Mielőtt belevágnánk a tesztalanyunk nyújtotta élmény taglalásába, egy dolgot mindenképpen érdemes tisztázni: ez egy ízig-vérig Kinect játék, olyan, mint a korábban megjelent mozgásérzékelős programok 90%-a, tehát egyáltalán nem a hardcore rétegnek szól. Éppen ezért sem a játékmenet, sem a tálalás szempontjából nem hasonlítható a 2012-es év AAA-kategóriás blockbustereihez. A mozgásérzékeléssel megtámogatott Star Wars a fiatalabb korosztálynak szól, illetve a könnyed családi szórakozást és a videojátékokkal megtámogatott partikat hivatott kiszolgálni. Elöljáróban annyit, hogy a LucasArts és a Terminal Reality (és még nyolc másik csapat) közös fejlesztése alapvetően teljesíti a vállalásait, de persze nem hallgatjuk el a hibákat sem...
Star Wars játékcsomag
Az egyik legfontosabb információ a programmal kapcsolatban, hogy a megvásárlásával egy Star Wars ”színekben játszó” Kinectes játékgyűjteményt kapunk, ahol összesen öt, egymástól részben vagy teljesen eltérő játékmódban (Jedi Destiny, Rancor Rampage, Podracing, Galactic Dance Off, Duels of Fate) tehetjük próbára a képességeinket és a Kinect érzékelőit – a hagyományos kontrollerre egyáltalán nem lesz szükségünk, a programon belül minden a mozdulatainkkal irányítható. A játékopciók jelentős része ráadásul úgy lett felépítve, hogy – osztott képernyőn – akár ketten is játszhatunk velük, így a csoportos szórakozás is garantált. Ketten kézzel-lábbal kalimpálnak és ugrálnak a képernyő előtt, a többiek pedig rajtuk szórakozva várják a sorukat.
Jediképző
A legtartalmasabb játékmód egyértelműen a Jedi Destiny, amely egy komplett történetet tár elénk, a messzi-messzi galaxison átívelő cselekménnyel. A központi szereplő a Maura Zane névre hallgató jedimester, mi azonban nem őt fogjuk alakítani, hanem az egyik (előre generált karakterekből kiválasztható) padawanját, aki természetesen meglehetősen mozgalmas események részese lesz a mestere mellett. A sztori felvezetéseképp a Jedi képzés keretében megtanuljuk az alapokat: a karunk mozgatásával tudjuk használni a fénykardunkat, kaszabolhatunk, visszaverhetjük a lézernyalábokat, illetve párbajozhatunk (védekezés, támadás, ”kivégzés”), de a harci repertoárunk része még az erő használata is, amivel jó Jedi módjára tárgyakat és ellenfeleket mozgathatunk, illetve néha egy-egy ugrás, rúgás és fejelés is segíthet minket a küzdelmekben – ez utóbbiból pedig lesz bőven. Persze nem csak fénykardos harcból áll az élet, néha akadálypályákon kell keresztülverekednünk magunkat (ugrás, guggolás, kitérés – értelemszerűen hasonló mozgásokkal), máskor pedig a Jedi visszatérből ismerős speederekre kell felpattannunk, hogy hihetetlen sebességgel száguldva iktassunk ki mindenféle élő, avagy gépi ellenfeleket. Lévén igazi Star Wars játékról van szó, a sztori nem egyetlen bolygón játszódik, több planétát is lehetőségünk lesz meglátogatni, és az utazás nem mindig telik békésen, nem egy alkalommal kell majd a lézerágyúk mögé pattannunk, hogy aztán a kezünkkel irányítsuk a célkeresztet a gaz ellenfelekre.
Maga a sztori az Episode I után indul és egészen az Episode III-ig elnyúlik, és a kalandozásaink során olyan klasszikus szereplőkkel találkozhatunk, mint Yoda, Mace Windu vagy Obi-Wan Kenobi, sőt, a fiatal Chewbakkával és a már Darth Vaderként megjelenő Anakin Skywalkerrel is összefuthatunk majd. Hiába azonban a rengeteg ismerős szereplő, a ránk váró sztori sokszor csak töltelék a harcok között, ráadásul a történetmesélés néha annyira elsikkad, hogy azt sem tudjuk, miért támad ránk egy újabb seregnyi ellenfél.
Zavar az erőben
A dramaturgián erősen kiütközik, hogy a Kinect Star Wars elsősorban a fiatalabbaknak készült, őket ugyanis aligha fogja zavarni az épkézláb cselekmény hiánya, sőt, a kisebbek jó eséllyel azt sem érzik majd problémának, hogy a játék ezen része nagyjából egy óra után átmegy monoton hadonászásba. Egy kis harc, egy kis ugrálás, járműves rész, csipetnyi űrcsata, újabb adag ellenfél, rengeteg harc, megint ugrálunk egy keveset, aztán kezdődik minden elölről, csak a helyszín változik körülöttünk. A folyamatos mozgás ráadásul elég fárasztó, és az idősebbek (16+) kedvét hamar elveheti az is, hogy a Kinect nem mindig van a helyzet magaslatán. Ez főleg a pályák végén (amolyan boss fightként) jelentkező párbajok során frusztráló, ahol számítana, hogy jól mozogjunk, azonban a rendszer sokszor képtelen rendesen beolvasni a mozdulatainkat, így nem tudunk védekezni és támadni, minek köszönhetően a játék ezen szelete észnélküli csapkodásba fullad, és pár perc után már nem kívánunk mást, csak azt, hogy az inkriminált résznek vége legyen.
A Kinect azonban nem csak ezeknél a részeknél van bajban, hanem akkor is, ha osztott képernyőn játszunk. A teszt során nem egyszer előfordult, hogy a rendszer az egyik játékos mozgását teljességgel ignorálta, és az élményt az sem fokozta, mikor – vélhetőleg – a rengeteg bevitt adat okán a játék szó szerint beképregényesedett, vérlázítóan alacsony, maximum 15 FPS értéket produkálva.
Han Solo a szombat éjszakában
A gyerekek valószínűleg a fentebb ecsetelt hibák ellenére is élvezni fogják a sztorimódot, az idősebbeknek pedig még mindig ott van a többi lehetőség, amelyekkel társaságban kiválóan el lehet szórakozni. A Kinect Star Wars egyértelmű csúcspontja a Galactic Dance Off, ami lényegében a Dance Central néven elhíresült táncprogram itteni megfelelője. Adott 15 sláger, négy ikonikus helyszín (Bespin, Coruscant, Tatooine, Halálcsillag), továbbá híres karakterek (Leia, Boba Fett, Han Solo, Lando Clarissian, rohamosztagosok, stb.) akiket táncra bírhatunk a TV előtt végrehajtott mozdulatok segítségével.
A vaskalapos Star Wars rajongók ezt bizonyára a széria végső megcsúfolásának fogják tartani, de elhihetitek, hogy semmi nem dob fel úgy egy házibulit, mint a képernyőn higanymozgással táncoló Boba Fett két rohamosztagos társaságában. Slussz poén, hogy a fejlesztők a dalok egy részét nem csak betették a játékba, de át is dolgozták őket a Csillagok háborúja világának megfelelően. Ennek köszönhetően lett Christina Aguilera ”Genie in a Bottle” című dalából az ”I’m a Princess in a Battle”, amelynek olyan ikonikus sorai vannak, mint az ”If you wanna be with me, Solo, there’s a price to pay, I’m a princess in a battle, You gotta join the rebel way”.
A Star Wars univerzum ismeretében a dalszövegek elképesztően szórakoztatóak, a táncoló karakterek látványa pedig több mint emlékezetes, ráadásul a játék ezt alkalmanként megfejeli diszkógömbként megjelenő Halálcsillaggal, vagy ikonikus rabszolgaruhában táncoló Leiával. Az élvezeti faktort aztán tovább növeli, hogy nem kapjuk meg az összes dalt egyszerre, hanem a minél jobb teljesítményünkkel csillagokat kell gyűjteni, és csak adott mennyiség és nehézségi szint (amiből három van) után tudjuk megnyitni az újabb számokat és a különböző szereplőket.
Ereszd szabadjára a dühödet
A Galactic Dance Offnál jóval egyszerűbb, de ahhoz hasonlóan szórakoztató játékmód a Rancor Rampage, ahol a Jedi visszatérből ismerős hatalmas szörnyet kell megtestesítenünk, és a feladatunk nem más, mint, hogy a különböző pályákon minél nagyobb pusztítást végezzünk. A játék ilyenkor szabadjára enged minket, és mi kedvünk szerint csaphatunk szét a szerencsétlen települések között. Lerombolhatjuk a házakat, hajigálhatjuk és eltaposhatjuk az embereket, annál eredményesebbek vagyunk, minél nagyobb pusztítást sikerül véghez vinnünk. Ebben a játékmódban lehetőségünk van Challenge pályákon indulni, ahol adott feladatokat kell végrehajtani, vagy rombolhatunk a teljesen szabad módban, ahol addig rosszalkodhatunk, amíg le nem terítenek minket. Kezdetben csak ártalmatlan katonák jönnek, de idővel lehetőségünk lesz Tie-Fighterek levadászására is. A pusztítás pedig nem teljesen céltalan, hiszen ha jó eredményeket érünk el, akkor újabb szörnyeket és helyszíneket nyithatunk meg, így meglehetősen változatos módon adhatjuk ki magunkból a dühünket. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire jól jön ez a játékmód egy meglehetősen frusztrálóra sikeredett Duels of Fate meccset követően.
Párbaj az idegekkel
Ha a táncolós rész a Kinect Star Wars csúcspontja, akkor a mélypont egyértelműen a szimpla fénykard-párbajokat kínáló Duels of Fate. Ez a módozat ugyanazt a metódust kínálja, amivel a sztorimódban is találkozhattunk, és olyan ellenfelekkel mérkőzhetünk meg, mint Dooku Gróf, a Darth Maulra emlékeztető Ror, vagy maga Darth Vader. Az egyetlen baj az, hogy ami a Jedi Destiny-ben nem működött, az nem működik itt sem. A Kinect az elfogadhatónál többször nem érzékeli a mozdulatainkat, sokszor se védekezni, se támadni nem tudunk rendesen, pedig ebben a módban legalább három körben helyt kell állnunk, és ahhoz, hogy meg tudjuk nyitni az ismert szereplőket, időre kell legyőzni az ellenfeleket, ami a botladozó irányítás következtében egy csöppet sem könnyű feladat, a sokadik kudarc után pedig a játékos türelme rohamosan fogyni kezd. Ez a hiba pedig nem csak a frusztráció jelenléte miatt hatalmas gond, hanem azért is, mert így a játék a tétre menő fénykardozás élményétől fosztja meg a TV előtt izzadó jeditanoncokat.
Űrverseny a galaxis minden szegletében
Hatalmas szerencse, hogy az utolsó játékmód, a Podracing képes feledtetni a párbajok sikertelenségét. Itt lehetőségünk adódik egy rövid karriermódon végigszáguldani (méghozzá az Anakin által faképnél hagyott Watto versenyzőjeként), illetve elérhető a gyors meccsek lehetősége is, ahol 16 versenyző várja, hogy megnyissuk őket. Az irányítás pofonegyszerű: a jobb és bal karunkkal válthatunk irányt, az oldalirányú karmozgással lehetőség van a csapattársak kiütésére, a kezek előretolásával aktiválhatjuk a turbót, a levegőbe nyúlva pedig felhasználhatjuk a futam előtt kiválasztott extrákat: javítócsomagot, pajzsot, lángszórókat, védelmi robotokat. A cél természetesen az első hely megszerzése, ennek érdekében pedig minden eszköz megengedett, és jó, ha tudjátok, hogy a sikeresen teljesített versenyekkel egyre erősebb bónuszokkal láthatjátok el a száguldó masinátokat. A pályákon kanyarok, kanyonok, szörnyek, robotok és akadályok várnak a versenyzőkre, illetve a száguldás élménye, amit egészen jól sikerült átültetni a játékba. A karriermód ugyan tényleg rövid (6 futam), de három nehézségi fokozaton is neki lehet ugrani, és garantáljuk, hogy veterán szinten már nem lesz fáklyásmenet az első hely megszerzése.
Csillagok háborúja a nappaliban
Talán a cikkből is kitűnt, hogy a Kinect Star Wars egy igazi vegyesfelvágott, nem csak minőségében, de a játékmódok felhozatalát illetően is. Nem tökéletes, de még csak nem is az eddig készült legjobb Kinect játék. Vannak hibái, bosszantó gyengeségei, de ugyanígy akadnak kifejezetten szórakoztató részei is. Ha van a családban kisebb gyerkőc, vagy szívesen bohóckodsz a barátokkal Star Wars-os környezetben, akkor ez a játék minden negatív vonása ellenére is kellemes kikapcsolódás lehet az érintetteknek. Ha viszont egyedül vagy, mindened a grafika és a tökéletesre csiszolt játékélmény, továbbá nem kötsz kompromisszumokat, akkor ez a program nem fogja teljesíteni az elvárásaidat, még akkor sem, ha amúgy szoros kapcsolatot ápolsz a Csillagok Háborúja univerzummal. A Kinect Star Wars olyan program, amely társaságban mutatja meg a pozitív oldalát, ezt mindenképpen tudnod kell, mielőtt érte nyúlsz a boltban.
