Barkó, bőrdzseki, rock and roll, szerelőkulcs

Az első ismertebb játék, amelyik arról szólt, hogy kevés kezdőtőkéből megvesszük első, négy keréken guruló rozsdahalmazunkat, töltünk bele némi üzemanyagot és a maradék dollárból rendbe hozzuk annyira, hogy éppen működjön, majd a környék huszárjait legyőzve növeljük hírnevünket és pénzünket, valószínűleg a Street Rod volt. Induláskor minimális összeg állt rendelkezésre, amiből az újsághirdetéseket böngészve kinéztük a nekünk tetsző (és még megfizethető) használt autót, vettünk hozzá egy-két szükséges alkatrészt, és a garázsban összekalapáltuk, miközben a rádióból bömbölt a rock and roll. Miután legyőztük a többi suhancot, egyre nagyobb névre és pénzre tettünk szert, nem ritkán az ellenfél kocsiját is elnyerhettük. A végső kihívás a legnagyobb ász, a Király legyőzése volt, a vele járó dicsőséggel és a barátnőjével együtt. 

Több mint egy évtized elteltével a jobbára középszerű játékokat fejlesztő Canopy alkotása sem szól másról, igaz, a körítés természetesen változott. Az alapok a régiek, a cél, hogy bekerüljünk a legjobbak közé, és idővel a mi kocsink szerepeljen a Hot Rod magazin címlapján. Kezdetben ott állunk 5000 dollárral a zsebünkben az autókereskedésben. Összesen húsz járgány szerepel a játékban (a hivatalos addon feltelepítése után kapunk még kettő újat), ebből eleinte hat érhető el, a választék pedig hetente változik. Ha megvan a nekünk tetsző, a garázsba kerülünk. Alkatrészeink három részre oszthatók (karosszéria, alváz és motor), ezeken belül pedig az egyes elemek találhatók, melyekre kattintva az aktuális állapotukról kapunk információt. Egyrészt lényeges, hogy az adott egység milyen állapotban van (felkiáltójel mutatja, ha már nagyon le van harcolva, ilyenkor kicserélhetjük egy teljesen újra, vagy pedig vehetünk használtat is, bár az rizikós, hiszen nem lehet tudni, mennyire használta előző gazdája); azt semmiképp ne hagyjuk, hogy valami teljesen tönkremenjen, mert akár verseny közben is lerobbanhat a kocsink miatta. A másik szempont az adott elem fejlettsége, amit a kis piros négyzetek jeleznek; a komolyabb alkatrészek tartósabbak, de nyilvánvalóan jóval drágábbak is.

Miután menetképesnek találjuk az autót, érdemes menni vele egy tét nélküli kört, hogy leteszteljük, milyen időt futunk vele. Csak ezután nézzünk ki az utcára, ahol mindig találunk kihívókat. Eleinte nem érdemes nagy pénzekre hajtani, keressünk olyan versenytársat, aki velünk közel egyszintű hírében áll. Akadnak olyan ellenfelek, akiknek éppen nincsen pénzük, ők valamilyen alkatrészt ajánlanak fel. Összesen hat helyszín ad otthont a versenyeknek, ezek egymás után nyílnak meg, miután hírnevünk eléri a kellő szintet. Harc előtt még lehetőségünk van „last minute” tuningolást bevetni, de ezek használata erősen igénybe veszi a kocsit, hamarabb kopnak az alkatrészek. 

Amennyiben mindennel megvagyunk, indulhat a küzdelem. Számomra némiképp csalódás, hogy csak gyorsulási versenyeket mehetünk, de valódi köröket, hosszabb távokat nem vezethetünk le (holott ilyet annak idején a már említett Street Rod is tudott). Amire ügyelni kell, hogy ne ugorjunk ki a zöld lámpa előtt, és szigorúan maradjunk a jobb oldali sávban, különben diszkvalifikálnak minket és elbukjuk a tétet. Kanyarodni tehát nem lehet, a kormánnyal csak kisebb korrigálásokat végezhetünk, a lényeg a megfelelő ritmusú váltásban rejlik: valahol a fordulatszámláló sárga részének közepén érdemes sebességet váltani.

A verseny végeztével visszatérünk a garázsba, a nyert összeget pedig új alkatrész vásárlásába fektethetjük, esetleg eladhatunk egy lestrapált régebbit. Ahogy fejlődik szeretett autónk, úgy érdemes jelentkeznünk a hétvégenként rendezett nagyobb tétes versenyekre, melyeken a szintidőinknek leginkább megfelelő kategóriába regisztráljunk. A legnagyobb megmérettetés pedig az évenként egy alkalommal szervezett Hot Rod American Street Drag Tour, amiről akkor érdemes álmodni, ha már 9 másodperc körüli futamokat megyünk, és egyedi színezésű a kocsink. Amennyiben elértük karrierünk csúcsát, kutathatunk élő, hús-vér játékosok után akár LAN-on, akár interneten a GameSpy rendszerén keresztül. 

Defekt a finis előtt

A játék értékelésekor nem is éppenséggel a kissé gyenge látványvilágot hozom fel a legnagyobb hibának, bár sajnálatos, hogy a felbontás kimerül 1024x768-ban, és például a kocsik üvegén sem lehet belátni, de igaz, hogy nem egy mai darabról van szó. Az sem olyan nagy gond, hogy a készítők felkérték Dave McClelland urat (ő arról híres, hogy közel 40 éven keresztül közvetített gyorsulási versenyeket), aki lépten-nyomon tippekkel lát el minket, bár idővel inkább zavaró a folyamatos szövege. Amellett azonban nem tudok szó nélkül elmenni, hogy kizárólag gyorsulási futamokon vehetünk részt, melyeket pár másodperc alatt teljesíthetünk; nagyon hiányzik az igazi körverseny, esetleg az ellenfél leszorításának lehetősége, a rendőrök felbukkanásáról nem is beszélve. Az pedig már csak hab lenne a tortán, ha nem csak pénzt és alkatrészt nyerhetnénk, de mondjuk a legyőzött koma verdáját is hazavihetnénk. Rövidtávon azért el lehet szórakozni a játékkal, de születtek már ennél izgalmasabb alkotások is a műfajban.