Eredetileg teljesen máshonnan akartam indítani a Gunfire Reborn kritikáját, de gondoltam, a nagy munka előtt megnézem, hogy mit mond a játékról az internet népe. A szemem aztán ki is guvadt, mikor láttam, hogy az alkotás több milliós eladásokkal bír, a steames értékelés az egekben tanyázik, és már kőkemény követőbázist épített ki magának. Hát, most tőletek, rajongóktól előre elnézést is kérek a véleményem kapcsán, ami ezúttal a konzolos portra fókuszál.
Én ugyanis valószínűleg egy teljesen másik filmet néztem a Gunfire Reborn kapcsán. Messziről jött emberként még azt is megkérdőjeleztem eleinte, hogy miként is került az 505 Games logója a játékra. Az első futtatása bedob egy teljesen egyszerű oktató részbe, majd mindennemű figyelmeztetés nélkül azon veszem észre magam, hogy egy véletlenszerűen generált sírkamrában aprítom az ellent, teljesen szokványos roguelite mechanikák kíséretében, változatos képesség- és fegyverarzenál segítségével.
Oké, meg kell hagyni, hogy a Gunfire Reborn az RPG oldalt egész komolyan veszi a fegyver-, hős- és képességválasztékkal, na meg a futamok alatti fejlesztések rizikó/jutalom rendszerével. A lőfegyveres harc miatt a Borderlands-széria juthat sokak eszébe a játék láttán, de azért én nem merészkednék ilyen messzire. Pont annyi dög hiányzik ugyanis a gunplay-ből, amennyi a cuki héroszok alapján előrevetíthető. Vannak preferenciák és jól működő mordályok, de húzásra az egész egy lightos FPS-RPG marad, amiben sosem tudod, hogy te leszel-e a futam féktelen királya, vagy, hogy hirtelen mikor törik le a szarvad a következő, véletlenszerűen generált szobában. Emellett ott van még a túlzottan egyszerű felhasználói felület is, ami valami rettentő puritán menürendszert, szimpla átkötéseket, érdektelen, már-már amatőr jelleget kölcsönöz az egész játéknak. Az embernek nem sok kedve van elmélyedni a körítésben, de ha akarna, akkor se nagyon tudna.
Látvány tekintetében sem szabad túl sokat várni. Oké, a Gunfire Reborn mégiscsak egy indie cím, de láthattunk már azért mutatós roguelike/FPS hibrideket korábban ennél sokkalta igényesebb kivitelben. Nem csak a lapos, primitív technológia a bosszantó (szinte látom magam előtt, ahogy ez a játék 480p-s felbontással elketyeg az első Xboxon, vagy a GameCube-on is), hanem a művészeti megvalósítás is. A terep félelmetesen ötlettelen, a művészek legnagyobb érdeme a karakterdizájn, amire a furry-szcéna nyalogatja egy ideje a mancsait.
Az Xbox átirat amúgy olyan röhejes apróságokkal bosszantja az embert, mint az össze-vissza nyelveken való feliratozás, a hol angol, hol pedig francia leírás a felvett tárgyaknál (én ilyet még nem is láttam), vagy az fps számláló váratlan felbukkanása, amelynél nyugodtan konstatáltam, hogy nem én néztem félre a látványt. Az Xbox Series X 200+ fps értékei 4K-s felbontás mellett jelentik a bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy itt bizony egyszerű, régi technikára van építve minden. Mondjuk én azt is értem, hogy a telefonon való megjelenés fontos szempont lehetett a fejlesztésnél, de azt már nem, hogy az achievement-lista széttrolkodja a számokat, sok később elérhető plecsnire is 1-2-3 GS értékű jutalmakat osztva. Hol marad a Microsoft és a Game Pass intézmény minőségellenőr osztálya ilyenkor?
Jókedvű és színes-szagos FPS-RPG-Roguelite kombó a Gunfire Reborn, ez tény, de ezen felül egy eléggé rudimentális darab, amelyben messziről jött játékos énem semmilyen, de tényleg semmilyen igazán kiemelkedő részt nem tudott megragadni. Annál több apró, bosszantó elemet viszont igen – vagy csak szimplán az érdekfeszítés fájó hiányát. A játék működik, lehet benne lövöldözni, csapatban darálni, haladni előre, hogy a következő halál után újra rátekeredni a loopra, de itt és most tényleg csak a műfaj elvadult rajongóinak merem ajánlani. Esetükben előfordulhat, hogy megmozdul odabenn valami, ami nálam nem gurult helyre.
