Jobb híján akár ez is lehetne az Ironclad Tactics kerettörténete – persze csak akkor, ha a Zachtronics képletéből kivennénk a steampunk fegyvereket és a háromméteres páncélozott robotokat, melyeket a fejlesztők a történelem terepasztalára álmodtak. De miért is tennénk ilyet?
Nem hazárdjáték
Robotokkal csatázni remek móka, még akkor is, ha azok történetesen kétdimenziósak, és kártyák formájában kapjuk őket kézhez. Akik láttak már közelről Hatalom Kártyái, netán Magic the Gathering lapokat, most joggal gondolhatják, hogy az Ironclad Tactics is egy körökre osztott játék gyűjtögetéssel és pakliépítéssel – ám ennek a feltételezésnek csak a második fele igaz. Az alternatív polgárháború ütközetei nagyon is valós időben zajlanak, és bármennyire műfajidegen ez a megoldás, a gyakorlatban remekül működik. Persze senki se gondoljon idegtépő reflexjátékra: a csaták kezdetekor a bal alsó sarokban elkezd ketyegni egy óra, melynek mutatója nem perceket, hanem harci fázisokat jelöl. Innen olvashatjuk le, hogy egységeink mikor fognak mozogni és támadni, illetve visszaszámolhatunk a következő akciópont megszerzéséig. Utóbbiak jelentik az Ironclad Tactics egyetlen erőforrását, vagyis ezek elköltésével pakolhatunk új kártyákat az „asztalra”.
A különböző laptípusok közül természetesen a már említett robotok a legfontosabbak, ugyanis amellett, hogy ők a legszívósabb egységek, a legtöbb csatában csak velük szerezhetünk győzelmi pontokat. Ezek beváltása meglehetősen egyszerű: mindössze annyit kell tennünk, hogy a páncélozott monstrumokat a pálya egyik végéből a másikba tereljük, ezzel megszállva a Konföderáció bázisát. Akadályokban és ellenállásban azonban sosem lesz hiány, így nem árt a robotokat extra alkatrészekkel és fegyverekkel felszerelni, melyeket szintén kártyák képében játszhatunk ki. A felsoroltak mellett persze használhatunk konvencionális gyalogságot is, bár az ő szerepük általában stratégiai pontok és az egyes pályákon elhelyezett ágyúk elfoglalásában merül ki.
Húszlapos paklinkat a csaták között tudjuk szerkeszteni, új kártyákat pedig ezek kipipálásával nyithatunk meg. Ahhoz azonban, hogy minden lapból megszerezzük a maximális négy darabot, különféle kihívásokat is teljesítenünk kell (például veszteségek nélkül győzni), ezért érdemes minden pályát többször végigjátszani. Szerencsére az ütközetek még sokadjára sem válnak monotonná, hála a változatos kihívásnak és a valós idejű harcnak, ami fokozott figyelemre, gazdálkodásra és jó időzítésre sarkall.
Az újszerű játékmenet ráadásul egy egészen fogyasztható történettel párosul, amit a fejlesztők képregényes formában tárnak elénk. A sztori egy fiatal tudós, Maxwell útját követi végig a polgárháború kitörésétől annak lezárásáig, és a komolyabb téma ellenére sok mókás karaktert felvonultat. Sajnos a legnagyobb kakukktojás éppen főhősünk, akivel hogy, hogy nem szinte sosem tudtam azonosulni – persze az is lehet, hogy bennem van a hiba. A történet mindenesetre remek hangulatot kölcsönöz a játéknak, csúcspontját pedig nem is a zárófejezettel, hanem a zseniális stáblistával éri el.
Mindent egy lapra?
A kérdés persze az, hogy mindez megér-e tizennégy eurót. Nos, a választ rátok bízom, de tény, hogy jelen állapotában az Ironclad Tactics csupán ennyit tud nyújtani: egy nagyjából tízórás kampányt és néhány jóízű nevetést. És hogy mi hiányzik? Nyilván egy olyan többjátékos mód, ami újabb jutalomkártyákkal és pakliépítési lehetőségekkel még hetekig le tud kötni – erről azonban egyelőre csak álmodozhatunk. A dologban ugyanakkor az a legfájóbb, hogy az Ironclad Tactics már most is négyféle többjátékos móddal kecsegtet, ám a szervereken uralkodó pangás miatt lényegében lehetetlen ellenfelet találni. Fifikás riválisok nélkül pedig az ember úgy érzi, hiába nyitott meg kemény harcok árán szinte minden kártyát, ha nincs senki, aki ellen bevethetné őket.
A játék élettartamát csak akkor tudjuk meghosszabbítani, ha steames barátainkat hívjuk csatába – szerencsére velük nemcsak egymás ellen, de kooperatív módban is harcolhatunk. Ám az igazság az, hogy kis idő után még így is rá lehet unni a játék tizenöt pályájára (melyeket a lapok megnyitásához már legalább négyszer végigjátszottunk), és bizony a többi jutalomkártyát sem nehéz egy-két óra alatt feloldani. Ennek fényében pedig talán érdemes megvárni az Ironclad Tactics két kiegészítőjét (új küldetésekkel és kártyákkal), illetve egy kedvező árcsökkenést vagy akciót a vásárlás előtt, máskülönben hamar bedobhatjuk a lapjainkat.
