Sportautók, versenyzés, szimuláció: kulcsszavak, melyre minden jobb érzésű férfiember felfigyel. Számítógépeken a benzingőz megszállottjai régóta nem lehetnek maradéktalanul boldogok, sokunk számára a legfájóbb pont az, hogy a hivatalos F1 licenc átvándorolt konzolokra, és szinte csak arcade örömökkel csillapíthattuk étvágyunkat. Azonban a GTR sikere megmutatta, mekkora igény van az igazi, a valóságot a lehetőségekhez mérten a legjobban visszaadó száguldozásra PC-inken. Ezt látva próbáltak reagálni a rivális cégek is: a Toca sorozat javulgatott és javul, Colin bátyó következő, Drift alcímet viselő kalandja ígéretesnek tűnik, ám a svédek szintjét valószínűleg még egy ideig nem fogja senki megütni, csak ők maguk. Most itt a király folytatása, helyezzük is a meghajtóba a korongot…
A telepítés után újraindítás nem szükséges, mivel - nagyon helyesen - kivették a programból a Starforce védelmet. Start! Az intró, az aláfestő zene nagyon kellemes, s mindez a kezelőfelületen folytatódik. Én vallom, hogy egy játékon sokat dob vagy ront, hogy mi, és milyen minőségben szól alatta, legyen szó akár csak a menüről. Itt ez alapból remek, tipikusan az, amikor nem tudod megfogalmazni, mi lett volna a jó ide, de ők az én ízlésem alapján beletaláltak. Kezünkbe kapván az irányítást opciók, gombok tengere várja az újonnan érkezőket. Ami rögvest szembeötlik, az a rengeteg versenyszám. Mielőtt ezekbe belevetjük magunkat, ejtsünk szót a beállítási lehetőségekről - én alapból mindig a konfigurálásban szoktam elsőként elmerülni -, a többi még várhat. Külön dicséret illeti ennek a résznek is a megvalósítását, logikusan van felépítve, és minden, amit el tudunk képzelni, állítható. Grafika, hang, gombkiosztás, segédletek, szimulációt befolyásoló tényezők, miegymás. Célszerű elsőként a kormányt kalibrálni; billentyűzettel is el lehet boldogulni úgy-ahogy, de egy szimulátort így kezelni szentségtörés, nagyjából olyan, mint esernyővel zuhanyozni. Nem óhajtok senki pénztárcájában vájkálni, de kamatostul meghálálja a játék, ha kormánnyal állunk neki. A kontrollereket szintúgy megfelelően kezeli a program, én egy Xbox360-gamepaddel is kipróbáltam, és egész jól kordában tudtam tartani vele a lóerőket. A szimuláció szintjét, a segítségek fajtáját a Realism alatt ki-ki a maga szintjéhez lőheti be, melyek menet közben az F billentyűkkel is változtathatók. Én a Damage Sensitivity opciót 200%-ra állítottam, hogy a Flatout után hamar visszaszokjak a tisztes, ütközésmentes vezetésre. Mazochisták a gumikopást, és üzemanyag-fogyasztást is felgyorsíthatják akár a normál érték hétszeresére…
Mi szem-szájnak ingere
Nem kevesebb, mint 144 (!) bestia volánja mögé pattanhatunk be, a teljesség igénye nélkül álljon itt egy kivonatos lista az ínyencségekről: Ferrari 360, 550, 575, Maserati MC12, BMW M3, Z3, Lamborghini Murcielago, Chrysler Viper, Porsche 911, Nissan 350Z, Lotus Elise, satöbbi. Őket 34, a GT bajnokságban szereplő, az eredeti megfelelőjükhöz a megszólalásig hasonlító pályán hajthatjuk, s borzolhatjuk csapatvezetésünk és versenyzőtársaink kedélyeit tehetségünkkel. Egyes számok kicsit csalókák, mert egy adott bajnokságban egy autótípust több csapat is használ, továbbá a helyszínek rövidebb szakaszai nem jelentenek teljesen új aszfaltcsíkot, ám ezzel együtt is több mint kielégítő a választék. Mintegy 142 „challenge” versenyen és 40 bajnokságon keresztül róhatjuk a köröket napestig. A játék gerincét maga a hivatalos FIA GT bajnokság képezi, amiből a 2003-as és 2004-es szezon került be teljes egészében, de egyéb GT kategóriákba is betekintést nyerhetünk, valamint számtalan kupába, kisebb bajnokságba. Kezdőknek és profiknak egyaránt tanácsos elsőként az egyik újdonsággal, a Driving Schoollal foglalkozni. Előbbieknek kitűnő oktatóprogram, hogy meg tanulják uralni a kezükbe adott erőt, a vezetési sajátosságokat; utóbbiaknak a zárt bajnokságok, versenyek miatt kell betérniük, mert minden alkalommal, amikor az oktatót elverjük, arany sebváltót kapunk, s ezek, bizonyos mennyiségek elérése után megnyitják a kezdetekben nem elérhető extrákat. Mindezt megfejelték még azzal, hogy a bónusz bajnokságok teljesítéséért is osztja a program a finomságait új pályák képében, tehát a hosszú szórakozás garantált. Single Player módban az oktatáson túl indulhatunk az óra ellen (Time Trials), gyakorolhatunk szabadon (Open Practice), összedobhatunk egy gyors menetet (Race Weekend), belevághatunk bajnokságokba (Championships) és megszállottságunkról tanúbizonyságot téve 24 órás örömökre is adhatjuk a fejünket (24 Hour Races). Utóbbit okosan kivitelezték, mivel menet közben bekapcsolható segítségként a robotpilóta, hogy folyó ügyeinket kultúráltabban oldhassuk meg, mint azt a pilóták szokták olykor.
Csapjunk a lovak közé egyedül…
Miután beállítgattunk minden kallantyút, bizgentyűt és a hangerőt is a szomszéd tűrésküszöbének határára lőttük be, felbőghetnek a motorok! Bármelyik módot is választjuk - a Driving School kivételével -, mindig a garázs fogad a pálya betöltése után. Nagyon tetszett, hogy olyan apróságokra is figyeltek, mint a pilótaülés állíthatósága. Versenygépünkhöz beállítások alapból nincsenek ugyan, de a netről elérhetőek különböző setupok, ha valakinek nincs kedve ezekbe jobban beleásni magát (érdemes azért beletanulni kicsit). Mindenről megfelelően informál minket a boksz: a várható időjárásról, pályahőmérsékletekről, az ellenfelek idejéről stb. A kigurulás az aszfaltcsíkra nálam álleejtős jelenetet okozott: gyönyörűség, a feljavított, DX9-et támogató Gmotor 2 engine igazán kitesz magáért. A cockpit az utolsó csavarig hű mása az igaziaknak, a pilóta mindent lekövet, amit mi teszünk: sebességet vált, a lábaival zsonglőrködik, egyedül csak a szitkozódásunkat nem utánozza… Külső nézetbe kapcsolván maga az autó az utolsó kis hajlatáig ragyogóan néz ki, természetesen tökéletes mása az eredetinek. Az ember szinte direkt szenved a külső nézettel, de akkor is úgy vezet, csak, hogy legeltethesse a szemét az autóján. A környezetet sem hanyagolták el, a pálya részletgazdag, minden apróság a helyén van az utolsó lámpaoszlopig, a rázókövek aktív részei az aszfaltnak, nem csak „más színű beton” funkcióban vannak jelen, s az egész látványvilág esőben viszi be a kegyelemdöfést. Az i-re a pontot a hangeffektek teszik fel. Minden tökéletesen szól, hála a profi digitalizálásnak, tökéletes atmoszférát teremt, így az utcán sétáló emberek könnyen kapdoshatják a fejüket, hogy hol repeszt egy Ferrari, vagy épp ki karambolozott. Hivatalos licenc lévén, minden verseny az aktuálisan életben lévő szabályok és formalitások szerint zajlik, felvezető körrel, boxutcai sebességkorlátozással, mindennel. Aki ismeri a sorozat sajátosságait, nem fog meglepődni például azon sem, hogy a győzelmeit súlybüntetéssel „jutalmazza” a gép, elkerülendő azt, hogy egy versenyző, vagy istálló domináljon végig a szezonban - ami például sok F1-es évad szomorú sajátja.
…és többedmagunkkal
Az online részt szintén csak dicséret érheti. Mind helyi hálóban, mind interneten összemérhetjük tudásunkat barátainkkal, vagy idegenekkel. Nem kevesebb, mint 28 fő vehet részt egy versenyen, amit nem kell külön hangsúlyoznom, milyen izgalmas tud lenni. Minden beállításra, kikötésre lehetőségünk van a neten, semmiben se butították a játszhatóság kedvéért - akár a 24 órás futamra is rávehetjük társainkat. Továbbá jelszóval levédhetünk „szobákat”, amely így kitűnő táptalajt biztosít online bajnokságoknak. Sok magyart is találhatunk, mint például a GTR Masters, amely széria vélhetően át fog nyergelni az új részre. Gyors köreinket a gép automatikusan elmenti, mely fájlok továbbküldhetők, hátha valaki meg tudja dönteni a rekordunkat, vagy igazolandó a tényt, hogy az időnk nem levágás, csalás eredménye.
Újdonságok
Az oktató módot már említettem, a többi pontban az első rész apróbb hibáit javították ki, vagy erényeit csiszolták még fényesebbre. Gyenge pontja volt az elődnek az ellenfelek viselkedése. Sikerült ezt is jobbá tenni, most már képesek meglepetéseket okozni kifékezéseikkel, bevállalósabb, ám ésszerű megmozdulásaikkal. A viselkedésük, tudásszintjük állíthatósága megmaradt, finomhangolhatjuk őket vérmérsékletünk szerint. A napszakok változása ügyesebben lett kivitelezve, továbbra is csodás élmény az éjszakai vezetés, és mindezt megtoldották dinamikusan változó időjárással, fejlettebb gumimodellel, valamint jobb sebességérzettel. Kétszer ennyi hely is kevés lenne bemutatni azt, amit mindenkinek látnia kellene…
Fizika, ahogy a természet diktálja
Külön bekezdést, sőt egy oldalt is érdemelne! A GTR volt eddig a mérce, hát sikerült rátenniük egy lapáttal, és tökéletesíteni a tökéletest. Első kihajtásunk alkalmával azonnal magával ragad a sajátos atmoszféra, ahogy a ménes tiszteletet parancsolóan csak arra vár, hogy egy lábmozdulattal elkezdhessen vágtatni. Érezni, hogy az autóknak súlyuk van, hogy nem csak egy papírváz, hogy a g-erők lesben állnak mindenütt, hogy a gép mindenre érzékeny. A pályaviszonyoknak megfelelően beleng a karosszéria, egy padlógázos kanyarban rengeti a tehetetlenségi erő az egész sasszét, a fékek erejükön felül igyekeznek engedelmeskedni parancsainknak, a rázókövek megdobnak, egyszerűen leírhatatlan, mennyire profi munka, Newton is elismerően csettintene, ha látná. Leültettem egy barátomat a gép elé, aki amolyan kocajátékos és őt is pillanatok alatt magával ragadta a dolog, hosszú körökön keresztül ment, csupán a vezetés élménye (póriasan a „fíling”) miatt. Verseny közben égbekiáltóan fantasztikus, mintha valóban ott lennénk a versenypályán, korrigálunk, csúsztatunk, kifékezünk, meglepetések és „ilyen az életben nincs!” felkiáltások nélkül. A törésmodellen is javítottak, egyenesen kitűnő már, egy-egy nagyobb hibát nem tolerálnak a szerkezetek, az esztelen sebváltástól kezdve a fal- és riváliskóstolgatásig (ami roppant látványos amortizációval jár) semmit se néz jó szemmel a gép, és hamar sántikálással, vagy kieséssel büntet. Ha minden játékban ennyire adnának erre a részre, simán rábólintanék az általam igencsak ellenzett fizikai társkártyák létjogosultságára.
Szőrszálhasogatás
Lehet hogy az én amatőrizmusom az oka, de sehogy se tudtam verseny alatt a kijelzőre varázsolni a gumik állapotát. Tudom, futam közben a pilótáknak sem áll ez rendelkezésre, de felkészüléskor hasznos lett volna a gumiválasztás megkönnyítésében. Így egy külső szoftvert, a Motecet célszerű beszerezni, amelyet a program támogat, ezzel tudjuk monitorozni a gumihőmérsékleteket, kopási értékeket. Nem mellékesen ez a kis okosság sok minden másra szintén kiváló. Ami újfent kimaradt, az ablaktörlő. Bár szakadó esőben is jók a látási viszonyok, ha ennyi mindenre figyeltek, ez az apróság miért maradt ki? Az utolsó dolog, amiről szólnék, és ami az elődöt ugyanúgy jellemezte, az a magas gépigény. Személy szerint egy 3,2-es P4-el hajtottam meg, egy giga rammal és 6800GT-vel, ami ugyan nem mai darab, de még illene helytállnia - mégis, több autóval együtt körözve bizony akadtak képfrissítési gondok, 20 autó felett a HDD led lett a legjobb barátom a hosszú töltögetések alatt. A megjelenítés skálázható ugyan az ilyen problémák elkerülése végett, de én szeretem azt látni, amit az alkotók láttatni kívántak, így mindig fájó szívvel adom alább.
Hív az aszfalt
Meghalt a király, éljen a király - kiálthatunk fel! Annak ellenére, hogy egész gyorsan jött a GT Legends után az új rész, nem szimpla marketingfogás, (magyarul lehúzás) lett belőle, hanem igazi folytatás. A GTR2 minden eleméből árad az alapos, körültekintő, igényes, lelkiismeretes munka, a profizmus. Szimulátor-rajongóknak nem kell felhívni rá a figyelmet, már régóta várnak rá, a műfaj felé kacsingatóknak bátran ajánlom, megfelelően lebutítva könnyed száguldozásra is kiválóan alkalmas. Szívem szerint, ha futna rá, kifizetném az F1- és WRC-jogokat és hozzá a megfelelő szakembereket a kiadó helyett, csak tegyék a dolgukat a fiúk. A WTCC jogait már megkapták, így már alig várom, hogy az általam imádott Alfa 156-osokkal száguldozhassak a világ leghíresebb pályáin.
A telepítés után újraindítás nem szükséges, mivel - nagyon helyesen - kivették a programból a Starforce védelmet. Start! Az intró, az aláfestő zene nagyon kellemes, s mindez a kezelőfelületen folytatódik. Én vallom, hogy egy játékon sokat dob vagy ront, hogy mi, és milyen minőségben szól alatta, legyen szó akár csak a menüről. Itt ez alapból remek, tipikusan az, amikor nem tudod megfogalmazni, mi lett volna a jó ide, de ők az én ízlésem alapján beletaláltak. Kezünkbe kapván az irányítást opciók, gombok tengere várja az újonnan érkezőket. Ami rögvest szembeötlik, az a rengeteg versenyszám. Mielőtt ezekbe belevetjük magunkat, ejtsünk szót a beállítási lehetőségekről - én alapból mindig a konfigurálásban szoktam elsőként elmerülni -, a többi még várhat. Külön dicséret illeti ennek a résznek is a megvalósítását, logikusan van felépítve, és minden, amit el tudunk képzelni, állítható. Grafika, hang, gombkiosztás, segédletek, szimulációt befolyásoló tényezők, miegymás. Célszerű elsőként a kormányt kalibrálni; billentyűzettel is el lehet boldogulni úgy-ahogy, de egy szimulátort így kezelni szentségtörés, nagyjából olyan, mint esernyővel zuhanyozni. Nem óhajtok senki pénztárcájában vájkálni, de kamatostul meghálálja a játék, ha kormánnyal állunk neki. A kontrollereket szintúgy megfelelően kezeli a program, én egy Xbox360-gamepaddel is kipróbáltam, és egész jól kordában tudtam tartani vele a lóerőket. A szimuláció szintjét, a segítségek fajtáját a Realism alatt ki-ki a maga szintjéhez lőheti be, melyek menet közben az F billentyűkkel is változtathatók. Én a Damage Sensitivity opciót 200%-ra állítottam, hogy a Flatout után hamar visszaszokjak a tisztes, ütközésmentes vezetésre. Mazochisták a gumikopást, és üzemanyag-fogyasztást is felgyorsíthatják akár a normál érték hétszeresére…
Mi szem-szájnak ingere
Nem kevesebb, mint 144 (!) bestia volánja mögé pattanhatunk be, a teljesség igénye nélkül álljon itt egy kivonatos lista az ínyencségekről: Ferrari 360, 550, 575, Maserati MC12, BMW M3, Z3, Lamborghini Murcielago, Chrysler Viper, Porsche 911, Nissan 350Z, Lotus Elise, satöbbi. Őket 34, a GT bajnokságban szereplő, az eredeti megfelelőjükhöz a megszólalásig hasonlító pályán hajthatjuk, s borzolhatjuk csapatvezetésünk és versenyzőtársaink kedélyeit tehetségünkkel. Egyes számok kicsit csalókák, mert egy adott bajnokságban egy autótípust több csapat is használ, továbbá a helyszínek rövidebb szakaszai nem jelentenek teljesen új aszfaltcsíkot, ám ezzel együtt is több mint kielégítő a választék. Mintegy 142 „challenge” versenyen és 40 bajnokságon keresztül róhatjuk a köröket napestig. A játék gerincét maga a hivatalos FIA GT bajnokság képezi, amiből a 2003-as és 2004-es szezon került be teljes egészében, de egyéb GT kategóriákba is betekintést nyerhetünk, valamint számtalan kupába, kisebb bajnokságba. Kezdőknek és profiknak egyaránt tanácsos elsőként az egyik újdonsággal, a Driving Schoollal foglalkozni. Előbbieknek kitűnő oktatóprogram, hogy meg tanulják uralni a kezükbe adott erőt, a vezetési sajátosságokat; utóbbiaknak a zárt bajnokságok, versenyek miatt kell betérniük, mert minden alkalommal, amikor az oktatót elverjük, arany sebváltót kapunk, s ezek, bizonyos mennyiségek elérése után megnyitják a kezdetekben nem elérhető extrákat. Mindezt megfejelték még azzal, hogy a bónusz bajnokságok teljesítéséért is osztja a program a finomságait új pályák képében, tehát a hosszú szórakozás garantált. Single Player módban az oktatáson túl indulhatunk az óra ellen (Time Trials), gyakorolhatunk szabadon (Open Practice), összedobhatunk egy gyors menetet (Race Weekend), belevághatunk bajnokságokba (Championships) és megszállottságunkról tanúbizonyságot téve 24 órás örömökre is adhatjuk a fejünket (24 Hour Races). Utóbbit okosan kivitelezték, mivel menet közben bekapcsolható segítségként a robotpilóta, hogy folyó ügyeinket kultúráltabban oldhassuk meg, mint azt a pilóták szokták olykor.
Csapjunk a lovak közé egyedül…
Miután beállítgattunk minden kallantyút, bizgentyűt és a hangerőt is a szomszéd tűrésküszöbének határára lőttük be, felbőghetnek a motorok! Bármelyik módot is választjuk - a Driving School kivételével -, mindig a garázs fogad a pálya betöltése után. Nagyon tetszett, hogy olyan apróságokra is figyeltek, mint a pilótaülés állíthatósága. Versenygépünkhöz beállítások alapból nincsenek ugyan, de a netről elérhetőek különböző setupok, ha valakinek nincs kedve ezekbe jobban beleásni magát (érdemes azért beletanulni kicsit). Mindenről megfelelően informál minket a boksz: a várható időjárásról, pályahőmérsékletekről, az ellenfelek idejéről stb. A kigurulás az aszfaltcsíkra nálam álleejtős jelenetet okozott: gyönyörűség, a feljavított, DX9-et támogató Gmotor 2 engine igazán kitesz magáért. A cockpit az utolsó csavarig hű mása az igaziaknak, a pilóta mindent lekövet, amit mi teszünk: sebességet vált, a lábaival zsonglőrködik, egyedül csak a szitkozódásunkat nem utánozza… Külső nézetbe kapcsolván maga az autó az utolsó kis hajlatáig ragyogóan néz ki, természetesen tökéletes mása az eredetinek. Az ember szinte direkt szenved a külső nézettel, de akkor is úgy vezet, csak, hogy legeltethesse a szemét az autóján. A környezetet sem hanyagolták el, a pálya részletgazdag, minden apróság a helyén van az utolsó lámpaoszlopig, a rázókövek aktív részei az aszfaltnak, nem csak „más színű beton” funkcióban vannak jelen, s az egész látványvilág esőben viszi be a kegyelemdöfést. Az i-re a pontot a hangeffektek teszik fel. Minden tökéletesen szól, hála a profi digitalizálásnak, tökéletes atmoszférát teremt, így az utcán sétáló emberek könnyen kapdoshatják a fejüket, hogy hol repeszt egy Ferrari, vagy épp ki karambolozott. Hivatalos licenc lévén, minden verseny az aktuálisan életben lévő szabályok és formalitások szerint zajlik, felvezető körrel, boxutcai sebességkorlátozással, mindennel. Aki ismeri a sorozat sajátosságait, nem fog meglepődni például azon sem, hogy a győzelmeit súlybüntetéssel „jutalmazza” a gép, elkerülendő azt, hogy egy versenyző, vagy istálló domináljon végig a szezonban - ami például sok F1-es évad szomorú sajátja.
…és többedmagunkkal
Az online részt szintén csak dicséret érheti. Mind helyi hálóban, mind interneten összemérhetjük tudásunkat barátainkkal, vagy idegenekkel. Nem kevesebb, mint 28 fő vehet részt egy versenyen, amit nem kell külön hangsúlyoznom, milyen izgalmas tud lenni. Minden beállításra, kikötésre lehetőségünk van a neten, semmiben se butították a játszhatóság kedvéért - akár a 24 órás futamra is rávehetjük társainkat. Továbbá jelszóval levédhetünk „szobákat”, amely így kitűnő táptalajt biztosít online bajnokságoknak. Sok magyart is találhatunk, mint például a GTR Masters, amely széria vélhetően át fog nyergelni az új részre. Gyors köreinket a gép automatikusan elmenti, mely fájlok továbbküldhetők, hátha valaki meg tudja dönteni a rekordunkat, vagy igazolandó a tényt, hogy az időnk nem levágás, csalás eredménye.
Újdonságok
Az oktató módot már említettem, a többi pontban az első rész apróbb hibáit javították ki, vagy erényeit csiszolták még fényesebbre. Gyenge pontja volt az elődnek az ellenfelek viselkedése. Sikerült ezt is jobbá tenni, most már képesek meglepetéseket okozni kifékezéseikkel, bevállalósabb, ám ésszerű megmozdulásaikkal. A viselkedésük, tudásszintjük állíthatósága megmaradt, finomhangolhatjuk őket vérmérsékletünk szerint. A napszakok változása ügyesebben lett kivitelezve, továbbra is csodás élmény az éjszakai vezetés, és mindezt megtoldották dinamikusan változó időjárással, fejlettebb gumimodellel, valamint jobb sebességérzettel. Kétszer ennyi hely is kevés lenne bemutatni azt, amit mindenkinek látnia kellene…
Fizika, ahogy a természet diktálja
Külön bekezdést, sőt egy oldalt is érdemelne! A GTR volt eddig a mérce, hát sikerült rátenniük egy lapáttal, és tökéletesíteni a tökéletest. Első kihajtásunk alkalmával azonnal magával ragad a sajátos atmoszféra, ahogy a ménes tiszteletet parancsolóan csak arra vár, hogy egy lábmozdulattal elkezdhessen vágtatni. Érezni, hogy az autóknak súlyuk van, hogy nem csak egy papírváz, hogy a g-erők lesben állnak mindenütt, hogy a gép mindenre érzékeny. A pályaviszonyoknak megfelelően beleng a karosszéria, egy padlógázos kanyarban rengeti a tehetetlenségi erő az egész sasszét, a fékek erejükön felül igyekeznek engedelmeskedni parancsainknak, a rázókövek megdobnak, egyszerűen leírhatatlan, mennyire profi munka, Newton is elismerően csettintene, ha látná. Leültettem egy barátomat a gép elé, aki amolyan kocajátékos és őt is pillanatok alatt magával ragadta a dolog, hosszú körökön keresztül ment, csupán a vezetés élménye (póriasan a „fíling”) miatt. Verseny közben égbekiáltóan fantasztikus, mintha valóban ott lennénk a versenypályán, korrigálunk, csúsztatunk, kifékezünk, meglepetések és „ilyen az életben nincs!” felkiáltások nélkül. A törésmodellen is javítottak, egyenesen kitűnő már, egy-egy nagyobb hibát nem tolerálnak a szerkezetek, az esztelen sebváltástól kezdve a fal- és riváliskóstolgatásig (ami roppant látványos amortizációval jár) semmit se néz jó szemmel a gép, és hamar sántikálással, vagy kieséssel büntet. Ha minden játékban ennyire adnának erre a részre, simán rábólintanék az általam igencsak ellenzett fizikai társkártyák létjogosultságára.
Szőrszálhasogatás
Lehet hogy az én amatőrizmusom az oka, de sehogy se tudtam verseny alatt a kijelzőre varázsolni a gumik állapotát. Tudom, futam közben a pilótáknak sem áll ez rendelkezésre, de felkészüléskor hasznos lett volna a gumiválasztás megkönnyítésében. Így egy külső szoftvert, a Motecet célszerű beszerezni, amelyet a program támogat, ezzel tudjuk monitorozni a gumihőmérsékleteket, kopási értékeket. Nem mellékesen ez a kis okosság sok minden másra szintén kiváló. Ami újfent kimaradt, az ablaktörlő. Bár szakadó esőben is jók a látási viszonyok, ha ennyi mindenre figyeltek, ez az apróság miért maradt ki? Az utolsó dolog, amiről szólnék, és ami az elődöt ugyanúgy jellemezte, az a magas gépigény. Személy szerint egy 3,2-es P4-el hajtottam meg, egy giga rammal és 6800GT-vel, ami ugyan nem mai darab, de még illene helytállnia - mégis, több autóval együtt körözve bizony akadtak képfrissítési gondok, 20 autó felett a HDD led lett a legjobb barátom a hosszú töltögetések alatt. A megjelenítés skálázható ugyan az ilyen problémák elkerülése végett, de én szeretem azt látni, amit az alkotók láttatni kívántak, így mindig fájó szívvel adom alább.
Hív az aszfalt
Meghalt a király, éljen a király - kiálthatunk fel! Annak ellenére, hogy egész gyorsan jött a GT Legends után az új rész, nem szimpla marketingfogás, (magyarul lehúzás) lett belőle, hanem igazi folytatás. A GTR2 minden eleméből árad az alapos, körültekintő, igényes, lelkiismeretes munka, a profizmus. Szimulátor-rajongóknak nem kell felhívni rá a figyelmet, már régóta várnak rá, a műfaj felé kacsingatóknak bátran ajánlom, megfelelően lebutítva könnyed száguldozásra is kiválóan alkalmas. Szívem szerint, ha futna rá, kifizetném az F1- és WRC-jogokat és hozzá a megfelelő szakembereket a kiadó helyett, csak tegyék a dolgukat a fiúk. A WTCC jogait már megkapták, így már alig várom, hogy az általam imádott Alfa 156-osokkal száguldozhassak a világ leghíresebb pályáin.
