Közismert elképzelés, hogy amire a kínaiak ráteszik a kezüket, abból száz százalék, hogy készül egy olcsó utánzat is, legyen szó akár sportcipőről, akár elfogó-vadászrepülőről. E szabály alól pedig a videojátékok sem képeznek kivételt, aminek épp a Yingpei első, nemzetközi piacra szánt free-to-play lövöldéje a legjobb bizonyíték: a Hazard Ops ugyanis kb. olyan, mint egy Gears of War, aminek a multijába a létező összes olyan sablonellenfelet és -játékmódot benyomták, amit az utóbbi évek online akciójátékai nagy nehezen kiizzadtak magukból. A végeredmény nem azért meglepő, mert sikerült mindezt egyetlen játékban összehozniuk, hanem azért, mert az ipari mértékű másolás szánalmas katyvasz helyett egy roppant kacagtató online shooterré állt össze.
Mercs of War
Ha van valami, aminek tehát a Hazard Ops híján van, az az eredetiség, ez viszont kb. senkit sem érdekel, ha az unalomig ismert, de közkedvelt online akciójátékos toposzok közül mindegyik szépen visszaköszön a játékban. Egy fantáziátlan, ámde lelkes iparosmunkáról van tehát szó, ami mondjuk ex-Epic Games stúdióként minimum követelmény, a játék magvát adó Gears of War-os váz ugyanis adott volt – nézzük meg közelebbről, hogyan is sikerült feltölteni azt!
A tartalomhoz az alapot egy közepesen banális, ámde felettébb vicces tárgy- és fegyverleírásokban tetőző sztori adja: eszerint Földünk ragyogó elméi a Black Mesa nyomdokain összehoztak egy remekül működő térkaput, aminek megnyitása persze Half Life-i következményekkel járt: mutánsok, robotok, démonok, az elmaradhatatlan zombik és egy rakás egyéb ocsmányság lepi el bolygónkat. A hadseregek tehetetlenek, a Föld kormányai így hamar felállítanak egy globális zsoldosszervezetet, hogy hangzatos lózungok helyett inkább vaskos bankjegykötegekkel motiválják a fegyverforgatókat a támadók felaprítására. Mondanom sem kell, hogy a játékos szintén egy opportunista, a karaktergeneráláskor korlátozottan testre szabható zsoldost alakít: nemünket, frizuránkat és (egytől-egyig borzalmas) orgánumunkat is beállíthatjuk a start alatt, amik közül főleg az első opció telitalálat a közösség körében, a játékosok 70%-a ugyanis már most topmodell katonalányokkal irtja az idegen fajzatokat. Amint végeztünk, utunk két irányba ágazhat: rivális zsoldoscégekkel vívott PvP, illetve a fentebb listázott ocsmányságok konfettikre szedését célzó PvE ütközetekben húzhatjuk a ravaszt.
Fragged Alliance
A kettő közül a max. 16 fős csatákat kínáló PvP a gyengébb vonulat, ahol az online henteldék nagykönyvéből ismert módozatok várnak ránk, csak épp kortárs-sci-fis TPS álcaruhában tálalva: deathmatch, team deathmatch, last man standing, king of the hill, vagy épp bombarobbantgatós mókák keretében eshetnek egymásnak a pénzéhes martalócok, néhol még a pályák elrendezését is egy az egyben az ihletforrástól lopták (az első Demolition meccsemen pl. rögtön belefutottam a de_dust helyi megfelelőjébe). A kompetitív szegmensben a helyzetet egyedül a Beast névre hallgató módozat menti, ami egy aszimmetrikus démonok vs. zsoldosok dzsemborit jelent: a cél ekkor az ellenlábas csapat elkalapálása, mely során a leölt ellenfelek után kapott pontokból egyre erősebb, speciális támadásokkal is felvértezett karakterekkel vonulhatunk harcba a győzelemért. Zseniális mód ez, ami még elbírna pár plusz pályát és tematikus karaktert – remélem, a későbbi frissítésekkel még tovább bővítik.
A beáldozhatók
A Hazard Ops sava-borsa viszont ennek ellenére sem a kompetitív szegmensben, hanem a max. nyolcfős kooperatív módozatokban rejlik, az összejátszós mókáknál ugyanis tényleg sikerült elszállnia a Yingpei-nek. Bár játékmódból itt is van vagy fél tucat, bevetéseink jellemzően két forgatókönyv alapján pörögnek: Killing Floor-szerű, wave-alapú hentelést nyomunk a PvP módok arénáiban (ekkor a KF-hez hasonlóan le is zárhatjuk az egyes vonulási útvonalakat), vagy átvezetőkkel tarkított, lineáris, szkriptelt pályákat pucolhatunk ki.
Bármelyiket is választjuk, izgalomban és kacagásban nem lesz hiány: génkezelt zsoldosok, sanghaji zombik, földönkívüli androidok, óriáspókok, egyiptomi istenségek (!), vagy épp a Jurassic Parkból szabadult rakétavetős dinók (!!) ellen vonulunk harcba. A bevetések egyszerre abszurdak és vérbők, a gyenge hordát olykor masszív főellenfelek váltják, itt-ott a szerényen rombolható környezettel is borsot törhetünk a támadósöpredék orra alá, az elborult miliő mellett pedig a tökös fegyverváltó és -tárazó animációk, valamint a (remélem szándékosan) B-filmes színészi játék csak hab a tortán. Komolyan mondom, engem lep meg a legjobban, hogy idén az első mókás multis élményt egy kínai freemium TPS szállítja, de nincs mese, a co-op vonulatot tényleg eltalálták a Yingpei-nél, a játékot így már csak emiatt megéri letölteni és kipróbálni...
Kínai turi
...még ha a sovány PvP-részleg és a technikai háttér nem is teszi vonzóvá első látásra a Hazard Opsot. Valljuk be, az Unreal Engine 3 felett azért eljárt az idő, mármint a Yingpei-nél használt build fölött mindenképp: a játék ízig-vérig Gears of War benyomást kelt. Az irányítás, a kamerakezelés, a mozgásanimációk és a grafikai színvonal is mind-mind a 2006-os Epic-remekre hajaz, ami bár számomra nem igazán probléma (elvégre az ihletforrás személyes kedvencem), azért mégiscsak 2014-et írunk, egy cirka nyolcéves grafikai időugrást pedig azért a free-to-play kategóriában sem intézhetünk el egy kósza legyintéssel, főleg ha vizuális problémák is súlyosbítják az esetet. Az UE3 motor jellegzetes textúratöltési hibája még elég erősen ott van a nyílt bétában, de a gépigény is elég érdekes: bár a jegyzett minimum követelmény kellemesen alacsony, a jelenlegi build ennél sokkal combosabb PC-ken is hajlamos gyengélkedni (az akcióhuszárok ugyanakkor a 30 fps-es limit miatt téphetik a hajukat).
A technikai háttér mellett persze free-to-play finanszírozás esetén ott van a pénzügyi is, ahol vegyesek az érzelmek: öröm, hogy a fegyverek és göncök zömét játékbeli érmékből is permanensen az eszköztárunkba vághatjuk (későbbi javítási költségek és más trükkök nélkül), a játék azonban tobzódik a csak valós pénzért (illetve az achievementek után kapott kreditekből) vehető táposabb exkluzív mordályokban is. Az életünket olykor jelentősen megkönnyítő kiegészítők (úgymint defibrillátor, gyorstárazó stb.), illetve a fegyverkiegészítések (sebzést javító cső, célzást segítő markolat stb.) ugyanakkor kizárólag adott időre, és zömében csak bankkártyás alapon bérelhetők. Bár ez a co-op vonulatban még nem is gond (a Warframe-hez hasonlóan ugyanis a pénzes csapattársak itt is inkább segítik, mint frusztrálják az ingyenélő gamert), a PvP-t azonban sejtésem szerint hosszú távon pay-to-win fesztivállá degradálják majd (leszámítva a fentebb megénekelt Beast módot).
Zsoldo-sokk
Szokványos (és gyanúm szerint rövidesen csítertanya) PvP, kacagtató és tartalmas co-op, élhető mikrotranzakciók, illetve elavult technikai alapok keveréke a Hazard Ops, ami viszont gyengéi ellenére is egy igencsak mókás online gyakás lett. Abszolút verdiktet hirdetni felette már csak a nyílt bétás állapota miatt sem lenne jelenleg ildomos, szolgáljon hát a lenti százalék afféle irányzékként, amivel be tudjátok lőni, hogy érdemes-e már most rápróbálni a játékra. Ha esetleg nem lenne világos, a válasz igen, de vannak fenntartásaim – az mindenesetre biztos, hogy ha tetszett a Gears of War, akkor a co-op vonulattal pompásan fogsz szórakozni.
