Ha pontosan szeretnénk körülírni a tavaly év végén megjelent GoldenEye 007 Reloaded „státuszát”, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a program egy remake HD-átdolgozása. Az eredeti GoldenEye 007 a hasonló című film játékátirataként jelent meg 1997-ben Nintendo 64 konzolra, hatalmas sikert aratva, illetve mindmáig őrizve a megtisztelő, „minden idők legjobb James Bond játéka” címet. Az Activision 2010-ben porolta le újra a programot, és egy jókora vérfrissítést követően ismét kiadták Wii-re, hogy aztán 2011-ben elkészüljön a HD-változat, ezúttal már a nagyobb konzolokra.
Habár a legeslegújabb verzió már nem nagyon képes megfelelni a Playstation 3 és az Xbox 360 játékokkal szemben támasztott igényeknek, az mindenképpen piros pontként írható az Activision számlájára, hogy a fejlesztéssel megbízott Eurocomtól már eredetileg sem csak azt várták el, hogy portolják a ’97-es N64 verziót, hanem egy valóban új játékot készíttettek velük. Tehát nem csak arról van szó, hogy felhúzták a textúrákat és átírták az irányítást, hanem lényegében tényleg egy feldolgozást kapunk, ami bizonyos elemeiben (sztori, a játékmenet egy része) megegyezik az eredetivel, némely elemeit tekintve pedig egy teljesen új játék. Bondot például már Daniel Craig fizimiskájával látjuk viszont, hősünk rendelkezik olyan eszközökkel, amik ’97-ben még elméleti szinten sem léteztek, és ugyan ismerős, de mégis teljesen újraalkotott pályákon kalandozunk. Ami megmaradt, az a GoldenEye történet íve, illetve az eredeti verzió két – akkoriban legalábbis – forradalmi eleme. Egyrészt ezúttal is lehetőség van arra, hogy grandiózus vérfürdő helyett részben lopakodva szeljük át az egyes pályákat, másrészt a magasabb nehézségi fokozat nem csak abban merül ki, hogy az ellenfelek jobban bírják a golyókat, hanem extra feladatokat kapunk, tehát valóban nő a kihívás az egyes szakaszokon. Mindez Wii-n elég is volt az üdvösséghez, azonban a Sony és a Microsoft konzolján egy kicsit többhöz vagyunk szokva...
Sajnos, ami a Nintendo jelenlegi konzolján még teljesen rendben volt, az a hasonszőrű játékokkal zsúfolt PS3/X360 világban már igencsak szerény teljesítménynek számít. Azokon a platformokon, ahol a Resistance 3-ban és a Halo: Reachben tizedelhetjük az ellenfeleket, az új GoldenEye bizony elvérzik a játékosok kegyeiért vívott versenyben. Hiába adott a lopakodás lehetősége, alapvetően ez a James Bond játék egy FPS, és amint masszívabb tűzharcba keveredünk, azonnal világossá válik, hogy ezt a programot eredetileg nem ide szánták. A túlzásba vitt automata célzásrásegítés még a legbénább játékosokat is fejcsóválásra késztetheti, az ellenfél mesterséges intelligenciája meg sem közelíti a jelenleg kívánatos színvonalat, és a fegyverek „fizikája” is kiábrándító, mintha csak a búcsúban beszerzett műanyagflintákkal rohangálnánk a ránk váró veszedelmek sűrűjében. Mindezek a negatívumok végül oda vezetnek, hogy a GoldenEye viszonylag gyorsan monotonná válik, és csak a nehezebb fokozat extra feladatai, illetve a sunnyogós, csendben pusztítós megoldások mentik meg a játékot a totális érdektelenségtől.
További probléma, hogy a Wii-s örökség nem csak a játékmenet során köszön vissza. Ami 2010-ben kifejezetten szépnek tűnt a kifutó Nintendo gépen, az a HD-re húzott felbontás ellenére sem túl meggyőző az erősebb masinákon. A pályák kidolgozottságát látva az embernek leginkább az online rendszerekből letölthető tartalmak ugranak be, nem egy teljes árú szoftver minősége köszön vissza, s bár akadnak kifejezetten szép helyszínek is a játékban, összességében teljesen középszerű látványt kapunk, ami messze elmarad a 2011 végén megjelent versenytársak színvonalától.
Habár eddig főleg a negatívumokra koncentráltunk, azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a James Bond-fanatikusoknak a már tárgyalt hibák ellenére is kellemes szórakozást biztosíthat a program, és valószínűleg az eredeti N64-es verzió rajongói is könnyebben szemet hunynak a hiányosságok felett, számukra igazi nosztalgia lehet a Reloaded. A mezei játékosoknak pedig marad a multiplayer, ahol karakterek garmadája, tizennégy különböző térkép, rengeteg játékmód (külön offline és online) és fejlődési rendszer várja, hogy belevessétek magatokat. Offline négyfelé osztott képernyőn lehet belevágni a küzdelembe, míg online összesen tizenhat ember mérheti össze a képességeit – már persze akkor, ha találtok vállalkozó kedvű egyéneket. Ezen felül van még egy Mi6 OPS menüpont is, teljesen egyedi küldetésekkel, azonban furcsa módon csakis egy ember játszhat benne, miközben ez a rész szinte sikít a kooperatív megoldásért. Furcsa megvalósítás, azonban az is biztos, hogy nem ez lesz az a tényező, ami miatt a vásárlók megfontolják, hogy beruházzanak-e ebbe a kissé középszerűre sikeredett, de James Bonddal megbolondított FPS-be.
Harmadszor tálalva
Habár a legeslegújabb verzió már nem nagyon képes megfelelni a Playstation 3 és az Xbox 360 játékokkal szemben támasztott igényeknek, az mindenképpen piros pontként írható az Activision számlájára, hogy a fejlesztéssel megbízott Eurocomtól már eredetileg sem csak azt várták el, hogy portolják a ’97-es N64 verziót, hanem egy valóban új játékot készíttettek velük. Tehát nem csak arról van szó, hogy felhúzták a textúrákat és átírták az irányítást, hanem lényegében tényleg egy feldolgozást kapunk, ami bizonyos elemeiben (sztori, a játékmenet egy része) megegyezik az eredetivel, némely elemeit tekintve pedig egy teljesen új játék. Bondot például már Daniel Craig fizimiskájával látjuk viszont, hősünk rendelkezik olyan eszközökkel, amik ’97-ben még elméleti szinten sem léteztek, és ugyan ismerős, de mégis teljesen újraalkotott pályákon kalandozunk. Ami megmaradt, az a GoldenEye történet íve, illetve az eredeti verzió két – akkoriban legalábbis – forradalmi eleme. Egyrészt ezúttal is lehetőség van arra, hogy grandiózus vérfürdő helyett részben lopakodva szeljük át az egyes pályákat, másrészt a magasabb nehézségi fokozat nem csak abban merül ki, hogy az ellenfelek jobban bírják a golyókat, hanem extra feladatokat kapunk, tehát valóban nő a kihívás az egyes szakaszokon. Mindez Wii-n elég is volt az üdvösséghez, azonban a Sony és a Microsoft konzolján egy kicsit többhöz vagyunk szokva...
Az átlag alatt
Sajnos, ami a Nintendo jelenlegi konzolján még teljesen rendben volt, az a hasonszőrű játékokkal zsúfolt PS3/X360 világban már igencsak szerény teljesítménynek számít. Azokon a platformokon, ahol a Resistance 3-ban és a Halo: Reachben tizedelhetjük az ellenfeleket, az új GoldenEye bizony elvérzik a játékosok kegyeiért vívott versenyben. Hiába adott a lopakodás lehetősége, alapvetően ez a James Bond játék egy FPS, és amint masszívabb tűzharcba keveredünk, azonnal világossá válik, hogy ezt a programot eredetileg nem ide szánták. A túlzásba vitt automata célzásrásegítés még a legbénább játékosokat is fejcsóválásra késztetheti, az ellenfél mesterséges intelligenciája meg sem közelíti a jelenleg kívánatos színvonalat, és a fegyverek „fizikája” is kiábrándító, mintha csak a búcsúban beszerzett műanyagflintákkal rohangálnánk a ránk váró veszedelmek sűrűjében. Mindezek a negatívumok végül oda vezetnek, hogy a GoldenEye viszonylag gyorsan monotonná válik, és csak a nehezebb fokozat extra feladatai, illetve a sunnyogós, csendben pusztítós megoldások mentik meg a játékot a totális érdektelenségtől.
Nem egy csokor ibolya
További probléma, hogy a Wii-s örökség nem csak a játékmenet során köszön vissza. Ami 2010-ben kifejezetten szépnek tűnt a kifutó Nintendo gépen, az a HD-re húzott felbontás ellenére sem túl meggyőző az erősebb masinákon. A pályák kidolgozottságát látva az embernek leginkább az online rendszerekből letölthető tartalmak ugranak be, nem egy teljes árú szoftver minősége köszön vissza, s bár akadnak kifejezetten szép helyszínek is a játékban, összességében teljesen középszerű látványt kapunk, ami messze elmarad a 2011 végén megjelent versenytársak színvonalától.
Az utolsó töltények
Habár eddig főleg a negatívumokra koncentráltunk, azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a James Bond-fanatikusoknak a már tárgyalt hibák ellenére is kellemes szórakozást biztosíthat a program, és valószínűleg az eredeti N64-es verzió rajongói is könnyebben szemet hunynak a hiányosságok felett, számukra igazi nosztalgia lehet a Reloaded. A mezei játékosoknak pedig marad a multiplayer, ahol karakterek garmadája, tizennégy különböző térkép, rengeteg játékmód (külön offline és online) és fejlődési rendszer várja, hogy belevessétek magatokat. Offline négyfelé osztott képernyőn lehet belevágni a küzdelembe, míg online összesen tizenhat ember mérheti össze a képességeit – már persze akkor, ha találtok vállalkozó kedvű egyéneket. Ezen felül van még egy Mi6 OPS menüpont is, teljesen egyedi küldetésekkel, azonban furcsa módon csakis egy ember játszhat benne, miközben ez a rész szinte sikít a kooperatív megoldásért. Furcsa megvalósítás, azonban az is biztos, hogy nem ez lesz az a tényező, ami miatt a vásárlók megfontolják, hogy beruházzanak-e ebbe a kissé középszerűre sikeredett, de James Bonddal megbolondított FPS-be.
