Van még itt olyan, aki a premier idejében ment el megnézni Spielberg idén 30 éves Jurassic Parkját? Igen, természetesen hagyományos moziban, vagy szebben szólva filmszínházban, mert akkor még nem volt streaming, nem volt internet, sőt még annak is örültünk, ha néhány MB-t mozgatni tudtunk. Ja, ilyen boomer dolgok. De abban biztos lehetsz, hogy amik ma már ilyen elavult furcsaságoknak tűnnek, azok mind hozzá tettek az életünkhöz, mind valódi élményt jelentettek. Éppen úgy, ahogy a már említett Jurassic Park premierje is, amire az én esetemben 1993-ban, a megboldogult Átriumban esett sor, és aminél 15 évesen, tátott szájjal néztem végig a teljes játékidőt. Nem volt képregény, amit hazafelé lobogtathattam, azt szajkózva, hogy “Batman berepül a mozikba!”, mint évekkel korábban, Tim Burton filmjeinél, és nem is kellett stikában belógnom, rettegve attól, hogy elkérik a személyim, mint mindössze 1 évvel korábban, az Elemi ösztönnél, ahol Sharon Stone sokat emlegetett jeleneténél kikerekedett szemeim odatapadtak a vászonra. Ehelyett volt egy fantasztikus filmélményem, elképesztően emlékezetes, a mai napig dúdolható filmzenével, miközben hatalmas színészek hoztak össze egy olyan zsúrt, ahol a T-Rex volt a sztárvendég, a bulit pedig a vandál raptorok tették tönkre. És utána ott volt persze a videójáték, amivel a haverok társaságában SNES-esn és Mega Drive-on próbáltuk felidézni és rekonstruálni az átélteket. Nos… jó sokat kellett hozzá a képzeletünket is használni, mert a játékok nyújtotta élmény akkoriban azért messze volt a filmben látottaktól, de na, a C64-es megjelenítéshez képest már ez is csúcstechnológiának bizonyult. És hogy ma milyen?
Kihaltak, mégis itt járnak
Az első mozifilm idejében még javában zajlott a trend, hogy ami a filmszínházakban sikeres volt, azt megpróbálták videójátékos formába is átültetni, a visszafogott erejű hardverek ellenére. Emiatt az eredeti műre sokszor éppen csak hasonlító, történetben, akciók terén is csak lazábban kötődő adaptációk születtek, persze ezek egy részét a gyerekek és a rajongók éppen olyan nagy örömmel fogadták. És ekkor az Ocean Software, a BlueSky Software és a Sega is beszállt a dínós üzletbe, ami többek között NES-re, SNES-re, Game Boy-ra és Mega Drive-ra/Genesisre is megteremtette a maga különféle változatait. A felül- vagy éppen oldalnézetes játékok között a legnagyobb egyezésnek az bizonyult, hogy a játékosnak a számos feladat végrehajtását követően kellett elmenekülnie az Isla Nublarról. A BlueSky és a Sega azonban még olyat is meglépett a 32 bites konzolján, hogy választani lehetett egy raptor és Dr. Grant között, ami persze a játékmenetre is kihatással lett.
Ha pedig valami sikeres, azt ugye folytatni kell, így születhetett meg például a már említett Sega-konzolos játék közvetlen folytatása, az 1994-es Jurassic Park: Rampage Edition, melyben Grant egyből le is zuhan a helikopterrel, és ezúttal már az InGen katonáival is összeakasztja a bajszát. Emellett azonban az Ocean sem engedte kihűlni a vasat, amit 1995-ben, a Jurassic Park 2: The Chaos Continues-zal ütött tovább, SNES-en és Game Boyon. Az erősebb hardveren futó változat egy évvel a film eseményei után játszódik, a játékos irányítja Dr. Alan Grantet, akit John Hammond a Nublar-szigetre küld, hogy megakadályozza a BioSyn (egy rivális genetikai cég) embereit abban, hogy dinoszauruszokat lopjanak el a szigetről.
Nos, a Jurassic Park Classic Games Collection ezeket a játékokat gyűjtötte egybe, kihagyva azért jó pár másik adaptációt és változatot, kifejezetten az első filmre koncentrálva, a többit kihagyva a repertoárból. Jó, ez még így is hét játék, kisebb-nagyobb vagy éppen hatalmas különbségekkel. Egészen pontosan ezeket kapjuk: Jurassic Park (Game Boy, NES, SNES, Genesis), Jurassic Park: The Chaos Continues (Game Boy, SNES), Jurassic Park: Rampage Edition (Genesis). Mindezt visszafogott áron, egy rakás újítással, technikai fejlesztéssel.
A játékokat egyetlen főmenüből indíthatjuk el, illetve külön meghallgathatjuk a zenéiket is. Ha pedig már fut az aktuális változat, állíthatjuk a képméretet, skinnel egészíthetjük ki a látványt, játék közben pedig nemcsak menthetünk vagy betölthetünk egy korábbi mentést, de térképet is kapunk, sőt egy rövidebb időintervallumon belül vissza is tekerhetjük a történéseket, ezzel javítva egy-egy hibás döntést, elbénázott akciót. Magyarul, a manapság jellemző extrákat kapjuk, amikkel a kollekcióknál sikerül modernizálni a régi játékokat.
Más kérdés, hogy azért nem mindegyik fut tökéletesen, némi belassulás sajnos simán előfordul, és bizony nem is ezek a játékok jelentik a műfaj és a korszak csúcsát. Persze, a nosztalgia működik, a Jurassic Park-fanok is kiélhetik magukat, hiszen kedvenc témájuk/filmjük adaptációit kapják meg egyben, ráadásul nem is túl drágán, de ezek kellően archaikusak ahhoz, hogy igazán komoly élvezetet okozzanak. Jobban jártunk volna, ha a teljes Jurassic Park-filmtrilógia játékos gyűjteménye kerül egy kollekcióba, de gondolom, azzal a munka is több lett volna, ahogy a végösszeg is, így mindenki maga döntse el, hogy mindez mennyire éri meg neki azt a 30 dolláros összeget. Vagy éppen sokkal többet, ha a Limited Run valamelyik drágán mért, de elég menő, és persze már elfogyott fizikai kiadására sikerült beruházni.
