Bogarásszunk kicsit a múltban!
Réges-régen, amire talán már csak nagyon kevesen emlékeznek, bizony még emberek milliárdjai éltek ezen a bolygón. Életszínvonaluk javítására genetikai kísérleteket hajtottak végre a földön élő apró kártevőkön, melyek óriási károkat okoztak a terményekben. Azonban súlyos hibát vétettek a természettel szemben: a rovarok nemcsak, hogy immúnissá váltak a vegyszerekre, de még mutálódni is kezdtek, létrehozva ezzel az evolúció egy magasabb fokát, ahol ők lettek a domináns faj.
A rovarok tehát átvették a hatalmat a bolygón és létrehozták saját társadalmukat. Ezzel párhuzamban az emberek saját csapdájukba estek, mivel a genetikai kísérletek miatt az immunrendszerük annyira legyengült, hogy már nem bírták elviselni saját környezetüket sem. A levegőben terjengő virágporok és egyéb mikroszkopikus anyagok szinte teljesen kiirtották az emberiséget. A megmaradt túlélők vegyvédelmi ruhát öltöttek magukra és a föld alá költöztek, ahol a levegő még nem volt szennyezett számukra. Az egész bolygó a feje tetejére állt.
Szép lassan a bogárvilágban is megjelentek az emberi gyarlóság jelei: a korrupció és a bűn. Az idő múlásával Troi városa lett az alvilág központja, ahol minden szörnyűség megtalálható volt, ami csak létezik -- még a bogarak főbenjáró bűne, a gyilkosság is megjelent. A Troi városi 47-es rendőrőrs sajnos már nem tudta felvenni a küzdelmet a bűnnel. A nyomozók kiöregedtek a piti kis rágcsálók utáni rohangálásból, nem bírták már a tempót. Chigger kapitány azonban nem volt hajlandó hagyni, hogy az egykor virágzó városa a bűn martaléka legyen. Létrehozott egy különleges egységet néhány fiatal nyomozóból, akikben még buzog a tenni akarás. A csoport friss tagjai Chrys Liszt, Hexelrod „Hex” Bloombug, valamint Eugene „Grubbs” Grubbowski. A csapat élére Roachy Carutherst, az egyetlen még hozzáértő és megbízható detektívjét állította, hogy végre rendet tegyenek a városban. Itt kezdődik a mi történetünk.
Csapjunk a bogarak közé!
Játék közben kizárólag Chrys bőrébe bújhatunk bele, tehát csak őt irányíthatjuk, de Roachy is szinte mindig mellettünk van. Valódi segítséget sajnos csak ritkán tud nyújtani nekünk kora és testalkata miatt, inkább csak elméleti tanácsokkal lát el minket. Másik két társunk egyáltalán nem megy terepre, ők az irodában segítenek nekünk. Chrysnek és Roachynak egy látszólag egyszerű feladatot kellene megoldani: a Nektarola nevű üdítőitalgyárban történt gyilkossági ügy felgöngyölítését. Miközben a gyilkos nyomában járnak, hamar rá kell döbbenniük, hogy itt valami magasabb szintű összeesküvésről van szó, mint azt korábban hitték. A szálak egyre kuszábbak, és sokan nem akarják, hogy valaha is kibogozza őket valaki. Egyre bonyolódik a történet, egyre többen keverednek bele az ügybe, míg végül kiderül a turpisság.
Mindössze nyolc fejezet áll rendelkezésünkre az első epizódban és ezzel nagyjából a történet feléig jutunk el, de ahhoz, hogy megoldjuk a bűntényt, szükségünk lesz kézügyességünkre és fifikánkra. A játék leginkább az akció-kaland kategóriába sorolható, nagyjából fele-fele arányban jelennek meg a fejtörős és lövöldözős részek. Az akciórészeken természetesen fő célunk a túlélés, amiben nagy segítségünkre lesznek a játékban fellelhető fegyverek -- bár azt mondhatom, majdhogynem lehetetlen meghalni, mivel a lecsökkent életenergiánkat a pályákon szanaszét elszórt üdítőkkel visszatölthetjük. Az életerőt a kép jobb felső sarkában levő zöld csigavonalszerűség jelzi, míg a bal felső sarokban lévő radaron azt láthatjuk, hogy merre találhatók az ellenfelek. A kalandrészek, amik igazából nem is mondhatóak annyira kalandnak, kizárólag fejtörőkre és beszélgetésekre épülnek. Ez a játék nyugisabb fele. Ilyenkor van az embernek ideje végiggondolni, hogy mi a teendő, mit kéne felvenni vagy kivel kéne beszélni. Bár ezeken az etapokon nem pörög annyira a játék, mégis több időt vesz igénybe a rejtvények megfejtése, mint végigrohanni a pályán. A játék alapjáraton egy átlagfelhasználónak kellemes kikapcsolódást nyújt.
(Rovar)irtó jó játék...
Annyit elöljáróban elárulok, hogy a végkifejletre senkinek sem lehet majd panasza -- bevallom, engem is meglepett, pedig sok játékkal volt már dolgom.
A játékbeli világ eléggé komorra sikerült, ami szerintem illik is a történethez. Hogy nézne az ki, hogy egy gyilkossági ügyben nyomozunk, de minden gyönyörű élénk színű és mindenki boldog? Bár a karakterek aranyosak és egy kicsit talán meseszerűek, azért az egyből látszik, hogy a fejlesztők nem kifejezetten a nagyon fiatal korcsoportot célozzák meg. Ugyanez elmondható a zenékről is. Mindegyik valamiféle baljósságot sugároz, miközben a pályán rohangálunk. Az embernek szinte már rossz érzése lesz a muzsikák hallatán -- bár az is igaz, hogy egy idő után már kezd unalmassá válni, mikor egy pályán csak ugyanaz a dallam ismétlődik.
Az ellenfelek mesterséges intelligenciája nem lett túlzottan erős, éppen megfelelő ellenük harcolni, sokszor kitérnek a lövéseink elől, de ennyi nehézség kell is a játékba. A pályák közti töltések nem vesznek túl sok időt igénybe, ami mindenképpen pozitívumnak tekinthető, és a menürendszer is szépen kidolgozott, egyszerű és érthető. A feladatok nyilvánvalóak, még némi írásos segítséget is kapunk, ha játék közben az ESC gombbal kilépünk a menübe. Emellett Roachy is egyfolytában szövegel nekünk, ami a képernyő tetején jelenik meg írásos formában. A karaktermozgásokra sem lehet panaszunk. Ahova kell, oda könnyedén eljuthatunk, nem akadunk meg sehol, és a kamera is tökéletesen követ minket. A szinkronhangok viszonylag jól el lettek találva a figurákhoz, bár igazából ebben nem lehetett akkorát hibázni.
...de azért korántsem tökéletes
A sok pozitívum mellett persze megbújik legalább annyi (ha kicsivel nem több) negatívum is. Az akcióelemeknél igazából szinte semmi kihívás nincs, mindig nyilvánvaló, merre kell menni, vagy mit kell csinálni. Sajnos erősen korlátok közé vagyunk szorítva, hiszen csak egy út vezet a pálya végére, így viszonylag kis területet járhatunk be. Azt is mondhatom, hogy szinte nulla százalék az esélye, hogy valahol megakadunk. A pályákon a különböző tárgyak gyakran ismétlődnek, ami valljuk be, monotonná és egyhangúvá teszi néha az egészet. Ahogy egyre haladunk előre a történetben, egyre jobb fegyvereket szerzünk, és ezekkel még könnyebb az ellenség likvidálása. Az utolsó pályát viszont aránytalanul nehéznek érzem a többihez képest -- bár ha valaki meg akarja ismerni a végkifejletet, küzdjön meg érte. A kalandrészek sem okozhatnak problémát egy gyakorlottabb játékosnak, főleg, hogy szinte minden teljesen kézenfekvő. Felveszünk egy tárgyat, odaadjuk valakinek és cserébe kapunk egy másikat, vagy megvizsgálunk valamit, és új információkkal gazdagodunk.
A fenti tények sajnos azt hordozzák magukban, hogy a játék bizony elég rövidke. Maximum 4-5 órát vehet igénybe még annak is, aki először lát számítógépet, de lehet, hogy ezzel még sokat is mondtam. Persze ha azt nézzük, hogy ez még tulajdonképpen csak egy fél játék, akkor ettől nyugodtan eltekinthetünk. A grafika nem mondható túlságosan színvonalasnak, de többet nem is nagyon tudtak volna kihozni belőle a fejlesztők, már csak a méretbeli korlátok miatt sem. Nem mondhatnám, hogy csúnya, de erősen középkategóriás szintet mutat, ami a gyengébb géppel rendelkező felhasználóknak akár jól is jöhet. Az azért becsülendő, hogy legnagyobb felbontásnak belepasszírozták az 1280x960-as felbontást. Az árnyékolást ugyan be lehet állítani, de ezen a szinten teljesen felesleges volt ilyet a játékba tenni: a szereplők árnyéka gyakorlatilag egy sötétebb paca a játékos lábainál.
Az átvezető videók elég látványosak, bár minőségileg azért ezek is hagynak némi kívánnivalót maguk után. Néha eléggé szemcsések, de azért az emberben olyan érzést keltenek, mintha egy rajzfilmet nézne, és valljuk be, ez jó dolog. Mindent összevetve, ha megnézzük a játék terjedelmét, ami nem tesz ki még egy cédényit sem, elfogadható ez a grafika- és videóminőség.
Kell ez nekünk?
Ha az összképet nézem, mindenféle elfogultság nélkül, akkor egy erős közepes játéknak mondanám a produktumot. Mindenkinek csak javasolni tudom a kipróbálását, aki egy kicsit is kedvet érez, hogy egy pár órára megfeledkezzen a valós világról. Mindenképpen valamiféle újítást hozott a játék az iparba, főleg azoknak, akik már beleuntak a folyamatos hentelésbe, versenyzésbe vagy a különböző sportjátékokba. Ár tekintetében sem kell eget verő összegekre gondolnunk, mindössze 15 dollárért már a miénk is lehet a játék.
Ami pedig mindenféleképpen örömet jelenthet a stílus kedvelőinek az az, hogy a CDV-SevenM jóvoltából remélhetőleg nemsokára anyanyelvünkön élvezhetjük Chrys és Roachy nyomozását.
