A Gemcraftnál pedig kevés hagyományosabb TD-sorozat létezik: se 3D, se irányítható hősök, se nagyon látványos vagy cuki grafika, csak tornyok, amik egy központi helyet védenek. Azonban ezt az alapreceptet sikerült úgy kibővíteni és megvariálni a hazai csapatnak, hogy az eredmény egy könnyen megismerhető, de hihetetlenül összetett, és sokrétű játék legyen. Erről bárki meggyőződhet ingyen, mivel a GCCS a legnagyobb Flash gyűjtőoldalakon is elérhető több mint egy éve, igaz, F2P formátumban, azaz a teljes élvezetéhez ott is fizetni kell. A steames változat ugyan drágább, miközben nem tudta levetkőzni a Flash korlátait, azonban különálló játékként valamivel jobban gazdálkodik az erőforrásokkal, amire a végjátékban nagy szükség is lesz.
APRÓ LÉPÉSEKBEN
Az alapok egyszerűek, főleg annak, aki már játszott a három előző rész valamelyikével. Építünk egy tornyot, belerakunk egyet a kilenc, eltérő extrákkal bíró drágakőtípusból, aztán megvárjuk, amíg a szörnyek arra járnak, és – mivel nem kedvesek nekünk – megdöglendenek. A szabvány TD-játékoktól eltérően azonban nem életeket vesztünk, ha egy dög eljut a gömbünkig, hanem az abban tárolt, a kövek létrehozására és fejlesztésére használható manából tűnik el valamennyi. Mana magától is termelődik, de főként a szörnyek levadászásával (és erre specializált kövekkel) szerezhetünk belőle. Erre kell épülnie az alapvető taktikánknak is, mert megfelelő utánpótlás mellett meg sem érezzük, ha néha pár lény átjut a védelmünkön, azonban rosszul költekezve akár egyetlen szökevény is a pálya végét jelentheti. Sőt, stratégiai szinten is számít a mana, ugyanis azok a képességpontok, amiket nem használtunk még el, a kezdőmennyiséget növelik.
És itt kezdődnek a bonyodalmak: toronyból három típus van, drágakőből kilenc, képességből és nehezítésből szintén, ráadásul ezek nagy részét a pályákon kell összegyűjteni, különleges feladatok teljesítésével, csakúgy, mint a varázslatokat, valamint a buffokat adó talizmándarabokat. Pályából közel kétszáz van, achievementből meg vagy 400. Ha valaki kényszeres gyűjtögető, itt megfelelő kihívásra talál.
A teljes függőségig
Aki csak a végére szeretne járni a lassan kibontakozó történetnek, az is hosszú harcra rendezkedjen be – és sok bosszúságra. A pályák ugyanis nem teljesen lineárisan következnek egymás után, ahogy nehézségük is változó. A jó hír, hogy végleg elakadni nem lehet. Varázslónk szintjébe az adott pályán szerzett legtöbb XP számít bele, így elég visszatérni egy korábban teljesített mezőre, és a nehezítésekkel megnövelni a sikerért járó XP szorzóját. A pályák befejezése után pedig még ott maradhatunk Endurance módban, ahol ismét csak szépen pörög a számláló, ha sokáig bírjuk a végtelennek tűnő szörnyhullámokat.
Az Endurance mód azonban nem végtelen, „csupán” 999 szintet kell túlélnünk, amire a történet végére érő varázslónknak semmi esélye, hiszen ahhoz még több száz szintet kell fejlődnie. Ehhez viszont nem árt jobban megismerni a játék mechanikáját, amihez több oldalas tanulmányokat találunk a neten az ideális drágakő-fejlesztési képletekről és grind-módszerekről. Akit ez nem ijeszt el, az a rengeteg nehezítési lehetőségnek köszönhetően jóformán végtelen endgame tartalmat kap.
Drágakőpiac
Régi vesszőparipám, hogy kissé elszaladtak az indie-árak. A 10 eurós kiadás ugyan van ahol és akinek zsebpénz, de erősen meggondolandó annak fényében, hogy Steam-akciók idején AAA címeket kaphatunk ennyiért. Éppen ezért a nyári vásár idején vettem meg a játékot, mert – bár fogalmam sem volt róla, milyen durva az endgame – azt tudtam, hogy 5 eurót simán megér. Aki csak kipróbálná a műfajt, vagy hétvégi harcos, annak ezt a megoldást ajánlom. Aki viszont komolyan el akar mélyülni a szintezésben és drágakőcsiszolásban, annak teljes áron is megéri a GemCraft, mert több száz órát tud majd beleölni.
