Azur a Courines faj otthona, melynek csodálatos vidékeit azonban régóta háború szabdalja. A terület eredeti lakói a folyamatos konfliktusok és a megszálló Urlag frakció előrenyomulása miatt lassan már inkább feladják otthonaikat, és inkább biztonságos helyre menekülnek. Ez a fiatal Greak terve is, előtte azonban felkutatná testvéreit – Adara és Raydel –, valamint segítenie kell a szökéshez szükséges léghajó megépítésében.
A Greak: Memories of Azur fantasztikus, kézzel rajzolt stílusban tárja elénk az egykor gyönyörű, de a háború nyomán régi fényét már csak nyomokban őrző vidékeket. Ezeket eleinte korlátozottan és csupán Greak szerepében barangolhatjuk be, azonban, ahogy küzdelmei árán szép lassan rálel két testvérére, újabb és újabb útvonalak nyílnak meg előtte. A három karakter ugyanis nemcsak külsejében tér el, hanem képességeikben is. Apró termetével Greak nemcsak fürge és mozgékony, de szűk járatokba is befér, Adara képes levitálni és a távolból támadni, a legidősebb Raydel pedig hatalmas kardja és pajzsa mellett kilőhető horgával lendül át az akadályokon.
A játékban az apróbb összecsapások és esetenként előforduló főellenfelek mellett többnyire fejtörőkön és platformer kihívásokon kell átküzdenünk magunkat, amikhez sok esetben az egyes karakterek adottságait kell hasznosítanunk. Van, hogy egy fáklyát kell eljuttatnunk egy jégfal kiolvasztásához, még mielőtt kialudnia a lángja, egy szakadék másik oldaláról átcsörlőzni kevésbé mozgékony testvérünket, vagy épp fénycsóvákkal játszva kinyitni egy kaput. A trükk az egészben azonban az, hogy a Greak: Memories of Azur kvázi egy egyszemélyes kooperatív élmény, ugyanis mindhárom karaktert nekünk kell irányítanunk, sok esetben egyszerre.
És sajnos itt jön elő a játék egyik legnagyobb problémája, ugyanis míg külön-külön mindegyik karakter egész jól irányítható, csapatos vonulás esetén egyszerűen a legkisebb dolog is kínszenvedés velük. Kezdjük azzal, hogy bizonyos távolságba érve egy gomb nyomva tartásával vehetjük rá arra testvéreinket, hogy kövessenek, ami abból áll, hogy leutánozzák mozdulatainkat. Ez akkor még működik is, ha mondjuk, csak egy pusztán kell átgyalogolnunk, viszont, ha esetleg ugrálásra vagy netán harcra kerül a sor, ott teljesen elszabadul a káosz.
Majomként utánzó testvéreink ugyanis, mivel nem mozognak velünk szinkronban, hajlamosak a legkisebb dolgokban is megakadni, és csak kínszenvedések árán, bár az esetek többségében végül inkább külön-külön kivitelezhetők velük a platformer szakaszok. A harcban is többnyire csak terhet jelentenek, mivel hiába növelik támadóerőnket, gyakorlatilag ellehetetlenítik a kitérést, és ha bármelyik testvér is meghal, akkor bizony Game Over. Ez sokszor különösen frusztráló, mivel a mentés nem automatikus és csupán fix pontokon lehetséges, ezért gyakran kellhet újráznunk suta klónunk ügyetlensége miatt. Kalandozásunk során ráadásul sosem látjuk be pontosan, hogy merre járunk, mert térképünk csak a különböző helyszíneket jelöli, a pályák felépítését nem mutatja.
A Greak: Memories of Azur bármennyire aranyos, látványos és ötletes, összes pozitívuma gyakorlatilag saját koncepciója áldozatául esik. A megjelenésre és hangulatra nem lehet panaszunk, valamint a fejtörők és platformer szakaszok is igazán szórakoztatóak. A többi karakterrel való együttműködés viszont sajnos az esetek többségében borzalmas, inkább állandó koloncok a nyakunkon, mint segítők, akik a legegyszerűbb dolgokat is megnehezítik. Kár érte, mert egyébként tényleg van benne potenciál, és egy két- vagy háromfős kooperatív kalandként lehet, remekül működött volna.
