Miközben a Microsoft zászlaja alatt a félszimulátorok egyik legnagyobb képviselőjét termelte ki a Turn 10 Studios, a 2005 óta igazi minőséget jelentő Forza Motorsport árnyékában új csoda született. Persze nem véletlen, hogy a Forza Horizon cím 2012-ben milliók agyába és szívébe égett bele, hiszen a fejlesztésért felelős Playground Games olyan nagyágyúkat tömörített magába, akik korábban már nagy múltú autós és motoros játékszériákon dolgoztak. Burnout, Need for Speed, MotoGP, Driver, Project Gotham Racing…, ha valakinek nem ismerősek ezek a címek, akkor az illető esélyesen csak most kezdte a videojátékos bizniszt, esetleg soha nem érdeklődött az autós és motoros programok iránt. Szóval jött ez a Playground Games, aztán teljesen megreformálta és a saját képére formálta az egész árkádos vonalat, miközben a sorozat epizódjaival egyre inkább a sandbox műfajba terelte a sebesség megszállottjait. Az első rész még csak X360-on vált elérhetővé, a 2014-es Forza Horizon 2 már Xbox One-on alkalmazkodott az új hardver képességeihez, most pedig, tartva a kétéves intervallumot, elérkezett az idő egy még nagyobb, még változatosabb produkcióhoz. Ami pedig a legjobb az egészben: immáron konzolt sem kell vennünk, ha meg akarjuk ismerni a hamisíthatatlan fesztiválérzést, hiszen a Forza Horizon 3 Xbox One mellett PC-n is elérhető – pár kattintással, a Windows Áruházból.
Őrült Miksák és kenguruk
A sorozat eddigi (egyébként nem olyan hosszú) életében minden egyes epizód új helyszínt jelentett. Az első a kolorádói hegyeket és erdőket állította célkeresztbe, míg a második az európai tengerpartot, a francia és az olasz Riviéra érdekes egyvelegét jelenítette meg. Bár az emberek szerették ezeket a területeket, annyira nem lehetett játszani a rendelkezésre álló lehetőségekkel, emiatt viszont ideálisnak tűnt a választás a Forza Horizon 3 bemutatásakor. Az új epizód ugyanis Ausztráliába vezeti el a közönséget, ahol bőven megfér egymás mellett a modern, felhőkarcolókkal teli város a villamosvonallal, a sivatagos rész, az esőerdő, vagy éppen a bámulatos látványpornót kínáló tengerpart. Igen, minden egyben, kompromisszumot is csak annyiban ismerve, hogy bár a második epizód alapméreteit megkétszerező virtuális földrész nagyszerűen lett elrendezve, értelemszerűen nem tökéletes mása a valódi Ausztráliának, inkább annak egy egyszerűsített turmixa. Ez a Best of-egyveleg azonban tökéletes arra, hogy a valóság térképét feledve a leglátványosabb helyszíneken, civil forgalom mellett taposhassunk a gázba, és ezzel együtt vigyük sikerre a fesztivált, amire ezúttal már harmadszorra térünk vissza. Immáron a megszokottól kicsit eltérő szerepkörben.
Te vagy a főnök
Eleddig ugyanis egyszerű versenyzők voltunk, a semmiből felkapaszkodva próbáltuk megkaparintani a rendezvény első helyét a különféle futamok teljesítésével, azonban a harmadik epizódnál fordul a kocka. Ugyan nem egy vállalati székház komfortos, légkondicionált irodahelységéből osztjuk az észt, de attól még mi vagyunk a Forza Horizon elnevezésű fesztivál atyaúristenei, így mi felelünk a szórakoztatásért és a fejlődésért. Mielőtt valaki megijedne, esetleg megörülne a mikromenedzsment lehetőségének, a pénzek elosztásáról, a takarítószemélyzet istápolásáról, netán a hot dog árus büdzséjéről nem mi döntünk, ellenben nagyon is rajtunk múlik, merre és milyen módon alakul tovább a rendezvény. Hogy könnyebb legyen megérteni és feldolgozni a terhet, ami a vállunkat nyomja: megérkezünk a központi helyszínre, a versenyekkel pedig a megszokott pénzmagon és tapasztalati ponton (XP) kívül rajongókat is gyűjtünk, ami bizony az első nagyobb újdonság. Minél többen élvezik a szolgáltatást, annál jobb nekünk, ahogy a fesztiválnak is, és minél jobb így mindenkinek, úgy bontakoztathatjuk ki a teljes földrészre kiterjedő szórakoztató egységet.
Választhatunk, hogy a kengurukkal teli, sziklás és poros senkiföldjére táborozunk le, vagy inkább a felhőkarcolókkal teli várost választjuk, öt szinten át fejleszthetjük is az adott helyszínt (ilyenkor új bajnokságokat és feladatokat kapunk), sőt még a hivatalos rádióállomásokat is mi választjuk meg. Mert a jó bulihoz bizony hasonló minőségű adók is kellenek, változatos felhozatallal – a zene pedig mindig a széria erőssége volt, így ez sincs most másképpen. A drum and bass mellett a komolyzene is a repertoár részét képezi, a poposabb dallamok ellen pedig a rock, punk csatorna nyújt védelmet (Bad Religion, The Offspring, Pennywise, Rancid). Sőt első alkalommal a sorozat életében még hip-hop rádió is elérhető, persze hála az égnek a lerészegedett béka módjára pattogó autók még nem kerültek be a játékmenetbe.
A szabadság érzete
Ami pedig az egészben a legjobb: teljesen szabadon dönthetünk arról, hogy az adott régió megnyitása után merre akarunk menni, mit akarunk teljesíteni. Nincsenek városokról városokra haladva teljesíthető futamok, és bár bajnokságok kerültek a felhozatalba, ezek összekötött versenyek sorozatai, amikre bármikor vállalkozhatunk, akár pár egyéb teendő elvégzése után is. Egyébként sincs keret, a teljes térképet beautózhatjuk, persze pár apróságon kívül ilyenkor nincs mit tenni, így érdemes nekiállni a berendezett fesztiválhelyszínek kihívásainak, amik a megszokottól is nagyobb számú felhozatallal bírnak.
Egyfelől ugye vannak a mindenféle szimpla versenyek, amiknél adott autókategórián belül vállalhatunk futamokat, több körösöket vagy éppen a nyílt terepen lezajló távos megmérettetéseket, amiknél százalékban látjuk a letudott távolságot. De itt sem áll meg a tudomány, mivel ismételten újdonságként, a rendezvény uraként saját küzdelmeket is kreálhatunk, így megadva a napszakot, autókategóriát, időjárást, távot, majd az elkészült versenyen magunkban is részt vehetünk, illetve azt feltöltve a közösbe mások is megpróbálkozhatnak egyedi verziónkkal. Persze megmaradt egy rakás egyéb aktivitás is, így időnként speciális eseményeken versenghetünk (mint a demóban próbált helikopterrel szállított dzsip legyőzése), egymás legjobb sebességét dönthetjük meg a mérőállomásoknál, kiszemelt versenyzőket győzhetünk le az egy-egy elleni sprinteken. Újdonságként utóbbiakkal extra utcai kihívásokat nyithatunk meg, avagy beköszönt az éjszakai illegál is, amivel járgányt nyerhetünk, továbbá nem maradtak ki a Bucket List Challenge-ek sem, amiknél adott verdával kell bizonyos célokat teljesítenünk: záros határidőn belül eljutni valahova, pontokat szerezni a mutatványainkkal, illetve minél többet driftelni.
Merthogy most már drift is van, sőt bizonyos szakaszokon a PS4-es Driveclubhoz hasonlatosan a lehető legjobb eredményeket kell összeszednünk ezzel az opcióval. De még ugrathatunk is egy-egy veszélyesebb helyen, szóval bőven van lehetőségünk a szórakozásra, már ha éppen unjuk már a normál versenyzést, netán az XP-t adó táblák összetörését, és a jól elrejtett pajtaautók megtalálását. Ha valaki még nem játszott egyik Forza Horizonnal sem: néha fülest kapunk egy-egy régi verdáról, ami egy behatárolt körben található valahol – ha megleljük, hamarosan felújított állapotban bővíti gyűjteményünket, mint például az a Lamborghini terepjáró, ami a harmadik epizód egyik legnagyobb ékköve. Már persze a Halo-sorozatból szalajtott Warthog mellett, amit elvezetgetve egyébként az ikonikus sci-fi lövölde muzsikáját hallgathatjuk.
Repülnek az órák
Mindezek után nyugodtan állítható, hogy a tartalomra nem lehet panasz, a több száz kasztni mellé alapból 200 körüli versenyt kapunk, amiknek sorát sajátokkal egészíthetjük ki, nem beszélve a multiplayerről, ami nemcsak a szokásos ökörködéseket és versengéseket teheti lehetővé, hanem még kooperatív élményt is kínál. Úgy bizony, egyszerre négyen hajthatunk a kampányban, méghozzá úgy, hogy közben az elért eredmények a profilunkhoz kapcsolódnak, nem veszítünk el semmit. Ezen a ponton érdemes még megjegyezni a Forza-szűzeknek, hogy a sorozatban található Drivatar-rendszer a legjobb jelenlegi mesterséges intelligenciát produkálja, mivel ellenfeleink játékosok viselkedése alapján legenerált modellek, amik úgy vezetnek, ahogy valós eredetijük. Ha tehát valaki lökdös és folyton a hátsódban van, az egyébként is dodzsemezik a körültekintő vezetési mód helyett.
Mivel a fő helyszínek megnyitása, felfejlesztése elég sok idő, aminek során rendre elkolbászolunk az eredeti céltól (ott egy ugrató, hopp, ott meg egy Bucket List, na, most szóltak egy pajtaautó miatt), a Forza Horizon 3 az a játék, amibe 40-100 órát egyáltalán nem szégyen beletenni, sőt élmény. Ha pedig később egy Storm Islandhez hasonló kiegészítő is érkezik (ez volt a második rész igazán minőségi DLC-je), akkor teljes lesz a boldogság. Na, nem mintha egyébként bármi okunk lenne szomorkodni.
Ott vannak még az eddig nem említett klubok, amikhez csatlakozhatunk, vagy a szintlépéseknél kapott szerencsekerék, amivel pénzt és verdát nyerhetünk, sőt most már aukciósház is van, aminél hirdetni és vásárolni lehet, méghozzá licittel és villámárral egyaránt. A használható skillek (több XP, nagyobb jelentőségű szavazat a multiban és a többi), a teljesen testreszabható autók (tuning, matricázás és festés, persze közösségi megosztással), továbbá a személyes nehézségbeállítás (akár minden segítséget kikapcsolhatunk, így tolva kicsit a félszimulátorok felé a programot) az, ami szinte tökéletessé teszi a játékot. Nem is nagyon van olyan elem, amit hiányosságként felróhatunk ellene, persze ha nagyon akarunk, kereshetünk elnagyolt textúrákat, de a vezetési élmény, az élettel teli látvány, az összkép mind önmagáért beszél. Grafika terén egyébként korábban sem volt probléma, de amit ezúttal látunk a nagyobb esőzéseknél, netán mikor a kamerába süt a nap, nos, az páratlan. Ami eddig működött, az mind megmaradt, így mondjuk a visszacsévélés is hiba esetén, vagy a brutálisan sokoldalú fotómód, ami pedig újonnan került a felhozatalba, az mind a sokszínűséget erősíti.
Szinte tökéletes, hova tovább?
Elmondható tehát, hogy a Playground Games nemcsak hogy harmadjára is megcsinálta, hanem felül is múlta önmagát, így tökéletesítve a korábban remekül működő receptet. A konzolos verziónál talán csak a lockolt 30 fps miatt van némi szívfájdalmunk, de így sem zavaró a helyzet, ám a PC-s változat esetében ilyesmit sem tudunk felróni a hiányosságok falára. Számítógépen ugyanis tükörsimán fut a játék, 60 fps mellett, akár 4K-s felbontásban, így ezúttal is a maximális élményt kapjuk. Plusz működik a cross-platform multi is, tehát a különböző verziók nem jelentenek akadályt a játékosok számára, ez pedig eleve elég nagy szó. És hogy innen, ilyen magasról hova tovább? A Forza Horizon 3 szinte tökéletes, és mindent megad, amire csak vágynánk, így esélyesen már csak egy generációváltás viheti tovább megfelelő minőségben a sikerszériát, amiben egyébként még a motorok is megférnének.
