IL-2 Sturmovik: Battle of Stalingrad teszt

Aki ilyen kemény kihívásra vágyik, netán IL-2 veterán és évek óta a folytatásra vár, annak nem is érdemes tovább olvasnia, ha valamiért még nem lenne birtokában a játék, már indulhat is a pénztárhoz. Aki viszont csak ritkán és főként arcade játékokban repked, annak érdemes kétszer is meggondolnia, vágyik-e ilyen élethű élményre. Előre szeretnék megkérni mindenkit, aki szerint jelen írás alapján felháborítóan béna vagyok, hogy az ezt taglaló levél helyett inkább egy próbacikkel lepje meg a szerkesztőséget, mert jól jönne valaki, aki az igazán keményvonalas szimulátorokhoz ért, ugyanis ketten is elbuktunk a megmérettetésen, amit az IL-2 BoS jelentett. Ha valaki a baljós kezdetek ellenére sem adta fel, annak azért vannak jó híreim is.

VESZÉLYES SZÉPSÉG

A játék gyönyörű, különösen, ami a repülőket illeti. Mást amúgy sem nagyon fogunk látni közelről, de a gépeink modellje, valamint pilótafülkéje egyaránt mestermű, és teljesen valósághű (kivéve a politikai okokból megcsonkított horogkereszteket). A cím alapján az is egyértelmű, hogy a játék egy hadszíntérre összpontosít, ami egyetlen jókora térképet jelent, téli kivitelben. Hasonlóan szűkösnek tűnhet a repülőgép-választék, mivel a prémium modellekkel együtt is csupán tíz darab áll a rendelkezésünkre: mindkét oldal kap egy bombázót, egy támadórepülőt és 2+1 vadászgépet. Ezek azonban minden tulajdonságukban eltérnek egymástól, amit a repülési modelljükben is érezni fogunk, és nem csupán annyiban, hogy a bombázók nehézkesebbek egy kicsit. Az, hogy az irányításhoz botkormány szükséges, talán senkit nem lep meg, de még jobban jár az, akinek teljes HOTAS rendszere van. E masinákkal ugyanis folyamatosan küzdeni kell, hogy egyáltalán a levegőben maradjanak, és más – elnézőbb – játékokban megszokott manőverekre válaszul előszeretettel csapódnak a földbe.

Saját gépünk mellett életünkre tör természetesen az ellenség is, méghozzá minden erre alkalmas eszközével; a vadászgépek mellett a bombázók lövészei is komoly veszélyt jelenthetnek, lomhább gépekkel pedig a légvédelmi lövegektől kell tartanunk. No meg időnként saját gépi társainktól is, akik bár néha egész küldetéseket végeznek el helyettünk, máskor cseppet sem zavartatják magukat, ha a célpont és a géppuskájuk közé manőverezünk véletlenül. Mellesleg Oroszország anyácska sem igazán szívlelhet bennünket, így az időjárás is komoly nehézségeket okoz majd esetenként.

BELÉPÉS CSAK ÁSZOKNAK!

Az eddigiekből látható, hogy a BoS nagyon komolyan veszi a „szimulátor” jelzőt, még azon az áron is, hogy ezzel elriasztja a kezdőket. Persze kaphatunk kisebb segítségeket (térkép, ellenségek jelzése, digitális adatok), de a repülési modell normál fokozaton is kérlelhetetlen. Az automata pilóta néha kihúzhat a bajból, és kampánymódban az időlassítás is kihasználható alaposabb célzáshoz, de ez kevés a sikerhez, sőt néha az életben maradáshoz is.

Márpedig a szólista módon végig kell verekednie magát annak, aki más játékosokkal szeretne megmérkőzni, és nem csak a gyakorlás miatt. Repülőinket alapfelszereltséggel kapjuk meg, a jobb fegyverzetért, valamint a különféle festésekért már tapasztalati pontot kell gyűjtenünk, nem is keveset. Sajnos azonban a küldetések ismétlődő feladatokból állnak, a fejlesztések sorrendje pedig adott, így mindenki készüljön hosszú télre. Mire végzünk, talán a többjátékos rész is feléled, jelenleg ugyanis csak néhány tucat vérprofi rója a szervereket, áldozatokra lesve.

TÁN CSODÁLLAK, ÁMDE…

Hiába a hihetetlen realitás, ha az 50 eurós árban csak néhány gép van, és további fejlesztések ígérete. Aki a legkeményebb kihívásra vágyik, nyilván így is belevág, mindenki másnak azonban jobban megéri, ha ingyen kipróbálja például a War Thundert, még több grinddel, de rengeteg választható géppel, játékosok tízezreivel, és jobban skálázott nehézségi szintekkel.