2032. március 20-án figyelmeztetés nélkül csaptak le bolygónkra a világűr egy távoli civilizációjának robotseregei. Vagy talán egy másik dimenzió gépszerű életformái? Egy ősi nép hagyatéka? Egy fejlett ország elszabadult hadigépei? Az emberiség csak találgatni tudta támadója eredetét, de egy dolog biztos volt: fegyvereik fabatkát sem értek ellenük, így szép lassan minden város, majd az egész Föld elesett technológiájukkal szemben. Az invázió után három évvel csupán az emberiség töredéke maradt életben ebben a földi pokolban, a romok között bujkálva – a fiatalok elkerülhetetlen elfogásukra, az idősek és betegek pedig lemészárlásukra várva.
Előbbi „szerencsések” közé tartozik a 19 éves Reika Rekkeiji, aki az elmúlt három év alatt ugyan sikeresen elrejtőzött üldözői elől, de közben mindenét – családját és barátait is – elveszítette, és végül ő maga is fogságba esett. Egy nap azonban egy ismeretlen lány tör be cellájába, és az „emberiség érdekében” kis híján megöli, mielőtt elragadnák az őrrobotok. Reika szerencséjére még időben rátalál a kissé különc zseni, Dr. Kozuki, hogy végül egy robotkarral és más gépi extrákkal felturbózva visszahozza az élők közé, mint kiborg. Frissen szerzett erejével Reika útnak indul, hogy felkutassa rejtélyes támadóját, és felszabadítsa a bolygót az Ajith erők uralma alól.
A félig robot, félig ember test mellett Reika egy érdekes – az Arms Creating and Handling Effect rövidítéseként ARCHE névre keresztelt – képességgel is gyarapodott, ami a Giga Wrecker Alt játékmenetének alapja. Dr. Kozuki megfogalmazásában ez Reika agyhullámait és bioelektromos jeleit különleges elektromágneses hullámokkal felerősítve magához vonzza a nanorobotokat. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Hősnőnk képes a legyőzött ellenfelek, valamint a tereptárgyak nanorobotokkal átitatott részeit mágnesként, egy egyre növekvő törmelékgombóc formájában összegyűjteni, hogy aztán a legkülönbözőbb módokon hasznosítsa.
A gépek lázadása
A nanorobotok egyik szerepe, hogy segítségükkel zúzhatók szét a különböző formában és méretben előforduló Ajith egységek. Legyőzésükhöz azonban más-más mennyiségű nanorobotra van szükség, így néhány esetben a legutolsó mikrobit is fel kell kutatnunk a győzelemhez. Szerencsére a játék elég egyértelműen, piros/kék fénnyel jelzi, hogy már eléggé megszedtük-e magunkat az adott ellenfél darabokra szedéséhez, de ezt az akadályt sok esetben a tereptárgyakkal okosan áthidalhatjuk. Szemétgolyónk emellett hordozható platformként is funkciónál, ugyanis bármikor rittyenthetünk belőle egy csinos fémkockát, ami a foglalatokba beillesztve időnként kulcsként is funkcionál, mérete pedig szintén az összegyűjtött törmelékek számától függ.
A játék előrehaladtával Reika fokozatosan fedezi fel újabb és újabb potenciálját, így a felsoroltak mellett akár lándzsaként, fúróként és kardként is hasznosíthatja az apró gépeket, de képességével például lézerágyúkat és felugró platformokat is aktiválhat. A fegyverekre az esetek többségében azonban nem a közvetlen harcban van szükségünk, hanem az Ajith létesítmények labirintusszerű, fejtörőkkel teli szintjeinek felfedezése során, vagyis pontosabban az ehhez szükséges útvonalak megépítésében, megnyitásában. Előfordulnak persze küzdelmek és főellenfelek a játék során, de a Giga Wrecker Alt esszenciája inkább maga a játéktér, a környezet és az ezek elemeivel való interakció. A pályákon a legapróbb kockának is célja van, de arra már nekünk kell rájönnünk, hogy pontosan mi, akár a fejlesztők által tervezett, akár saját utunkat követjük.
Ezek a fejtörők lehetnek olyan egyszerűek, mint egy mérlegszerű platform végének lenyomása, egy pályaelem hídként való kidöntése „Dől a fa(l)!” felkiáltással, egy fogaskerék legörgetése az erre kivájt útvonalon, egy kocka lecsúsztatásának megoldása egy kapunyitó gombra, vagy épp egy lézer rávezetése a vevőegységre. Idővel viszont még ezek az egyszerűnek hangzó feladatok is egyre összetettebb formában térnek vissza, előkerülnek a mozgó elemek és az új képességeket igénylő feladványok, az időmanipulálás, kész Jenga játszmák alakulhatnak ki, és egy-egy szobába belépve bizony vakarni fogjuk a fejünket, míg némi kísérletezés után megfejtjük a fejtörőt. A megoldások persze nincsenek kőbe vésve, így gyakran kreativitásunkat szabadjára engedve akár a magunk módján is túljuthatunk a kihívásokon. Fontos megjegyezni azt is, hogy különböző szobák/zónák közti utazás során nem vihetők át a törmelékek, így mindig az adott helyszínen talált mennyiséggel kell boldogulnunk – szóval senki se számítson arra, hogy a játék közepén már egy egész képernyőt betakaró gömbbel zúz szét mindent Touch My Katamari módra. Ha valamit elrontanánk, akkor sem kell izgulni, mivel a jelentősebb feladványoknál szerencsére visszaállíthatunk mindent az eredeti állapotába, és ugyan a manuális mentési pontok nem túl gyakoriak, a játék halál esetén a legrosszabb esetben is az adott zóna kezdetére dob vissza. A túlzott testmozgásnak is elejét vehetjük az elvétve található antennákkal, amik gyorsutazási pontokként szolgálnak, ha nem akarunk gyalog elcaplatni a térkép egyik végéről a másikra.
Páncélba zárt szellem
Érdemes figyelnünk az elszórva a pályaelemekben és külön fellelhető, valamint az ellenfelekből is nyerhető kék kristályokra, mivel ezekkel fejleszthetjük Reika robot énjét, így növelhetjük többek között életerejét, felépülési sebességét, képességeinek erejét és sok mást. Nincs lelombozóbb érzés, mint mikor egy izzasztó szakasz után egy zárt ajtóval találjuk szemben magunkat, de mivel egyes kapuk kinyitásához előbb adott számú vezérlőt kell aktiválnunk, bizony megeshet. Szerencsére ezeket a kapukat később jelzi is a térképünk, így a vezérlők bekapcsolása után nem kell lázasan bolyonganunk, míg újra megleljük.
Káprázatos rajzolt karaktereivel és helyszíneivel a Giga Wrecker Alt látványvilágára igazán nem lehet panaszunk, amit egy halvány kopottas/homályos szűrőn keresztül tár elénk. A zenék ugyancsak jelesre vizsgáztak és jól illenek a játék hangulatához, ami nem is meglepő, hiszen szerzőjük a veterán Hoszoe Sindzsi, aki korábban többek között több Tekken- és Ridge Racer-epizód, a Zero Escape: Virtue’s Last Reward és sok más cím dallamvilágáért is felelt. A történetről inkább nem lőnék le semmit, de azt azért elmondhatom, hogy van benne dráma, sírás, kacagás, és időutazás egyaránt.
A Giga Wrecker Alt összességében egy rendkívül eredeti és páratlanul ötletes Game Freak alkotás, ami egyetlen mechanikára épít fel – szó szerint – egy egész posztapokaliptikus platformer kalandot, de úgy, hogy közben nem zárja keretek közé a játékosok kreativitását sem. A még 2016 augusztusában, korai hozzáférésű játékként útnak indult Giga Wrecker rendkívül sokat fejlődött az évek során, és egy igazi gyöngyszemmé nőtte ki magát, most pedig végre a PlayStation 4-, Xbox One- és Nintendo Switch-tulajok is megtapasztalhatják a kiborg leányzó viszontagságait. Ugyan vannak benne bőven elgondolkodtató feladványok, de stílusából és üteméből adódóan bármilyen képességű játékos számára megérhet egy próbát, különösen az exkluzív konzolos bővítésekkel.
[EXTRA] Konzolos újdonságok
A Giga Wrecker Alt. az eredeti PC-s verzió javításai mellett néhány exkluzív tartalommal és funkcióval is bővült, így többek között új pályákkal, új Ironman nehézségi fokozattal, átdolgozott lokalizációval, plusz nyelvi támogatással, valamint új barátságos robot társunk, Dölma személyével. Az újítások közül kétségtelenül Dölma a leghasznosabb, aki a párbeszédek mellett plusz információkkal dobja fel a hangulatot, valamint egyes feladványoknál segítséget is nyújt. Na, persze nem megoldja őket helyettünk, hanem a közeli terminált feltörve megmutatja, mit kéne csinálnunk, vagy mégis hogyan kéne kinéznie az elemek elrendezésének. És egy kis plusz infó: Reika Rekkeji neve – japános kiejtéssel – kézenfekvő módon az angol „wreckage” és „wrecker” szavakból ered.
