A Földnek már megint vége, szóval ideje lelépni otthonról, és új lakhelyet keresni az űr egy távoli csücskében. Vagyis keresni nem kell, mert már megvan, csak elég messze található: úgy ezerévnyi útra. Nosza, néhány kiválasztott űrhajóra száll és nekivág az ismeretlennek, mindössze egy ősi próféciára és egy rejtélyes jelhullámra hagyatkozva.
Rakétameghajtásos felfedezés
A Jett: The Far Shore a felfedezésre lett felhúzva. Egész pontosan egy rakétameghajtású repülővel fogjuk bejárni a játék helyszínéül szolgáló, óceánokkal teli bolygót. A látványvilág pazar, akárcsak a bevezető első fél óra, amelyben elsajátíthatjuk a játék csínját-bínját. Sok dolgunk persze nincs, lényegében azt kell megtanulnunk, hogy tudjuk a hajtómű leégetése nélkül gyorsítani a hajót, hogyan „ugrathatunk” és lassíthatunk le vele… És ennyi.
Mindezt még a Földön végezhetjük el, a tutorial egyben a prológus is. Nagyon hangulatos, azonnal berántja az embert, bár némi homlokráncolást azért okoz, mert a fejlesztők külön nyelvet találtak ki a programhoz, és mindezt nyakon öntötték miszticizmussal. Hősnőnk, Mai, és legénysége a népük körében olyan, mintha csodára méltó, misztikus zarándokok lennének. És ha a játék az idegen világra érkezés pillanatában véget érne, akkor e cikket sokkal pozitívabb hangvétellel zárhatnám. De sajnos a Jett folytatódik.
És a folytatásnak hála rájövünk, hogy ez a kitalált nyelv roppantul idegesítő, és, ha ez nem lenne elég, alaposan bele tud kavarni a játékba is. Mivel egy kukkot sem érthetünk meg hallás után a beszélgetésekből, kénytelenek vagyunk az angol feliratot olvasgatni. Amikor hősnőnk két lábon jár, és a legénységgel csicsereg, ezzel nincs gond. Ám nemcsak akkor beszélget, hanem az űrhajójában ülve is folyton megy a diskurzus. Azt talán mondanom sem kell, hogy űrsikló vezetése közben ugyanúgy nem érdemes olvasni, mint autóvezetés közben, mert bizony ilyenkor könnyen hibázhat az ember. És hibázunk is, aztán jöhet a reload, miután a taligánk szétmázolódott a sziklákon, fákon, talajon. Szóval döntenünk kell: a sztorit akarjuk érteni, ami elég fontos, vagy szeretnénk felfedezni és feladatokat teljesíteni, ami, meglepetés, szintén fontos a játékban. A kettő együtt pedig nagyon ritkán megy.
Sajnos az űrhajóvezetés sem az igazi. A gyorsítással való játszadozás inkább fárasztó, mint érdekes, emellett elég korlátozottan manőverezhető. A nyílt óceánon, ahol bőven van hely, ez még nem is okoz gondot. Na, de a szárazföldeken. Na, ott néhányszor szidni fogjuk a fejlesztőket. Ezt tovább tetézi, hogy a gép fegyvertelen, szóval új lakhelyünk veszedelmesebb lakói elől általában menekülni kell, ami ilyen nehézkes irányítás mellett idegőrlő élmény. Ugyanígy a ránk bízott, amúgy roppant egysíkú és repetitív feladatok is az irányítás lehetetlensége miatt válnak hajmeresztővé. Ennek hála a Jett nagyon gyorsan egy piszkosul idegesítő, de legalább cefetül unalmas játékká válik.
Beleállt a földbe, mint a rakéta
A Jett: The Fars Shore nagyszerű felütéssel indul, annak ellenére, hogy az alapszitu klisés. Látvány terén stílusos, a hangulata egyedi és magával ragadó, a hangzásvilág is remek. Csak a játékot nem sikerült feltölteni tartalommal, az űrsikló irányítását is jobban átgondolhatták volna, és bár a kitalált nyelv elsőre érdekesnek tűnik, nagyon hamar a játék legrosszabb elemévé válik. Kár érte, mert ezekre az alapokra egy emlékezetes programot is fel lehetett volna húzni.
