Bár a Just Cause 3 (innentől JC3) nem tökéletes móka, az Avalanche Studios Michael Bay-szimulátorától egy dolgot nehezen lehet elvitatni: azt, hogy felemelő élmény felszabadítani (azaz rommá lőni) Medici gyönyörű mediterrán paradicsomát. A csapatnál pedig tudták, hogy a játék szezonbérletében erre, azaz a kötetlen sandbox dózerolásra érdemes rágyúrniuk, az Air, Land & Sea Expansion Pass három DLC-je így nem változtat a bevált játékmeneten – helyette a játékszerek listáját és az azt kiszolgáló helyszínt bővítik ki.
eDEN a Paradicsomban
A szezonbérlet címéből, gondolom, sejthető a medici perpatvart kibővítő DLC-k mögötti logika. A légiharc, a földfelszíni takarítás, és a tengeri hadviselés is kapott egy-egy tematikus bővítményt, amelyek Sky Fortress, Mech Land Assault és Bavarium Sea Heist néven futnak. Bár a kiegészítők már az alapjáték első pár küldetésének lenyomása után megnyílnak, és tetszőleges sorrendben teljesíthetők, a pakkokat támogató sztori az alapjáték után veszi fel a fonalat, a három csomag összefüggő narratívája pedig a fenti sorrendet követve áll össze logikus egésszé.
A „logikust” persze a JC3-tól megszokott módon tessék érteni, az alapjátékhoz hasonlóan ugyanis a DLC-k erejét sem azok története adja, három okból kifolyólag. Először is, mert az új ellenlábas frakciók, nevezetesen a vadkapitalizmust egészen új szintre emelő eDEN Corporation, valamint a JC1-ből ismerős, nagyon gonosz Black Hand zsoldossereg minden előzetes alapozás nélkül kerülnek képbe. Másodjára, mert az eDEN ketyeréi az alapjáték miliőjéhez képest zavaróan futurisztikusak. Végezetül pedig, mert maga a sztori a lehető legolcsóbb megvalósítást kapta. Az alapjáték in-game átvezetőit darabosan animált, rajzolt cutscene-ek váltják (gondolom nem volt pénz mo-cap munkára), a színészek pedig (az eDEN könyörtelen üzletasszonyát játszó hölgy kivételével) vért izzadhattak, hogy megpróbálják aluljátszani egymást. A sablonos szövegkönyv és annak erőltetett ledarálása még talán az alapjáték performanszainál is zavaróbb, ami főleg azért kár, mert a három DLC hét küldetése máskülönben egész szórakoztató lett (személyes kedvencem a Bavarium Sea Heist nagy tengeri csatája).
Jetpack a háton, villám a kézben
A hangsúly persze nem a történeten, hanem a pakkokkal érkező gyilokszerszámokon és azok használatán van, ezen a téren pedig a szezonbérlet hozza az alapjátékban megszokott kreativitást. Flintáink amúgy is impozáns listája három új ketyerével bővül: egy középtávon halálos energiakarabéllyal, az ellenséges járműveket egyetlen lövéssel hatástalanító EMP-vetővel, valamint egy (csak kültéren bevethető, de ott pusztító) villámszóróval (!). A pakkok igazi „főszereplői” mégsem ezek, hanem a velük érkező járművek: a vízi kalandban egy minigunnal és rakétákkal túlszerelt sugárhajtású (!) powerboattal, a Mech Land Assault DLC-ben golyószórókkal és (a Half-Life 2-ből lopott) gravity gunnal támadó mechával, míg a Sky Fortress csomagban egy autonóm repülő drón támogatása mellett oszthatjuk az áldást. Az alap játékmenetre a leglényegesebb hatással mégsem ezek, hanem a légiharcos bővítmény bavarium-szárnyasruhája van, a csomag telepítésével kapott wingsuit ugyanis saját hajtóművet kap, így végre nem kell a csáklyavetővel szerencsétlenkednünk repülés közben, hogy sebességet nyerjünk. A jetpacket belőve még a tengervíz alól is rögvest kiröppenhetünk, így akár repülők és helikopterek hiányában is könnyen átszelhetjük a nagyobb távolságokat, a ruhára szerelt géppuskának és rakétavetőnek köszönhetően pedig szárnyalás közben sem vagyunk védtelenek.
A nem ismert tartomány
A fenti játékszereket három új régió összesen 21 eltakarítandó bázisán tesztelhetjük, a DLC-k történetének teljesítését követően pedig természetesen az alapjáték szigetvilágán is bevethetőek. A változatossággal nincs gond: óriási lebegő léghajó, elhagyatott kutatóállomásokkal tarkított börtönsziget, valamint omladozó tengeri kutatókomplexum érkezik a bővítményekkel. Az új földnyelv (Lacrima) ráadásul még az alapjáték „bázis-felszabadítási” mechanikáját is felrázza kicsit, a kötelező robbantgatások és a táposabb minibossok lenyomása mellett ott ugyanis feladatlistánk a senyvedő rabok felfegyverzésével, valamint a beérkező ellentámadás visszaverésével is kibővül.
Új minijátékoknak szintén nem leszünk híján: a Sky Fortress léghajója az új szárnyasruha hajtóművét és fegyvereit tuningoló ügyességi pályákat tartalmaz, míg Lacrima börtönszigetén táposabb gépágyút, illetve védőpajzsokat oldhatunk ki mechánknak, ha teljesítjük az ott elszórt survival-kihívásokat.
Javíthatatlan zsivány
Hét küldetés, három új fegyver, jármű és rommá lőhető régió, valamint számtalan új, a friss ketyerékhez modokat kioldó kihívás: ezt kínálja a JC3 szezonbérlete, aminek tartalmát így nem nagyon érheti panasz. Az árcímke ellenben már más tészta, a csomag ugyanis az alapjáték árának felébe kerül, amit a fenti lista ellenére is kicsit sokallok. Az igazi problémát mégsem ez, hanem a DLC-ket támogató javítások szellőssége jelenti, azok ugyanis az alapjáték egyetlen súlyos technikai problémáját sem javították. A PC-s JC3 így hat folt után is hajlamos váratlanul kifagyni, a járműves kamerakezelés továbbra sem százas, normálisan játszani pedig még mindig csak a Steam offline-módba állításával lehet, mert különben a játék félpercenként próbál csatlakozni a Square Enix szervereihez. És ha ez nem lenne elég, a DLC-s tartalmakkal sincs minden rendben: az új wingsuitra rakott fegyverekkel például nehéz bármit is eltalálni, a célzás ugyanis nem egérrel történik (a célkereszt a haladási irányhoz van rögzítve), a DLC-s területek éjszakai fényei pedig akkor is látszódnak Medici egén és vizein, ha nincsenek is feltelepítve…
Érdemes hát kibővíteni a játékteret? Nos, ha az alapjáték bejött, akkor mindenképpen, de ez esetben is javaslom, hogy a vásárlással inkább várjatok egy leárazásig, mert akkor biztosan jó vétel lesz a csomag. Ha viszont az alapjáték nem jött be, vagy beleuntál, nem érdemes kinyitni a pénztárcát, a kedvedet ugyanis nem a szezonbérlet fogja meghozni a programhoz.
