Történetünk valahol 2008-ban kezdődik, de ha mélyebbre akarunk merülni, akkor egészen a Toca Touring Car Championshiphez kell visszamennünk, hiszen az 1990-es évek elejének népszerű játékát elkészítő alakulat jelentkezett a Grid első részével is. Hivatalosan egyébként jelen tesztünk alanya, a Grid 2019-es verziója is a TOCA-széria része, de a 2008-as játéktól kezdve inkább csak mellékágként kell tekinteni az immáron negyedik alkalommal visszatérő alcímre. Az idei epizód megjelenésére gyakorlatilag nem sokan számítottunk, de a Codiesnál május második felében leleplezték a projektet. A csodálkozás oka az volt, hogy az 5 éves kihagyás a leghosszabb az egész franchise történetében, és a Dirt Rally 2.0 valamint az F1 2019 javítgatási feladataival úgy tűnt, hogy nagyon jól elvan az angol csapat.
Ez utólag belegondolva más megvilágításba helyezi azt is, hogy miért lett két hónappal előrehozva a Formula 1 kiadása. Egyszerűen csak időt kellett hagyni, hogy úgymond lecsenghessen a dolog a Grid megjelenéséig, amelyet viszont sikerült eltolni szeptember helyett októberre. Tudom, teljesen más tészta, de közben a Rockstar Games bedobta a Red Dead Redemption 2 PC megjelenésének hírét, aminek tükrében nagyon nagy dilemmában lennék, ha a Grid is szerepelne álmaim programjai között. Miért is mondom ezt? Mert az Ultimate Edition árcédulájára nézve kihullott az összes hajam. Igen, tisztában vagyok vele, hogy mindegyik idei Codemasters termék egy árban van, de nem értek vele egyet.
NEHÉZ RAJT
Kalandunk a bejelentéskor megjelent trailerrel teljesen azonos intro után kezdődik, amely tovább folytatódik egy mozaikszerűen elrendezett bemutatóvideó képében. Narrátorunk kiemel belőle három jelenetet, amiket nekünk kell végigjátszanunk a lehető legjobb eredményre törekedve. Különösképpen egyik sem lesz nehéz, de erre a későbbiekben sem kell majd panaszkodnunk, még a legmagasabb fokozatú ellenfelek mellett sem. Két dolog zavar igazán a játék kezdetével kapcsolatban, és ez nem feltétlenül csak a Gridre igaz. Rögtön belecsöppenünk egy közel negyedórás folyamatba, amely meghatározó lehet azok számára, akik kicsit gyengébb hardveren futtatják a játékot. Hosszú percek mehetnek el ugyanis arra, hogy a megfelelő grafikai beállításokat egy olyan jelentőségteljes pillanatban kell átnéznünk, amely arra lenne hivatott, hogy a program beszippantson minket. Konzolokon ennek semmi jelentősége, de egy számítógépnél ez másképpen működik. Gondoljunk a Forza Horizon 4-re, amely ugyan konzolon is húzócím, de mivel megoldották az átjárhatóságot PC-re is, így ott indítás után nem kerülünk rögtön a játékba, hanem van egy konfigolási lehetőségekkel felvértezett előmenü.
Ha ezen sikerül felülemelkedni, akkor viszont egy nagyon hangulatos, előre leszkriptelt szituációkból álló bevezetéssel lesz dolgunk. A Mint a villám című Tom Cruise klasszikust idéző Nascar bonyodalom például kifejezetten tetszett, mert egy előttünk történt hatalmas karambol beláthatatlan füstködébe hajt bele az AI. Na, de miért a mesterséges intelligenciára van bízva, hogy sikerül-e kikerülni? El tudtam volna képzelni, hogy a szerencsefaktort nekünk kell megtalálni. A túraautós jelenet elején már a mi autónk is megtörik rendesen, de különösebb akadályt nem képez abban, hogy a mezőny elejére verekedhessük magunkat. Ettől függetlenül ez még nálam a jóra sikerült kategória.
ÁRNYÉKVILÁG
A hidegzuhanyt a menüben kaptam csak meg, mert hasonló fordulatokra és történetvezetésre számítottam a karriermódban is. Sajnos ettől nem kell tartanotok, és a szívgyógyszereket sem kell a kezetek ügyébe venni, mert olyan egyedül éreztem magam ezek után, mint Will Byers a Fejjel Lefelében. A Grid World Series itt bizony nem áll másból, mint egy teljesen lineáris 6 kategóriára osztott eseménylistából, és egy extraként megjelenő meghívásos versenyeket tartalmazó válogatásból. Honnan is ismerős ez? Biztosan nem a Grid-játékokból, mert ott saját csapatunkkal kellett foglalkoznunk, és ki kellett vívnunk magunknak azt a szintet, hogy komolyabb eseményeken mérettessünk meg. Jelen esetben viszont nincs csapat, ennek megfelelően szponzori rendszer sem került a felhozatalba, és az autóink festései sem a szerződések hatására fognak alakulni. Pontosítok, mert fura módon nem a karrieren belül elhelyezve, hanem a profil menüben találunk egy olyan lehetőséget, hogy adjunk egy csapatnevet magunknak, és felvegyünk magunk mellé egy társat. Ennek a pilótának van egy géposztálya, amelyben kiemelkedik, illetve a jobbakat csak saját szintünk növekedésével tudjuk majd felfogadni. Ebben ez a rész ki is merül, és ennyi év után ennél azért jóval többre számítottam.
AUTÓKERINGŐ
A helyszíneket és a járműveket azonban kevesebb kritika illeti meg. Nem éppen szimulátoros jellegéből adódóan a Grid nem okoz valós vezetési élményt, de az autók közti különbséget azért kiválóan át tudja adni az egyszerű kontrolleres kanapéhuszároknak is. Igen nagyot kell hibázni ahhoz, hogy járgányunkat ripityára törjük, azonban pozitívum, hogy ennek lehetősége megmaradt a régi címekből. Természetesen a visszatekerési funkció is megvan, amelyben a Grid első része 2008-ban úttörőnek számított. Manapság meg elvárás már, hogy egy ilyen játék rengeteg autót felvonultasson: rendelkezésünkre is bocsátanak több mint 70 vasat, amelyek között akadnak bőven gt kocsik, szériaautók, izomautók és tuningverdák is, de a meghívásos események tartogatnak még extra meglepetéseket. A Codemasters megnyerte magának Fernando Alonso személyét is, aki úgymond segítőként vett részt a projektben, és egy bajnokságot is róla neveztek el a karrier folyamán. Az biztos, hogy az ő nevével mind a mai napig sok mindent el lehet adni, így komoly vonzerőt képvisel az általa hajtott Renault R26 F1 autó is, ami szintén része a kínálatnak.
GRA-FIKA
Nem fér a fejembe, hogy 2019-ben miért tért vissza a Codemasters az EGO Engine 3.0-hoz, amikor már javában a 4.0 előnyeit élvezhettük az F1 2019-ben és a Dirt Rally 2.0 futtatásakor is. Az autók kinézete és a törésmodell ennek ellenére egészen korrekt lett, de a környezet elemei és egyéb tereptárgyak eléggé elnagyolt hatást keltenek. Az éjszakai futamok látványosnak mondhatók, de a tudat, hogy nappal már nagyon más lesz, annyira nem tett rám jó benyomást. Hol maradnak például a 3-4 kör alatt felgumizott pályán a keréknyomok? Esőben megint csak a szép oldalát kell kiemelni a játéknak, de az ezzel járó sötétség a belvárosi pályák nagy felhőkarcolói között totálisan használhatatlan belső nézetet eredményez.
SEREGHAJTÓ
Ha már Grid, akkor képzeljünk el egy rajtrácsot, ahová felsorakoztatjuk a közelmúlt autós címeit. Valahol az élen brümmögteti a motort a Forza és a Wrc 8, mögöttük áll a rendesen kipofozott Wreckfest és az F1 2019, majd a hátsó szekcióban a Grid és a Dirt Rally 2.0. Mit is látunk tehát? A Codies nálam mostanában maximum a középmezőnyig jut el, ami ennyi kipróbált cím esetében simán a feledés homályát jelenti számomra. Az F1-et persze rajongói mivoltom életre hívja még, de őszintén szólva, mostanában nem töltök sok időt azzal sem. Nagyon nagy kár ezért a kihagyott lehetőségért is, hiszen a mai viszonyokat ismerve sokkal-sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a jelentős múlttal rendelkező szériából.
