A normandiai partraszállás 72. évfordulóján beköszönő új Hearts of Iron-epizód is annak a generációváltásnak a része, amely a Paradoxnál még a Crusader Kings 2-vel kezdődött 2012-ben. A svédek történelmi témákat feldolgozó játékaiból (grand strategyk) sosem hiányzott a rákattanásra hajlamosító „mi lenne, ha”-tényező, sőt a 2. világháborút feldolgozó Hearts of Iron harmadik része után például lazán le lehetett tenni egy kisdoktorit a hadseregek szervezeti felépítéséből, persze csak ha nem vakultál meg a fapados körítéstől. Nos, az említett generációváltás éppen ezért elsősorban vizuális fronton zajlott, másodsorban meg, hogy az egyszerű halandók számára is érthetők, átláthatóak legyenek a háttérben működő mechanizmusok. A Hearts of Iron IV hasonló átalakuláson ment át: látványban már most kijelenthető, hogy messze a teljes stratégiai vonal legszebb darabja, kezelőfelülete pedig puha bársonyként simul Európa új diktátorainak keze alá...
Mint minden grand strategy, ez is egy időgép, amely a játékost két konkrét évszámig repíti vissza. Az 1936-os dátum nyilván sokkal több lehetőséggel kecsegtet, mint mondjuk az 1939-es kezdés, ami rögtön a világháború küszöbére tesz le. Ezután apró mozaikok, úgynevezett fókuszok segítségével alakítható át a nemzetek történelme, például a szovjeteknél a nagy sztálini tisztogatások és a Baltikum megszállása ugyanúgy a készlet része, mint ahogy egy Törökország irányú terjeszkedés, ami a valóságban soha nem történt meg. A 70 naponta kibontható új csomagok végül egy valós és hipotetikus elemekből összeálló vázat adnak, egy komplett nemzeti ütemtervet, ipari és újrafegyverkezési lehetőségekkel, valamint az egyes haderőnemek erőteljes átalakításával kiegészítve, miközben az aktuális kormány kabinetjét a politikai pontokkal formálhatjuk kedvünkre. Elképzelted már milyen lett volna a világháború, ha az USA fasiszta kormányként legyalulja egész Dél-Amerikát? De ne is menjünk annyira messze, a magyaroknál a szociáldemokraták simán leválthatják Horthyt 1938-ban! 1942-ben átszakítjuk az olasz frontot, majd a Berlin tengelyen egészen a tengerig toljuk a határainkat (ehhez kellett némi USA segítség). Ugyan nem túl életszerű a végeredmény, mármint a békekötések utáni területfelosztás még sántít, de azért remek poén eljátszadozni a gondolattal.
Itt nem csikorognak a háború fogaskerekei…
A játék alapja az a világtérkép, amely az országok területét egyrészt nagyobb ipari zónákra, másrészt ezeken belül még kisebb körzetekre bontja. Utóbbiakra azért van szükség, hogy a hadműveletek közben jusson elég tér akár több száz hadosztálynak is. Ezek a hadosztályok persze nem a semmiből teremnek, úgyhogy az állami apparátus, néhány törvény, és pár történelmi alak bevonásával fel kell húzni egy komoly hadiipari, logisztikai hátteret. Természetesen vannak kötelező nyersanyagok, no meg futószalagok, ahol új tankok, repülők és lövegek készülnek, de a játék egyszerű sémákkal és könnyen átlátható felületekkel segít átvergődni a gazdaság útvesztőin. Kevés az olaj? Állj át importra vagy építs szintetikus feldolgozókat! Az utolsó offenzíva totális kudarc volt, több száz tank veszett oda, és a gyalogság is kifogyott az utánpótlásból? Adsz némi többlet ipari kapacitást (már ha van) a páncélosgyártásra, és idővel stabilizálódik a helyzet – persze így az újgenerációs vadászgépekből készül majd kevesebb, de valamit valamiért. Eközben az évszámok alá sorjázott egyre jobb haditechnikákért is őrült fejlesztési verseny folyik. A sorozatban megszokott, hogy a háború végére datált páncélosok, U-bootok és bombázók már jóval korábban betallózhatók a kutatási ágazatba, csak őrült időbüntetésekkel járnak. Nehogy már valakinek Tigrise és atombombája legyen 1940-ben…
Tervezz, készülj fel és győzz!
Aki játszott a Hearts of Iron III Their Finest Hour című kiegészítőjével az tudja, hogy milyen érzés – konkrétan egy tökön rúgással ér fel –, amikor krétát adnak egy hadvezér kezébe, de a hadműveleti terv csak szimpla füst, illúzió marad. Nos, a negyedik rész összekötötte a szükséges drótokat, és megnyitotta a virtuális hadviselés egy teljesen új fejezetét. Képzelj el 24 (elképzelhetsz 4-et is, csak 24 a maximum) hadosztályt, ami egy kattintásra sereggé válik, majd kijelölsz egy frontszakaszt, országhatárt ahová teljesen önállóan felzárkóznak! A frontvonalban álló seregeknek előrenyomulási irányokat szabhatsz, kvázi egy komplett haditerv készülhet teljes országok lerohanásához. A Barbarossa méretű offenzívák végrehajtását pedig bármikor elindíthatod, és amíg vársz, addig is pörögnek a felkészülésért járó bónuszok. A többi már a gép dolga, az MI a puha résekbe furakszik, megpróbálja katlanba zárni a keményebb gócokat, s eközben még át is csoportosít, ha kell. És igen: bárhol-bármikor beavatkozhatsz, hogy besegíts, aztán csak szimplán hagyd ott az egységeket, a gép majd visszaállítja a rendet. Amikor a dinamikusan változó frontvonalakat elkezdte követni a védelem, lélekben küldtem egy felest a processzornak. Nyilván minden hülyeségre nincs gyógyszer, és ez azért még nem a Skynet, de egy nagyon jó kezdet…
A svédek amúgy a jobbik szemüvegben kezdtek hozzá a grafikai tuninghoz, a hajdani NATO jelöléseket például guszta tank és gyalogosmodellek váltották, a tengereken mozgó flották és a légierő pedig nemcsak jelzés értékkel támolyognak a pofás színfalak között, hanem valóban látni is, hogy éppen milyen hadművelet zajlik – a bombázók szórják az áldást, a vadászgépek is lövöldözik a behatolókat újabb és újabb ászpilótákat generálva. A valós időben pörgethető játékmenet mellett gondolom nem meglepetés, hogy a napszakok váltakozásai és az időjárási tényezők is jól kivehetők, mellesleg a hadműveletekre is komoly kihatással vannak. A kezelőfelület minden egyes eleméről süt a profizmus, és az Europa Universalis IV-ben már kipróbált építkezés-mód (a térképen kattintós) szintén utat talált ide, ami óriási megváltás, amikor egy Szovjetunió méretű országot kell telepakolni radarokkal, erődökkel és gyárakkal. A légierő és a hadiflotta működtetése példaértékű, de a szárazföldi hadosztályok tervezését is meg lehet süvegelni, hozzátéve, hogy minden harceszközt külön személyre tudsz szabni. Bizony, tervezhetsz saját tankot, repülőt és hajót is!
Lesz ez még fényesebb is!
Paradoxék tulajdonképpen mindig egy alapötletet adnak el, amit évekig finomítanak. Most sincs másképp! Etiópia ne foglalja már el Olaszországot, és a végjáték is sántít – az utolsó kis szánalmas gócok felszámolása bizony unalmas. Érezhetően egy populárisabb meder felé haladtunk, aki például a HoI3-ban a hadsereg szervezeti felépítését szerette (pl. én is…), nos, egy hajszálnyit kisebb mosollyal masírozik 1948-ig, de a mosoly garantált!
