Bizonyára mindenki emlékszik még arra, ahogyan az indie-vonalból kiemelkedő Mode 7 meghódította a játékosokat és a világsajtót a Frozen Synapse-szal. Ez volt az a játék, amely a taktikai tervezést központi mechanikává emelte, és mindezt okos multiplayer megoldások sokaságával bővítette ki. A mindig vonzó kommandós téma szintén jól csúszott, így azok is megpróbálkoztak a stratégiai tervezgetős programmal, akik a Rainbow 6 idejében foglalkoztak utoljára hasonlóval. A sikertörténet következő lépése lehet a Frozen Cortex, amely megtartja a spirituális előd legfontosabb elemét:, a körökre osztott taktikázást, a központi tematikát viszont lecseréli egy tengerentúlon igen népszerű sport friss változatára.
ITT A JÖVŐ SPORTJA
A korábban még Frozen Endzone névre keresztelt program ezúttal egy jövőkutató agyába bújik, és az amerikai foci jövőjével kapcsolatban villant fel egy bátor jóslást. A távoli jövő arénájában már nem emberek, hanem robotok küzdenek a pontokért, az edzők pedig minden taktikai képességüket bevetve agyi kapcsolattal irányítják a pályán küzdő fémgladiátorokat. A cél nagyon hasonló, mint az amerikai fociban: a lasztit az ellenfél vonala mögé kell eljuttatni. A játékszabályok azonban követik a technológiai fejlődésben rejlő lehetőségeket, így még azoknak is kötelező végigfutni a tutorial szekción, akik amúgy Madden-játékokon szocializálódtak az elmúlt években.
A pálya kialakítása már önmagában ezer izgalmat rejt. A gólvonalak minden helyzetben adottak, a játékosok pozíciója viszont szétszórt mintát követ a pálya síkjában. Egy-egy aréna belseje ráadásul különböző magasságú dobozokkal, és vibráló boost-csempékkel van színesítve, amelyek garantálják, hogy a meccsek kellő változatossággal bírjanak, már alapszinten is.
Mint azt a Synapse-előéletéből kitalálhattátok, a Cortex is a körökre osztott mechanikát alkalmazza: kiadjuk a saját csapatunk játékosainak a parancsokat (ide fuss, oda állj, menj a labdáért, passzolj, rohanj a labdával), aztán vagy lepörögnek az események, vagy valami történés miatt újra visszatérünk a tervezéshez. Ilyen speciális esemény lehet például a játékszer birtoklásában történő változás, blokkolás, vagy védekezés, esetleg szikrákat szóró összecsattanás, ahol a robotok egymást cséplésével próbálnak meg helyzeti előnyt szerezni a csapatnak.
Mivel a labdabirtoklás a játszma legizgalmasabb része, ezért extrán kell figyelni a saját játékosunkra, vagy épp az ellenfelére, akinél a bogyó van. Labdát szorongató robotunkkal ilyenkor vagy passzolunk (limitált lehetőségben), vagy nekiiramodunk a gólvonalnak, ha tiszta a terep. A hátrafelé történő játékot természetesen itt is el kell felejteni, így ténylegesen rizikós lehet minden előre történő passz, vagy minden futójáték.
TAKTIKAI SZELLEM A GÉPEKBEN
Miben is tudna vérpezsdítőt mutatni a Cortex, ha nem hegyezné ki az egész szabályrendszert a pontos, precíz taktikázásra. Az akció előtt ugyanis a pálya ténylegesen egy virtuális tervezőasztalként funkcionál. Megnézhetjük, kvázi kipróbálhatjuk a következő mozdulatunk hatását a játékra, sőt még az ellenfelek lépéseit is megjósolhatjuk. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy kiadjuk a parancsokat a megfelelő játékosainknak, de ugyanezt eljátszhatjuk az ellenfelünk robotseregével is, majd egy szimuláción keresztül megnézhetjük a várható végeredményt. Újratervezéssel mindenféle helyzetet végiglapozhatunk, sőt az esetleges kimenetelek elemzésével már jó előre megtervezhetjük a jövőbeli lehetőségeinket. Az lesz a győztes, aki jól képes megbecsülni, hogy az ellenfél mit akar csinálni, és ennek megfelelően át is tudja vágni a szemközti sarokban ülő MI-t, vagy épp élő ember által irányított edzőt. Persze az atomstabil taktika nem minden, hiszen létrejöhetnek váratlan szituációk. Így egyaránt „heuréka” mozzanat lehet az, amikor tökéletesen keresztülhúzzuk az ellenfél taktikáját, de az se semmi, amikor egy bénázásból kialakult szitut két kör alatt a magunk javára improvizálunk. Ez a sajátos játékélmény pedig igazán kiemelkedő pillanatokat tud nyújtani – nagyon ritka manapság az a program, amely ezen a szinten értelmezi a sikerélmény fontosságát.
TANULJ TINÓ!
A sikerhez kikövezett út azonban nem rövid, és nem is egyenes. A Cortexben rengeteg szituációt át kell élni ahhoz, hogy a kissé sovány tutorial után zsigerből is érezzük, hogy milyen trükköket lehet bevetni adott helyzetekben, és milyen okosságot húzzunk elő az ingujjból, ha szorul a hurok. Ennek megfelelően a Single Player lehetőségek leginkább tényleg oktató játékmódnak tűnhetnek, még akkor is, ha különböző szabályok szerint játszható ligák (pl. időzített körök, vagy „gyilkos szabályok”, ahol a blokkolt játékosok egyből kihullanak) garmadája sorakozik a kissé fapados menüben. Az indított kampányt egy soványka, de érdektelennek nem mondható sztoriszál is összeköti, amelyet dialógusok és híradások formájában követhetünk nyomon. Apropó, dialógusok: – a játék írói meglehetősen jópofa dumákat rejtettek el, mind a kommentátorok, mind pedig az ellenséges edzők szövegkészletében, így színezve a komolynak tűnő sport stílusát némi humorral.
De az igazi élményt nem a szólista menüben kell keresni, hanem a multiplayer opciók közt. A játék megjelenése utáni friss tapasztalatunk az, hogy szinte mindig találni egy nagyobb társaságot a Cortex lobbijában, ahol aztán nem nehéz játszótársakra lelni. Nagy ötlet a szimultán játék lehetősége is, amibe azonban kezdőként eleinte leginkább úgyis csak belebonyolódunk, idővel azonban egyidejűleg több meccset is menedzselhetnek az ügyesebb játékosok. Ha azonban nem idegenekkel szeretnénk küzdeni, akkor sincs minden veszve, hiszen a játék ára egy ajándék kulcsot is magában foglal, így a legjobb cimboránkkal megosztva a Frozen Cortex-élményt gyakorlatilag biztosíthatjuk magunknak az állandó játszótársat.
VISSZA A JÖVŐBE!
Mivel 2015-ben a Frozen Synapse látványa még indie szinten is kikezdhető volna, ezért a készítők elébe mentek az ilyesfajta kritikáknak, és egész látványos, blurrel, dinamikus kamerákkal és színes effektekkel bolondított akciónézetet alkottak, amely a hátterekkel kiegészülve meglepően látványos pillanatokat tud kipréselni a Cortex meccseiből. A menürendszer továbbra is a tizenöt évvel ezelőtti PC-s stratégiai játékokat juttatja az ember eszébe, de ellenpontozásként ott a háttérben megszólaló fantasztikus elektro-muzsika, amely csak úgy árasztja magából a jóféle sci-fi atmoszférát. Apróság, de szintén jól jött volna a Steam tévés Nagy Kép Módjának támogatása. Az irányítás ugyanis kellően letisztult, így valószínű nem tartott volna sokáig a kontroller támogatás lefejlesztése sem…
Nem tökéletes program a Cortex, hiszen elég nehezen tanulható, a menürendszer és a robotok dizájnja meglehetősen sablonos és lapos, valamint durvább bogarakkal is találkozhatunk még a program jelenlegi formájában. (jómagam összefutottam tereptárgyon átrohanó robotokkal, valamint ALT+TAB miatt korrumpálódó mentett állással…) Ugyanakkor, ha valaki éli a taktikai játékokat, és a megszokott formulákon túl, szeretne valami frissel és ötletessel is megismerkedni, akkor a Frozen Cortex kiváló agytorna lehet kortól és nemtől függetlenül. A játéknak leginkább a multiplayer meccsek során jönnek elő a szépségei, de ez a program stílusából következő sajátosság, nem negatívum. Egyszerre robotos sci-fi, egyszerre taktikai erőmű és sportjáték is. Ha bármelyik kettőre fogékony vagy a háromból, akkor egyértelmű, hogy nem szabad kihagynod!
