A Final Fantasy játékok mindig kiemelkedő minőséget képviseltek a játékiparban, és nem volt ez másképpen a PS2 masinát megkoronázó tizedik rész esetében sem. A maga korában kisebb csoda volt a játék, gyakorlatilag úgy terelte át a JRPG műfajt a 3D-s megoldások mezsgyéjére, hogy közben filmszerűségével, dinamizmusával és játékmechanikai elemeivel rá is tett egy lapáttal a VII-VIII-IX szentháromságra. Bő egy éve látott napvilágot az első HD-kiadás, amely nemcsak az X alapjátékot, hanem a csajos folytatást és néhány extra küldetést is tartalmazott.
A „LEGHÁDÉBB” KIADÁS
Szép magyar nyelvünk megerőszakolásáért ezúton is elnézést kérünk, de lassan már ép ésszel nem tudjuk követni a felújítások újrakiadásának a micsodáját... (Értitek, na!) A Final Fantasy X/X-2 PlayStation 4 verziója viszont itt van, és egyébként tényleg ő a technikai értelemben vett uralkodó. Oké, a tavaly megjelent PS3-as változatnak sem kellett szégyenkeznie (a Vita-verzió textúrái azért hagytak némi kívánnivalót maguk után), de PS4-en még feljebb került a mérce. A modellekre kifeszített textúrák élesebbek, mint valaha, az 1080p felbontással kombinált tapétakészlet szemkápráztató minőségű. Legyen szó városi szakaszokról vagy vadonról, a Final Fantasy X (és a folytatása) olyan igényes kidolgozottsággal bír, amely mellett ma sem lehet rácsodálkozás nélkül elmenni. A készítők most sem izzadtak a 60 fps-ért, a rögzített 30-as értéket viszont szépen hozza a játék. A polírozott összképben a távoli háttérelemek is vállalhatóak maradnak, a térbeli értelemben vett egyszerűsítések (például az eleve sprite-ként tárolt díszletek) sem lógnak ki a pengeéles vizualitásából. Bár néhány NPC esetében feljebb húzták a karaktermodellek minőségét, az egyetlen igazi csúfság továbbra is a bámészkodó mellékszereplők minőségében keresendő. De tényleg csak ennyibe tudunk belekötni a látvány szempontjából. Akárhogyan is nézzük, nem kis dolog, hogy egy 1999 és 2001 között fejlesztett program némi ráncfelvarrás után, 2015-ben is vállalható, mi több, varázslatos küllemmel bír. A shadervadászok persze biztos hiányolják majd a bumpolt felületeket vagy a szofisztikált bevilágítási trükköket, de nyilván nem is ők számítanak a játék fő célközönségének.
Ha emlékeztek még a korábbi remasterre, akkor derenghet, hogy Uemacu Nobuo mester muzsikáit újrahangszerelték a HD-kiadáshoz. A rajongók panaszából kiindulva a Square megpróbált ebben az ügyben is lépni egyet, a játékok indításakor így magunk választhatjuk ki, hogy melyik hangzást preferáljuk.
BELÜL (MAJDNEM) MINDEN UGYANAZ
A programok belsejéhez a készítők nem nagyon akartak hozzányúlni, így a rajongók fórumos károgása is sajna hiábavaló volt: az áttekerhetetlen átvezetők maradtak, így ilyen formában a modernizálás most sem teljes körű. Ellenben az FFX jelen változatába bekerült egy csúnya bogár: a motor véletlenszám-generátora furcsamód nem úgy működik, ahogy kellene. A véletlenszerű események teljesen kiszámíthatók, ezzel pedig több mechanikai elem is sérül, legyen szó a harcokról, egyes minijátékokról, vagy a fejlesztés bizonyos aspektusairól. A játékot nem töri keresztbe a hiba, de mindenféleképp bosszantó jelenségről van szó. Ez a dolog elvileg foltozható utólag is, így nagyon bízunk abban, hogy a bakit mihamarabb javítják majd a japán fejlesztők. Szerencsére a platformok közti mentésekkel át lehet hidalni a problémát. Hasonló furcsaság, hogy a dallamok újraindulnak a harcok után, ezt a kellemetlenséget pedig az X-2 epizódban is megtaláljuk.
Az értékelés pozitív kicsengése úgy állja meg százszázalékosan a helyét, ha bízunk a javításokat tartalmazó patch érkezésében; kár lenne, ha az egyik legjobb FF-epizód csúcskiadása ezen apróságok miatt nem tudna kiteljesedni. Mindezek miatt a pakkot csak azoknak ajánljuk, akik PS3-on még nem szerezték be, és (egyelőre) a fenti problémákkal is együtt tudnak élni.
