Az inFamous 2009 egyik legjobb PS3-as címe volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint a szaksajtó átlag 87%-os értékelése, és a nagyjából 2 millió eladott példány, ami egy platformexkluzív program esetében kiváló teljesítmény. Nem meglepő tehát, hogy idén nyáron befutott a folytatás, az viszont már sokkal inkább, hogy a fejlesztők nem nagyon mertek elrugaszkodni a korábban bejáratott koncepciótól.
Elemcsere
Az első rész végén legyőztük a jövőből érkezett gonosz alteregónkat, aki halála előtt még tudatta velünk, hogy egy nála sokkal veszélyesebb ellenfél vár ránk az emberiség létét fenyegető Beast képében. A folytatás értelemszerűen az új nemezisünkre koncentrál, s ő már a játék intrójában jól lenullázza hősünket, így az államok déli részébe, egy New Marais nevezetű városkába „menekülünk”, hogy visszanyerjük erőnket és felkészüljünk a Beast érkezésére és legyőzésére. Innentől a recept tényleg alig változik az előzményhez képest: adott egy több kerületből felépülő, szabadon bejárható és az Assassin’s Creed módi szerint megmászható, kisebb-nagyobb rosszcsontok által terrorizált város, amelyben mi elektromos képességekkel rendelkező szuperhősként szabadon garázdálkodhatunk és fejlődhetünk, miközben mindenféle történetközpontú és szabadon választható küldetéseket oldunk meg. Lévén Cole-t a játék elején rendesen helybenhagyják, ismét kénytelenek vagyunk újrajárni a fejlődés útját, ám mielőtt még belevetnénk magunkat a szabad játékmenetbe, Zeke cimboránk megajándékoz minket az (újdonságnak számító) Amp névre hallgató közelharci fegyverrel.
Elemcsere
Az első rész végén legyőztük a jövőből érkezett gonosz alteregónkat, aki halála előtt még tudatta velünk, hogy egy nála sokkal veszélyesebb ellenfél vár ránk az emberiség létét fenyegető Beast képében. A folytatás értelemszerűen az új nemezisünkre koncentrál, s ő már a játék intrójában jól lenullázza hősünket, így az államok déli részébe, egy New Marais nevezetű városkába „menekülünk”, hogy visszanyerjük erőnket és felkészüljünk a Beast érkezésére és legyőzésére. Innentől a recept tényleg alig változik az előzményhez képest: adott egy több kerületből felépülő, szabadon bejárható és az Assassin’s Creed módi szerint megmászható, kisebb-nagyobb rosszcsontok által terrorizált város, amelyben mi elektromos képességekkel rendelkező szuperhősként szabadon garázdálkodhatunk és fejlődhetünk, miközben mindenféle történetközpontú és szabadon választható küldetéseket oldunk meg. Lévén Cole-t a játék elején rendesen helybenhagyják, ismét kénytelenek vagyunk újrajárni a fejlődés útját, ám mielőtt még belevetnénk magunkat a szabad játékmenetbe, Zeke cimboránk megajándékoz minket az (újdonságnak számító) Amp névre hallgató közelharci fegyverrel.
Feszültségingadozás
Ezúttal is választhatunk a jó és a rossz oldal között (ami nem csak eltérő külsőt, de eltérő képességfát és befejezést is eredményez), azonban legnagyobb sajnálatunkra már nyoma sincs az első részben tapasztalt morális dilemmáknak. Minden fekete vagy fehér (azaz inkább kék vagy piros), tehát nincs valódi egyensúlyozás a jó és a rossz oldal között, vagy a szuperhősök útját választjuk, vagy a szupergonoszokét. A leegyszerűsített rendszernek főleg Cole issza meg a levét, ugyanis már korántsem nyújt olyan egyedi képet, mint két évvel ezelőtt. Ugyanígy a történet sem olyan kiemelkedő, mint a korábbi epizódban. Ezúttal is előkerül néhány érdekes fordulat, találkozhatunk különleges mellékszereplőkkel, sőt, a lezárás mindkét pólusa igen sokkolóra sikeredett, ennek ellenére az inFamous történetszövése jóval frissebb és eredetibb volt, mint a most
Megvan a szikra
Annak ellenére, hogy a készítők nem kényeztettek minket sok újdonsággal, az inFamous 2 még így is bőven megállja a helyét, köszönhetően az első részben már bevált elemeknek. Szuperhősként rendet tenni, vagy szuperbűnözőként rombolni még mindig szórakoztató, villanyvezetékeken szörfölni, villámokat eregetni megunhatatlan móka, mindezt pedig csak tetézi a szabadság, illetve a folyamatos fejlődés élménye, a lenyűgöző látványról és a képességek kibővített tárházáról nem is beszélve. Bónusz továbbá, hogy a jó és a rossz oldal kellően változatos ahhoz, hogy akár kétszer is nekifussunk a programnak. Ez főleg annak fényében komoly fegyvertény, ha azt nézzük, hogy az első végigjátszás (ha a mellékküldetésekre és a gyűjtögethető dolgokra is koncentrálunk) akár húsz órát is igényelhet. Összességében az inFamous 2 már korántsem üt akkorát, mint az első rész, ennek ellenére korrekt folytatás, amivel az akció és a sandbox műfaj kedvelői kiválóan szórakozhatnak.
