A Guacamelee! eredetileg még 2013-ban jelent meg PS3-ra és PS Vitára, és egyből belopta magát mind a kritikusok, mind a játékosok szívébe, később pedig ellátogatott többek között PC-re, PS4-re és Xbox One-ra. Tavaly a készítők jelezték, hogy érkezik a számozott folytatás, ami nemrég debütált is, lássuk hát, sikerült-e felnőnie az elődhöz!
Juan csak egy van
A Guacamelee! 2 története ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Főhősünk, Juan, megállítja Calacát és megmenti El Presidente lányát, hogy aztán visszavonultan éljenek tovább. Látszólag teljes a boldogságuk, azonban egy nap a világ elkezd darabokra szakadni körülöttük, és hamar kiderül, hogy egyedül Juan tudja ezt megállítani. Főhősünk nem sokat kéreti magát, egy rövid kitérő során visszaszerzi maszkját, és már indul is rendet tenni. Kalandjai során nem feltétlen kell egyedül boldogulnia, hiszen a játékban egy maximum négyfős co-op mód is helyet kapott.
A Guacamelee! 2 a metroidvania stílust képviseli, azaz adva van egy szövevényes pálya, melynek jó része az elején még megközelíthetetlen számunkra, azonban ahogy egymás után megszerezzük a különféle képességeinket, úgy nyílnak meg az eddig elérhetetlennek tűnő szakaszok is. Új mozdulatokat az előző részhez hasonlóan itt is a Chozo szobrok szétverésével szerezhetünk, ezek jó része pedig nemcsak a harcban, hanem a platformok közti ugrálás során is igen hasznossá válik. Ezenkívül pedig válthatunk létsíkot, vagy átalakulhatunk csirkévé, nagyjából úgy, ahogy az előző részben is, bár ez utóbbi megoldások elsősorban a platformer részeknél jönnek majd jól.
A játékmenet során az ügyességi és logikai részek váltogatják egymást a harcokkal, és ahogy haladunk előre, úgy lesz a játék mindkét része egyre komplexebb. A platformeres szakaszokat úgy alkották meg, hogy mindig kellemes kihívást nyújtsanak, és ahogy haladunk előre, úgy lesznek egyre összetettebbek és nehezebbek a feladatok, de sosem annyira, hogy az már frusztráló legyen. Viszont mindenképp érdemes megfogadni a fejlesztők tanácsát, és kontrollerrel belevágni a kalandba, az irányítás egérrel és billentyűzettel ugyanis a legnagyobb jóindulattal is nehézkes.
Sajnos a harcok már nem sikerültek túl jól. Bár az ellenfelek elég változatosak, a velük való küzdelem egy idő után már kifejezetten monotonnak hat. A főellenfelek jópofák és érdekesek lettek, itt nem érheti szó a ház elejét, de a pályák során szembejövő szimpla rosszfiúk sajnos már nem mondhatják el ugyanezt magukról. Ez a néha megjelenő arénáknál tűnik fel leginkább, ahol a hullámokban támadó ellenség leverése pár óra után már inkább érződik munkának, semmint szórakozásnak.
Mexikó mindhalálig?
Összességben a Guacamelee! 2 tipikusan az a játék, ami berántja, és csak úgy sodorja magával az embert. A remek platformeres elemek miatt könnyen elkaphat minket a „csak még öt percet” életérzés, amit egyedül a kicsit körülményes irányítás, és a hosszú távon nem túl izgalmas harcok tudnak megzavarni, de az összképbe ezek sem rondítanak bele nagyon.
