az ilyet pedig meg kell becsülni.
