Vajon milyen összetevőkre van szükségünk ahhoz, hogy megalkothassunk egy igazán borzalmas…, akarom mondani, valami igazán nagyszerű és gusztusos tortát az elképesztő, hatalmas és mindenki által rettegve csodált sátán születésnapjára? Ahogy azt valószínűleg már sejthetitek, nem csokoládét és cukorkát fogunk gyűjtögetni ebben a rendkívül obszcén és groteszk videójátékban. A Sluggerfly csapatának nem a Hell Pie az első „alvilági” alkotása, hozzájuk köthetők ugyanis a Ben and Ed, valamint a Ben and Ed – Blood party címen megtalálható zombis agymenések is. A gusztustalan és elborult poénok tehát garantáltak, de továbbra is elég ennyi a szórakoztató kikapcsolódáshoz?
Hányás, belsőség és minden, mi őrültség
Történetünk főszereplője Nate, egy démon, méghozzá nem is akármilyen! Ő maga felel személyesen a rossz ízlésért, ami biztosan nem lehet könnyű feladat, így valószínűleg csak a véletlen műve, hogy éppen akkor kapcsolódunk be a történetbe, amikor az irodájában unatkozik. Ez viszont hamar megváltozik, amikor egy téves tárcsázás következtében maga a pokol ura bízza meg azzal a feladattal, hogy gyűjtsön össze mindenféle alapanyagot a születésnapi tortájához. Ellenkezni nem tudunk, és miért is akarnánk, amikor a démon számára a sátán parancsa szent és sérthetetlen. Így kezdődik tehát Nate nagy kalandja, ami először egyenesen a konyháig vezet, mivel fogalmunk sincs az összetevőkről. A kedves és sztereotípiáktól sem mentes séf úr szerencsénkre kisegít minket a recepttel, így aztán tényleg semmi sem állhat utunkba, hogy a legviszolyogtatóbb alapanyagokkal térjünk vissza. De valami mintha még hiányozna. Mert az nem létezik, hogy egy szakácskönyv lesz hű társunk és támaszunk, ugye!? Természetesen nem, még itt lent a holtak birodalmában sem ennyire kegyetlen senki, hogy egy apró füzettel indítsanak útnak a veszélyesebbnél veszélyesebb tájakra. Hamar gazdagabbak is leszünk egy kis kerubbal, név szerint Nuggettel, aki ugyan se nem félelmetes, se nem hatalmas, viszont annál hasznosabb.
Gusztustalanul szórakoztató
Nate és Nugget együtt fantasztikus dolgokra képesek, mivel az angyalka a démon szarvához van láncolva, így kénytelenek lesznek együttműködni, de ez láthatóan egyiküknek sincs ellenére. Míg Nate igencsak szótlan, Nugget gondoskodik a szórakoztatásunkról, és arról, hogy könnyedén túljussunk az utunkba kerülő akadályokon. Jó platformerhez mérten van a Hell Pie-ban minden: dupla ugrás, lengés, pörgés-forgás, dashelés ésatöbbi. De azért Natenek is megvannak a maga képességei, attól függően, hogy éppen milyen szarvat választunk ki rá. Ezek feloldása és fejlesztése azonban nincs ingyen: nem csak a különböző összetevőket gyűjtögetjük a tortához, hanem többek között áldozati kiskecskéket, és Nugget kedvenc konzerves eleségét is.
Feladatunk egyszerű, a megfelelő számú alapanyag összeszedése után a séf megnyitja számunkra a következő mapot, ahová aztán pokoliftek segítségével jutunk el. Összesen 4 különböző világot tudunk bejárni, ami első hallásra, de még első ránézésre is kevésnek tűnhet, de ez csak a látszat, mert felépítésük kellően kacifántos, és egy kakukktojáson kívül mindegyiken 3-3 összetevő van elszórva: előbbieket a fő területen kereshetjük meg, utóbbiakat pedig kisebb eldugott dungeonok teljesítése után zsebelhetjük be. Általánosságban elmondható, hogy a nehézségi szint korrektül sikerült, amennyiben nem szeretnénk az alapanyagokon kívül minden mást is maxra összegyűjteni, addig (egy-két kivétellel) különösebben nem kell megerőltetni magunkat. Ha viszont minden képességet fel szeretnénk oldani, akkor nem árt elővenni a legprecízebb platformer tudásunkat, már csak azért sem, mert nem lennék meglepve, ha néhány helyen tényleg maga a sátán alkotta volna a feladatokat. Sokszor szembesültem azzal, hogy képtelen vagyok bemérni, hogy hova fogok érkezni, mekkora lendületet kell vennem, vagy mi az, ami el fog találni, így rengeteg számomra érthetetlen halállal gazdagodtam. Ez azonban nem igazán von le semmit az élvezhetőségből, mert lényegtelen, hányszor dobjuk fel a pacskert, a végtelenségig újra próbálhatunk mindent a legutolsó check pointtól, amiből szerencsére egészen sok is van.
A grafika fantasztikus, igazán rajzfilmszerű, kedves és kevésbé kedves lényekkel megszórva, akik azonban rengetegszer ismétlődnek. Sok kreativitást ide nem áldoztak, nem úgy, mint az elhangzó szövegekre és a kioldható öltözékekre! Minden bizonnyal Nate és Nugget a pokol legsikkesebb teremtményei közé tartoznak a változatos ruhatárukkal, ami meglepőbbnél meglepőbb darabokkal van tarkítva. A bevezetőben feltett kérdést megválaszolva: a Hell Pie sokat köszönhet az obszcén, kicsit „cartoon networkos” humorának. Megoldásaiban és feladványaiban túl sok egyedit nem mutat, viszont végig szórakoztató és szerethető tud maradni, még ha kicsit gusztustalan is.
