Iron Man [X360]

Tesztünk alanya ezúttal az Xbox 360-as változat, amely nem egy egetrengetően jó játék, de még így is klasszisokkal jobb, mint az asztali gépekre készített változata. A Microsoft konzoljára a Secret Level készítette el a játékot, s ezt a verziót nyugodt szívvel ajánljuk az akciófanatikusoknak, hiszen bár nem főnyeremény a dolog, azért egyszeri végigjátszásra bőven elmegy. A cselekmény itt is nagy vonalakban követi a film eseményeit, s csupán itt látszik, hogy az összes Vasember játék a SEGA istállójából került ki, ugyanis az átvezető jelenetek itt is ugyanazok, mint a többi verzióban. A történetre szót nagyon nem vesztegetnénk, a játékmenetre sok hatásuk nem lesz, a feladatunk ugyanis a játék során csupán annyi, hogy lelőjünk mindent, ami a radarunk képernyőjére kerül.


A kezdő küldetés kvázi teljes képet ad a folytatásról, végig kell rombolnunk a pályát, likvidálni a szembekerülő ellent, majd a végén legyőzni a táposabb főellenfelet. Ennél bonyolultabb feladatunk a játék további részében sem lesz, a változás csupán a helyszínekben, a pusztító repertoárban és a páncélokban lesz. Az első misszió teljesítése után kapunk egy tutorial részt, ahol megtanulhatjuk az egyszerűnek éppen nem nevezhető irányítást (kezdésnek nagy katyvasz és fusztráló, de kis gyakorlással bele lehet szokni), majd mikor ez megvan, rögtön belecsapunk a lecsóba és földön-levegőben egyaránt nekieshetünk a gonoszoknak. Páncélunk jó pár lehetőséget biztosít a pusztításra, használhatunk rakétákat, a mellkasi unibeam lézerünket vagy akár puszta kézzel is végezhetünk bárkivel, legyen szó emberről, tankról, vagy éppen helikopterről. Persze az ellenség sem aprózza el a dolgot, kapjuk is az áldást rendesen, ám olykor a visszájára fordíthatjuk a dolgokat, hiszen egy-egy rakétát elkapva azt visszaküldhetjük a feladónak.

Ahogy írtam, a játék kifejezetten azoknak való, akiket nem zavar a repetitív játékmenet, a vég nélküli lövöldözés és rombolás – a játék ugyanis csupán ebből áll. Ahogy haladunk előre, erősebb fegyverek és újabb páncélok állnak majd a rendelkezésünkre, ez utóbbiak közül mindig az éppen nekünk tetszőben vághatunk majd bele a küldetésekbe – legalább ennyi ráhatásunk lehet a játékmenetre.

Külcsín dolgában nem érheti komoly panasz a Vasembert, az Xbox 360-on tűrhető, már-már jó a grafika, nem kiemelkedő, de éppen passzol a színvonalhoz, nem menekülünk el csak azért, mert bűn ronda a program. Amit ég érdemes megemlíteni, az az achievement rendszer, ami szerencsére ötletesebb, mint ahogy vártuk, hiszen nem azért kapjuk zsákszámra a pontokat, mert végigcsinálunk egy-egy küldetést, hanem olykor bizony oda kell figyelnünk, ha ki akarjuk maxolni ezt a játékot. Mindig vannak másodlagos feladatok, időlimitek, civilvédelmi dolgok, így aki ezekre hajt, akár még sokadjára is nekifuthat az egyes epizódoknak, ha mindent a magáénak akar tudni.