A videojátékok, különösen azok, melyek a Kodzsima-istállóból és a köré felépült rajongótábortól származnak, gyakran kénytelenek szembesülni azzal a váddal, hogy inkább interaktív filmek, semmint játékok. Ha azt nézzük, hogy a Blu-Ray korlátait már a formátum bemutatásakor pattanásig feszítő Metal Gear Solid 4-ben az érdemi játékmenet csak tört számban mérhető a tárhely maradék helyét elfoglaló, esetenként több mint egyórás átvezető filmekhez, a történet előrelendítésében szerephez nem jutó reklámokhoz és egyéb mozgóképekhez képest, akkor egyáltalán nem gonoszság azt mondani: miért hívja ezt bárki játéknak? Bár már jócskán a harmadik évtizedét tapossa a média, még mindig nem találta meg a saját hangját, továbbra is a nála öregebb, fejlettebb, kiforrottabb filmvilág elemeiből építkezik, azt forgatja tovább, és nem is nagyon törekszik arra, hogy ez változzon. Megszoktuk a formát: kapunk egy kerek, főszereplővel, gonosszal rendelkező történetet, egy missziót, a továbbjutást gátoló akadályokat, aztán egy végkifejletet, ahol vagy megmenekül a világ, vagy nem. Ettől elszakadni, ezt fenekestül felforgatni eddig nem nagyon merte senki – a Her Story viszont nem szimplán csavar ezen az évtizedes formulán, de gyakorlatilag kidobja az egészet az ablakon.
TRUE DETECTIVE
Egy öreg, Windows 95-öt futtató számítógép, egy recsegő-ropogó merevlemez, egy néha bántóan vibráló CRT-monitor és egy rejtély, amit meg kell oldanod: a Her Story ismerős alapokra építkezik. Alapvetően egy nyomozós kalandjáték, csakhogy nem egy rejtélyes gyilkost kell levadásznod, vagy rács mögé dugnod a tettest (ha egyáltalán sikerül megtalálni), főleg, mert az ügy, ami után nyomozol, évekkel ezelőtt, 1994-ben történt. Nincs előtted a gyanúsított, nem te végzed a kihallgatást, hanem csak visszanézed a rendőrség felvételeit, és az alapján próbálsz rájönni, pontosan mi is történt. Nem kapsz a végén jutalmat, nem üti a markod egy zsák pénz vagy kitüntetés – főleg, mert a Her Storynak nincs hagyományos értelemben vett vége. Nincs lezáró animáció, nincs tradicionális katarzis.
Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy nem lineáris a történetvezetés: a több hetes kihallgatási felvételek apró, 6-60 másodperces részletekben hívhatók le, keresőszavak használatával. A gép előtt ülve bármit bepötyöghetsz, és ha az adott szó / kifejezés elhangzott a kihallgatás alatt, a gép kiköp öt találatot. Bár vannak keresőszavak, melyek akár több száz találatot is adnak, mindig csak ötöt tekinthetsz meg belőlük – a Her Story így kényszerít rá arra, hogy igyekezz releváns dolgok után kutatni, és ne vessz el olyan dolgokban, melyek zsákutcába vezetnek.
AZ IGAZSÁG NYOMÁBAN
Az persze, hogy mi releváns, elsőre egyáltalán nem nyilvánvaló. Az olyan alapvető kifejezések, mint a vér, a holttest, a tettes vagy a gyilkosság hoznak ugyan találatot, és ha szerencsés vagy, akkor akár percek alatt rájöhetsz arra, hogyan is zajlott le a gyilkosság, ami után nyomozol, csakhogy gyorsan rá fogsz jönni, hogy a Her Story egyáltalán nem arról szól. Igazából teljesen lényegtelen, mi történt – a történet ugyanis a kamera előtt álló hölgyről szól, aki a közel 300 felvétel során szinte a teljes életét elmeséli. A te feladatod összerakni ezt a fejedben... hogy aztán minden felvétel megnézése után is még órákig rágódj azon, pontosan mi lehet az igazság. És ebben rejlik a Her Story zsenialitása: nem rág semmit a szádba, jócskán hagy lehetőséget arra, hogy úgy értelmezd a sztorit, ahogy te akarod. Nincs helyes vagy helytelen megoldás, csak te, egy szinte feneketlennek tűnő adatbázis, és egy olyan történet, amely játékban még nem volt.
