A CD Projekt Red még nem adott ki rossz játékot a kezei közül - ezzel vigasztaltam magam, amikor tavaly elkezdtem letölteni a Gwent újragondolt verzióját, ami már a Thronebreaker szellemiségében készült. A Gwent a Homecoming update óta már nem ugyanaz, mint amit a Witcher 3-ban tapasztalhatunk, hanem egy sokkal kiforrottabb, élvezetes kártyajáték, egy igazi időnyelő. Ennek fényében azt javaslom, hogy felejtsetek el (majdnem) mindent, amit a Gwentről tudtatok és nézzünk tiszta lappal a pakli mélyére.
A SZÁMOK JÁTÉKA
Emlékszem, hogy anno matekórán sokszor nyüstöltük a tanárainkat azzal, hogy semmi hasznosat nem tanulunk az órákon, mert azt nem fogjuk hasznosítani a való életben. Na, hát a geometria most se jön kapóra, azonban számos más készség igen, mivel a Gwent nyitja a számokban rejlik. Adott két játékos, te és az ellenfeled, akik egymással szemben foglalnak helyet. A cél, hogy a kör végén mi rendelkezzünk több ponttal, ami a lerakott kártyalapok értékéből adódik össze. Három körből kettőt kell megnyernünk ahhoz, hogy győztesen zárjuk a meccset, ez pedig természetesen jóval egyszerűbbnek hangzik, mint milyen valójában.
Paklik összerakásakor először frakciót, majd egy vezetőt kell választanunk, ám egyikhez sem vagyunk megkötve, így lehet, hogy Foltest vezetésével egy Északi Királyságok paklival viszel végig egy meccset, majd a következőnél átnyergelsz egy Nilfgaard paklira és Emhyr-rel kísérled meg megsemmisíteni az ellenfeled. A vezéreknek mind megvan a saját képességük, Foltest például háromszor erősítheti 1 ponttal egy saját emberét, míg Emhyr leemelhet a tábláról egy már kijátszott lapot, hogy a helyére másikat pakoljon. A vezérek mellett a legtöbb kártya rendelkezik saját képességekkel, amik laponként változók, ám frakción belül szorosan egymásra épülnek. Például Nilfgaard frakcióban építhetsz kém paklit, ami azt jelenti, hogy az egységeid és a varázslataid többsége felfedi vagy lemásolja az ellenfeled kártyáit, így a saját fegyvereikkel győzheted le őket.
A Gwentben három fajta kártya közül válogathatunk. Először is vannak az egységek, voltaképpen a katonáink, amik lerakásukkor a táblán maradnak a kör végéig, vagy amíg le nem ütik őket; a varázslatok, vagyis az egyszer használatos speciális kártyák; és az artifactek (nem a Valve félék), amik egyfajta hibridje a fent említett két kártyafajtának, lerakásukkor a táblán maradnak, pontot nem érnek, ellenben speciális képességekkel bírnak, amik sok esetben többször használatosak.
A Gwent jelenleg három játékmóddal rendelkezik: az egyszerű 1v1 meccsekkel; az Arénával, ahol belépőjegy vásárlásának fejében maratonban játszhatunk meccseket egymás után, ám három vesztes mérkőzés után kiesünk, illetve a szezonális móddal, aminek tematikája havonta változik. Például februárban van a Season of the Bear, ahol mindkét oldal van egy medve, ami körönként sebződik, és amikor rád kerül a sor újjáéled a temetőből, márciusban pedig a Season of the Elves alatt minden kártyánk megduplázódik. A szezonok alatt különféle jutalmakhoz juthatunk hozzá, például avatárokhoz, keretekhez, stb, és ha lecsúsztunk róluk, akkor sincs baj, ugyanis a következő évben a szezonok megismétlődnek.
Mint sok más ingyenes játék, úgy a Gwent is loot boxokra alapozza a bevételét, ami a játék legnagyobb hátulütője. A kártyák hordók kinyitásával nyerjük, amiket a barátságos troll, Shupe boltjából vehetünk meg valós pénzért, vagy a Reward bookból is szerezhetünk hordókat. Utóbbihoz tokenekre lesz szükségünk, amiket kihívások teljesítése után kapunk. A Reward bookban beváltott zsetonokat más bónuszokra is beválthatjuk, például itt nyithatunk meg szezonális ajándékokat, vagy nyersanyagokra tehetünk szert. Ha eleget játszunk és/ vagy sok duplikált lapot daráltunk be, akkor biztosan felgyülemlik a profilunkon egy rakás kártyamaradvány, amiket újabb kártyák craftolására használhatunk, illetve meteorit porunk is akad majd, amikből prémium kártyákat varázsolhatunk a meglévő lapjainkból. A prémium lapok semmivel sem tudnak többet egyszerű társaiknál, viszont a Harry Potterben látott festmények módjára mozogni kezdenek, az animációk pedig rettenetesen jók, ezért megéri rájuk költeni. Ennek a rendszernek megvan a maga szépsége is hátránya. Egy idő után azt fogjuk érezni, hogy nincs elég kártyánk egy erősebb pakli összerakásához, ezért megrekedtünk a fejlődésben, így szinte biztos, hogy pénzt fogunk költeni a hordókra.
Kártyázni jöttem, nem kaszinózni
A Thronebreaker megjelenésével egyidejűleg, azaz tavaly októberben érkezett meg a Homecoming update, ami fenekestül felforgatta a már két éven át bétában lévő játékot, ami akkor még a Witcher 3-ban ismert minijáték alapjaira épült. A korábban ismert háromsoros rendszer kukázásra került, a helyét egy egyszerűsített kétsoros változat vette át: megmaradtak a ranged és a melee (közeli és távolsági) sorok, a gépezeteknek fenntartott siege sor semmissé vált, így az ostrommasinákat bárhova elhelyezhetjük. Harctér szűkítésével teljesen új ízt kapott a játék, ugyanis sokkal sebezhetőbbek vagyunk, mint azelőtt, így kétszer is át kell gondolnunk, hova akarjuk elhelyezni az egységeinket. Az átalakulás a kártyák túlnyomó többségének képességeit is érintette, ami végett az fejlesztés előtt összerakott paklik használhatatlanná váltak. Számos öregmotoros Gwent játékos a mai napig fújol a Homecoming rendszerére, hiszen a régi kártyakombinációk és stratégiák nem működnek, vagy nem olyan hatásosak, pedig a helyzet az, hogy a változások jó irányba terelték a játékot, például csökkentek a mázlira alapozó lapok és képességek.
A Gwent legnagyobb erőssége, hogy a szerencse minimális mértékben játszik szerepet egy-egy Gwent parti során, ezért aztán ha elvesztünk egy meccset, akkor az csakis a saját hibánkból lehetséges, vagy mert az ellenfélnek jobb volt a paklija -- no meg a lapjárás, az bármikor kifoghat rajtunk. Ha az utóbbi esete áll fenn, akkor vagy átszabjuk a meglévő paklinkat, vagy összerakunk egy újat, de ha az előbbi miatt hasaltunk el, akkor az a teendőnk, hogy tanulunk a hibánkból és okosabban kezdünk bele a következő partyba. Nincs hajtépés és idegeskedés, csak játék és szórakozás, pont ahogy annak lennie kell.
VÖRÖS ÁTOK
És így érkeztünk el a Gwent első nagy kiegészítéséhez, a Crimson Curse-höz. Az expanzió március végén rajtolt és a Witcher 3 utolsó DLC-jének tematikájára épül, ezért elsősorban a Nilfgaard és Szörny frakciókat célozza, de Skellige, a Scoia'tael és az Északi Királyság sem marad érintetlenül. Crimson Curse-szel több mint 100 új kártyával, 4 új mechanikával (méreg/ vérzés -- körönként sebez egy kártyát; életerő/ pajzs -- megnöveli egy kiválasztott lap erejét) és 5 új vezetővel (Dettlaff -- Szörny, Anna Henrietta -- Nilfgaard, Calanthe királynő -- Északi Királyságok, Dana Méadbh -- Scoia'tael, Svalblod -- Skellige) gyarapodott a Gwent. A kiegészítés önmagában teljesen ingyenes, azonban a kártyák nem fognak maguktól az ölünkbe esni. Ismét csak hordók vásárlására és craftolásra vagyunk kárhoztatva, viszont öröm az ürömben, hogy a Reward bookban feloldhatunk a Crimson Curse kártyákat rejtő hordókat és a fent felsorolt leadereket, így pedig nem kell értük sem fizetni, sem pedig grindolni, hogy elég alapanyagot szerezzünk a kicraftolásukhoz. Spóroljatok, és játszatok sokat, mert Anna és Dettlaff megérik a Reward bookba ölt zsetonokat, és ha lehet, tegyetek félre a Portalra, a Svalblod Totemre és a Crimson Curse-re elég kártyamaradványt és meteorit port.
A Gwent egy igazi időnyelő, ami nem csak egyszeri játékosoknak, de azoknak is meleg szívvel ajánlható, akik el akarnak mélyedni a rejtelmeiben. A tavalyi megjelenéssel már nem csak PC-n, de konzolokon is játszhatunk, illetve még az idén okoseszközökre is ellátogat majd Geralt kedvenc kártyajátéka.
