Jó fél éve már, hogy láttuk az első előzeteseket az INDIKA című narratív indie-játékból, és nem titkolom, hogy én az első perctől fogva nagyon rákattantam. Az Odd Meter első játéka is érdekesnek tűnt, ami VR-ra érkezett 2018-ban SACRALITH: The Archer’s Tale címmel, de az valahogy nem aratott osztatlan sikert. Az INDIKA ennél már egy jóval szerencsésebb csillagzat alatt született, hiszen kialakult egyfajta hype körülötte, főleg az indie-címekért rajongók között. Ez a hype egyre csak növekedett, hízott és egy idő után már a nagyobb streamerek is felfigyeltek a játékra. Februárban egy demo is befutott, szóval mindenki rá tudott nézni, akit érdekelt – nagyot innentől fogva talán már nem lehet csalódni, ugye?
Vétkezz velem!
A történet a 19. század elején indul egy Oroszország területén található kolostorban, ahol főszereplőnk, Indika egy afféle kívülálló apáca. Nem teljesen tiszta egyébként, hogy miért, bár lennének sajátos megfejtéseim, de mondjuk úgy, hogy néha picit talán furcsábban viselkedik, mint mások. Az sem segít ezen, hogy gyakran motyog magában, mivel az ördög dumál hozzá folyton folyvást. Próbálja ignorálni, nem hallgatni rá, de érződik, hogy teszteli főszereplőnk hitét ez a különös jelenség. Indikát teljesen felesleges munkákkal terhelik, nem nézik jó szemmel a lány jelenlétét, mintha éreznék rajta a sötétség érintését. Adnak tehát neki egy feladatot, mégpedig, hogy vigyen el egy levelet Herman atyának, valahová a falakon kívülre, a vadonon túl, a havas tájakon keresztül… mintha direkt a halálba küldenék szegény lányt. Útközben Indika összefut egy szökött rabbal, és közösen próbálnak nem meghalni. Közben láthatjuk Indika karakterének formálódását, küzdelmét a vallással, az ördöggel, meg a szökött fegyenc, Ilya igencsak sajátos nézeteivel.
A sztoriról sokkal többet nem árulnék el, főleg mivel maga a játék 3-4 óra alatt könnyedén végigjátszható. Nem nagyon lehet benne elakadni, habár található egy-két kreatív puzzle, de ezek sincsenek túlbonyolítva. Itt már a történet elején le vannak fektetve a játékszabályai ennek a világnak, és azokon belül tökéletesen lavírozik az INDIKA. A kis fejtörők többnyire tartalmaznak valamiféle fizikai elemet. Értem ezalatt, hogy mondjuk egy félig összeomlott házat döntögethetünk erre-arra egy széf húzogatásával a padlón és hasonlók. Ezek nagyon jól működnek, és teljesen természetesnek érződnek ebben a közegben. Egyébként a két főbb karakter párbeszédei roppant jól lettek megírva. Nagyon elegáns, ahogy két ember elkezd kapcsolódni egymáshoz, ahogy felfedik egymás előtt világnézetüket, filozófiájukat. Mindketten hisznek Isten létezésében, azt is mondanám, hogy mindketten mélyen vallásosak a maguk módján, de mégis egy világ választja el őket egymástól. Ahogy ezek a személyiségek kibontakoznak és megértésre találnak, az tényleg mesteri. Sikerült olyan mélyre szabni mindezt, hogy egyik-másik gondolatcsokor rám is hatással volt, bennem is megragadt, és elindított egy teljesen új gondolatmenetet.
Az ördög maga
Indika speciális képessége az ima. De viccen kívül, vannak szituációk, amikor mintha az ördögi erők elhatalmasodnának rajta, és a világ elkezd meghasadni. Ilyenkor egy gomb lenyomásával imát kell mormolni, és megoldani a szituációt, többnyire kijutni az adott területről. A csavar ebben az, hogy néha engedni kell a sötét gondolatokat, és az ördög monologizálását arról, hogy miért jobb út az övé, mert így válik néhány helyzet megoldhatóvá. Mikor rázendít Lucifer bácsi a károgásra, a világ vörös izzásba burkolózik, és mintha a pokol felett kettényílna a mindenség. Ilyenkor sok, korábban nem megközelíthető út elérhetővé válik, és Indika tovább tud haladni. Emellett sok teendőnk nem lesz a végigjátszás során, csak a sétálás A-ból B-be. Illetve van egy menekülős szekvencia, de az olyan borzasztó lett, hogy egy jó 10%-ot levett a végső értékelésből.
A játék nálam tökéletesen futott, összességében pedig egy nagyszerű látványvilággal és művészeti dizájnnal megáldott kis kaland ez. Elég mély, elég fanyar, elég kegyetlen és lélekölő tud lenni bizonyos pontokon. Sokan a "fura" szót használják rá, és értem, hogy ez mire vonatkozik, de ennél sokkal-sokkal furább és sokkolóbb játékok tömkelege létezik a Steamen, amik még ténylegesen jók is. A hangulat a szürreálisba átcsapó jelenetek miatt (amikből sajnos jóval kevesebb van, mint amire számítani lehet az előzetesek alapján) kifejezetten egyedi és azonnal berántós. A teljesen eszement zenék és a hangok páratlanok, a szinkronmunkáért pedig nagyon nagy plusz pont jár a készítőknek.
Alapból a játékban a menü úgy néz ki, ahogy nem várnád. Fura XP-indikátor díszeleg a bal felső sarokban, máskor meg épp a játék flashback szekciói Indika fiatalkorából azok, amik mintha konkrétan egy teljesen másik játékból származó jelenetek lennének. Került be szintlépés is, de teljesen felesleges és értelmetlen, ahogy ezt a játék konkrétan el is mondja. Semmi értelme felszedni azokat a tárgyakat, amik XP-t adnak. Kérdéses, hogy ez jó-e így vagy hogy ki hogyan áll hozzá, de nagyon működik – talán túlságosan is. Tényleg azt sajnáltam igazán, hogy nincs TÖBB. Hogy nem mertek úgy igazán brutál módon elszállni a koncepciót illetően. Hosszabban, szélsőségesebben, több olyan pillanatot bevállalva, amiknél az ember agya elkezdi megkérdőjelezni, hogy mi előtt is ül éppen. Található az INDIKA-ban egyfajta nagyon sötét, nagyon nehezen emészthető humor-faktor is, de ettől függetlenül is nagyszerű élmény.
