A Final Fantasy-rajongók nagy része számára bizonyára egy második karácsonyként ért fel, amikor pár éve bejelentették, hogy készül a Final Fantasy 7 Remake, amiben sokan legvadabb álmaikban sem mertek reménykedni. Mindez azonban éppen valósággá válik, hiszen a Square Enix egyre bátrabban mutogatja a tavasszal megjelenő játékot, eközben pedig nem tudunk nem arra gondolni, hogy hasonló megvalósításban milyen lenne a többi epizód? Nos, előbbivel ellentétben ez egyelőre tényleg csak álom marad, mindenesetre az idén 20 éves Final Fantasy 8 a jeles évforduló alkalmából kapott egy újrahangszerelt kiadást, így immáron a legújabb platformokon is élvezhetjük Squall, Rinoa és a többiek jól ismert kalandját.
Miután a JRPG műfaj az elmúlt két évtizedben viszonylag hagyományőrzőnek bizonyult, megtartva a tipikus mechanikákat és sztorielemeket, legalábbis az alapok szintjén, ezért olykor csalódást keltő visszatérni egy-egy régi klasszikushoz, hiszen az ismerős elemek modernizálása miatt már nem mindig „csúsznak” olyan jól, mint annak idején. A Final Fantasy 8 azonban a Junction-rendszernek hála mindig is a széria egyik legkülönlegesebb darabjának számított, ami teljesen más oldalról közelíti meg a karakterfejlesztést, és mint ilyen, a mai napig egészen frissnek hat. Tudniillik itt elsősorban nem a tápolással tudunk előrébb jutni (sőt, az ellenfelek velünk együtt erősödnek, így a nyers XP-grindolással önmagában nem megyünk sokra), hanem varázslatok begyűjtésével. Ezeket a tulajdonságainkhoz csatolva növelhetjük életerőnket, sebzésünket és egyéb értékeinket. Ez a fajta gyűjtögetés és kísérletezés egy olyan sajátos dinamikát kölcsönöz a játéknak, ami miatt azoknak is erősen ajánlott visszatérni hozzá, akiknek annak idején kimaradt.
Maga a játékmenet természetesen érintetlen maradt, grafikailag azonban a PS1-es eredetihez képest egyértelműen érződik az előrelépés. Mivel a Final Fantasy 8 még abból a korszakból származik, amikor az előre tárolt hátterek voltak divatban (részben ezért is érkezett anno 4 CD-n), ezért ezeken, illetve a renderelt átvezetőkön érdemben nem tudtak javítani, hiszen ehhez nyilván teljesen újra kellett volna alkotni mindegyiket. A karaktermodellek azonban sokkal részletesebbé váltak, ami különösen a közeli kameraszögek esetén kedves a szemnek, illetve a harcok is sokkal jobban mutatnak – főleg a sorozat visszatérő elemeinek számító védelmező erők (GF-ek) megidézésekor. Félreértés ne essék: a Final Fantasy 8 Remasteredről első pillantásra is látszik, hogy melyik korszakból érkezett, de a portmesterek láthatóan megtettek mindent, amit lehetett a szűk keretek között. Ráadásul a gameplaybe úsztatott CG-megoldások továbbra is egészen ütősek!
Summa summarum: a Final Fantasy 8 Remastered egyenesen a műfaj hőskorából robbant be, és mint ilyen, kötelező „olvasnivaló” mindazok számára, akik szeretik a műfajt, de eddig nem játszottak vele, hiszen a mechanikái egyediek és szórakoztatóak, mint ahogy maga a történet is, ami szerencsére hamar kimászik az „iskolai tinidráma” skatulyából. A legjobbat pedig a végére hagytam: természetesen a Triple Triad kártyajátékról van szó, ami önálló címként is megállná a helyét (volt is ilyenre példa) – természetesen ez a szuperaddiktív minijáték sem maradt ki a Remastered kiadásból, ami plusz egy érv a vásárlás mellett. Megyek is vissza zsugázni…
