Újabb év, újabb FIFA. Szinte belegondolni is félelmetes, mióta mondhatjuk ezt el, az viszont biztos, hogy az utóbbi fél évtized igen nehéz időszak volt a PC-s focirajongóknak. Évről-évre kaptuk a butított változatokat, míg konzolokon a játék egyre szebb, jobb, élvezetesebb lett. Tavaly aztán fordult a kocka, és megkaptuk a konzolos FIFA-k már ezeréves grafikus motorját az egy évvel korábbi tartalommal, na meg egy ígérettel a kalapban, miszerint 2011-ben minden másként lesz, és a FIFA 12 semmiben sem marad majd el a nextgen változatok mögött. Az esztendő elröppent, mi pedig kezünkbe kaptuk a legújabb FIFA-t, és kiderült, hogy igazat mondott-e a kiadó, és tényleg vége van-e az irigykedős időszaknak. Már itt a teszt elején elárulom, hogy igen, ennyi volt a PC-s nyálcsorgatásból, a FIFA 12 konzolos és PC-s verziói ugyanis semmiben (értsd: semmiben) nem térnek el egymástól. Ugyanaz a motor hajtja őket, ugyanaz a tartalom van bennük, és ugyanolyan fejlett fizikát kaptak. Örülhetünk tehát?
A bíró szemüvegén át
Nos, az éremnek, ahogy mindig, most is két oldala van. Bár tény, hogy ez eddig a legjobb PC-s FIFA játék, gyakorlatilag most mégis amiatt kéne körbeugrálnunk a kerti fenyőt, hogy az EA végre volt olyan jó fej, és a teljes árú játékot nem egy gagyi motorral és elavult játékmechanikával tette lemezre, hanem úgy, ahogy azt már évek óta kellett volna: fejlett engine-nel, újdonságok garmadájával, előremutató online lehetőségekkel. Most viszont, hogy tudjuk, miből maradtunk ki évekig, a varázs is odalett, hisz ha valaki tavaly beruházott a FIFA 11-re, nem sokat profitálhat az idei rész megvásárlásából. A játékok kreatív igazgatói székében ülő Gary Paterson egyébként év elején azt nyilatkozta, hogy egyre nehezebb újat mutatni a sorozatban, ami nem csoda, hisz gyakorlatilag eljutottunk a domináns hardvergeneráció (vagyis a konzolok) határaira. A grafika már nem lesz sokkal szebb, mert számolni kell a fizikát és a mesterséges intelligenciát is; az irányítás sem tud megújulni örökké, hisz ugyanazokat az eszközöket szorongatjuk a kezünkben, mint hat évvel ezelőtt; a játékosok változatos animációival sem lehet többet bűvészkedni, mert el kell férni egy DVD-n, s még folytathatnánk a sort napestig. Mielőtt tehát belevágnánk a tényleges tesztbe, nem árt tisztázni, hogy a pár oldallal arrébb olvasható pontszám a játéknak és nem a franchise-nak szól. Ha van egy FIFA 11-ed és eddig nem érezted szükségét a váltásnak, akkor csak abban az esetben érdemes újabb tízezer forintot költeni, ha szereted az online játékot, mert bár fejlődött a FIFA 12 az előző rész óta, evolúciós csodára azért senki se számítson.
Szabadrúgás
S hogy mint játék, milyen a FIFA 12? Kérem szépen fantasztikus, szinte letehetetlen. Alapjaiban véve még mindig ugyanaz a fociszimulátor rejlik a lemezen, ami tavaly is, ám a sok apró csiszolásnak hála a játékélmény még kifinomultabb, még tökéletesebb lett. Feltelepül a játék, és betölt a menü, felcsendül a remek zene, és már érezzük is, hogy hív bennünket a pálya, a dicsfény, a csillogás. A menüben annyi lehetőségünk van, hogy felsorolni is nehéz, így elsőre biztos, hogy a karrier opcióra bökünk, mely akárcsak tavaly, most is három lehetőséget foglal magába. Alakíthatunk egy bizonyos játékost, akivel saját karriert futhatunk be (készíthetünk új, általunk kitalált figurát, de létező személyt is megformálhatunk), lehetünk menedzserek, akik egész életpályákat építhetnek fel, vagy dönthetnek romba egy aláírással, s persze játékos menedzserek, akik a pálya széléről utasítgathatják a labdazsonglőr géniuszt, nehogy véletlenül megszaladjon a csapatmenedzser tolla azon a felmondópapíron.
Könnyű lenne azt hinni, hogy három karriermódot képtelenség művészi igényességgel beletuszkolni egyetlen játékba, holott a FIFA 12 tökéletes példája annak, hogy mindez lehetséges. Bármelyik opciót válasszuk is, garantált, hogy élvezni fogjuk a dolgot, mint ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy jó pár hétig nem fogjuk letenni a programot. Szerény személyem persze mindig is a sztárjátékos alakítását élvezte legjobban, így elsőnek ebben az opcióban merültem el, hogy aztán csak ámuljak és bámuljak, ugyanis a fejlesztők nem tettek egyebet, mint lemásolták a sportvilág egyetlen olyan elemét, amit eddig még nem: a sajtót. Komolyan, a FIFA 12 a Sky Sports HD adásainak licence alatt folyamatosan tájékoztat bennünket az épp aktuális hírekről, melyek fontos szerepet játszanak egy-egy karrier teljesítésében. Ha a játékosunk béna vagy menedzserként szimplán ostoba döntéseket hozunk, ez a konkurencia fülébe jut, és onnantól ember legyen a talpán, aki felkapaszkodik. Különösen mókás momentum, amikor egy kifáradt, kizsigerelt játékosunk megelégeli a banánt, és kiteregeti a szennyest. A valóságban az ilyesmi valódi drámát eredményez, s bár a játékban is fel lehet kapaszkodni a gödörből, a sajtón keresztül történő üzengetés jól példázza, milyen nehéz lehet olykor a profi sportolók látszólag csak a csajokról és pénzről szóló „álomélete”. Mivel pedig embereinknek nemcsak teljesítménye, de morálja is van, boldoggá kell tenni őket, méghozzá oly módon, ahogyan az aktuális szerepünk engedi. Mezei csatárként ügyesnek kell lenni és gólokat szerezni, menedzserként felfuttatni a klubot, játékos menedzserként pedig megszerezni az áhított szerződést a Manchestertől. Kész szerencse, hogy a játék legalább annyira élvezetes, mint amennyire nehéz, mert lesznek alkalmak, amikor legszívesebben földhöz vágnánk a kontrollert.
Lesen vagyok
Sajnos jól olvastátok, tényleg kontrollert írtam. A helyzet az, hogy bár a játék működik billentyűzettel is, ennek ellenére sok értelme nincs a klaviatúrával nekivágni a programnak, mert képtelenség jelentős sikert elérni a billentyűk nyomogatásával. Szóval, ha élvezni akarjátok a FIFA 12-t, muszáj lesz beruházni valamilyen irányítóba, anélkül úgysem teljes manapság a PC-sek élete — jómagam az Xbox 360-as kontollerét javaslom, annál semmi sem illeszkedik jobban a programhoz. Viszont ha már elővettük az irányítást, beszéljünk kicsit a játékmechanikáról. A tavaly bevezetett 360 fokos irányítás nagyon klassz volt, de néhány órányi (na jó, tízórányi) intenzív fifázást követően észre lehetett venni a csalást. Nem volt semmiféle 360 fok, csak bizonyos „szeletek”, melyeken belül a játék a pályán történő események alapján a szerinte legoptimálisabb irányba küldte a labdát. Ez többé nincs így, a kör teljesen kör lett, és emiatt nem is lehet úgy játszani, ahogy annak idején. Sokat toltam a FIFA 11-et, mégis mikor először ültem a játék előtt, azt sem tudtam, mit csinálok. Állandóan megfordultam a játékossal, rossz irányba passzoltam a labdát, kapura lőni pedig egyszerűen képtelen voltam. Természetesen ez csak a tanulófázis, ha valaki ráérez, minden eddiginél szabadabban kezelheti majd a játékot, és ez jó. Különösen multiplayerben élvezet szívatni a másikat egy-egy bravúros zsonglőrmutatvánnyal. A másik nagy változtatás a védést érte, hisz a korábbi FIFA részek ezen pontja elég elnagyolt volt. Pontosabban maga a játékdizájn épült a támadásra, s ezért a defenzív játékstílus sokkal eredménytelenebbnek bizonyult, mintsem a folytonos nyomulás.
Észrevették ezt a fejlesztők is, így az új részbe olyan védelmi mechanikát pakoltak, amelyhez még garantáltan nem volt szerencsénk. A FIFA 12-ben sokkal többet jár a labda a pálya közepén, kevesebb a helyzet, amik viszont nagy nehezen mégis kialakulnak, jóval izgalmasabbak, mert az állandóan jól helyezkedő játékosok miatt képtelenség előre látni az offenzíva kimenetelét. A dolog különösen nehezebb fokozatokon feltűnő, Legendás beállítás mellett például ember legyen a talpán, aki áttöri a spanyol válogatott hihetetlenül erős védelmét. Az utolsó mélyebb módosítás az Impact Engine, ami a játékosok testére ható fizikai erőket hivatott modellezni. A rendszernek köszönhetően a focisták „találkozásai” több tucat tulajdonságot figyelembe véve modelleződnek, így az élethűség és a változatosság minden eddiginél magasabb szintre került. Ez nemcsak azért jó, mert így szinte minden meccs tartogat valami újat, hanem azért is, mert életbe lépnek a való élet szabályai is. Ezentúl nem lesz olyan, hogy két játékos egymásba szalad, és gond nélkül rohannak tovább, az ütközésnek zakó a vége, és az erősebb testfelépítésű játékosok is előnyösebben jöhetnek ki egy-egy test-test elleni küzdelemből. Ugyanez igaz a labdára is, vége az előre kiszámítható ziccereknek, a bőrgolyó mindig a helyzetnek megfelelően reagál, lepattan, gellert kap, vagy akár egy felelőtlen mozdulatunknak köszönhetően azonnal az ellenfélnél köt ki.
Csapatjáték
Persze a karrier és a finomhangolások sora csak hab a tortán, az igazi cél itt az online labdahuszárok meghódítása. A FIFA 12 rögtön egy érdekes felütéssel kezd, ugyanis bevezeti az internetes rajongói klubok versenyét. Ez annyit tesz, hogy minden játékosnak választani kell egy csapatot, aminek szurkol. Az adatbázis friss és majdnem végtelen, szóval biztos, hogy rálelünk aktuális kedvencünkre. Ha ez megvan, onnantól bármely másik csapattal játsszunk akármelyik játékmódban, az ügyességünket folyamatosan méri a játék, és továbbítja az EA online szervereinek, amelyek összesítik kiválasztott klubunk adatait a velünk egyezően választó rajongók teljesítményével. Így aztán létrejön egy index, ami egy bizonyos csapat rajongóinak átlagban vett képességeit összegzi. Hetente készül egy toplista a legjobban teljesítő csapatokról, ezzel versenyeztetve a fanatikus drukkereket. Vajon melyik klubnak vannak jobb szurkolói, az Arsenalnak vagy a Milannak? Kik elszántabbak, a magyar vagy a német válogatott szobacsatárai? Itt az alkalom, hogy eldőljön a kérdés. Ha egy csapat megnyeri a „heti meccset”, mindenki örül, és az egész kezdődik elölről, a lényeg, hogy egyre többet és egyre többen játsszanak.
Okos döntés volt az EA részéről, hogy a rajongók számát nem vette figyelembe, mert így sikerült kiegyensúlyoznia a nagyon népszerű és az alig hallott csapatok rajongótáborát. A híres klubokhoz rengeteg ember csatlakozik, emiatt könnyebben felhígul a mezőny, míg az ismeretlen csapatokat kevés játékos választja, de ők lehet, hogy vannak annyira elvakult játékosok, hogy csak a kedvencükért megtanulnak jól játszani, és sikereket érnek el. Bár ez a FIFA 12 legjobb és legfrissebb ötlete, a többi mód is ott van a szeren: heti bajnokságok, tízfordulós ligakupák, és persze az elmaradhatatlan közösségi szolgáltatás, az EA Sports Football Club, melyben minden játékosnak saját profilja van, ami tapasztalati pontokat gyűjt és fejlődik, garantálva a kiegyensúlyozott ranked meccseket (bővebben lásd a boxot).
"Kéne az a fogplasztika, Ronaldinho..."
A FIFA 12 hozta az elvárhatót, és egy roppant jó fociprogram lett, ami 9-től 99 éves korig elszórakoztatja a sportrajongókat. Technikai fronton viszont inkább visszalépés történet, mintsem javulás. A fizika persze kiváló, ehhez nem fér kétség, de a grafika egyáltalán nem látszik szebbnek, mint egy évvel ezelőtt. Itt-ott rápakoltak pár spéci effektet, néha kicsit elmossák vagy túlfókuszálják, de összességében ugyanazt látjuk, amit tavaly ilyenkor. Ami viszont akkoriban csodálatos volt az előző rész csúnyasága után, ma már picit kopottasnak tűnik. A karakterek animációi nagyon részletesek, és a közönség sem olyan csúnya már, de a modellek darabosak, kevés poligonból állnak, a ruhákra láthatóan nem hat a gravitáció, és a haj is valamiféle sapkának tűnik. Jó, mondjuk az is igaz, hogy a gépigénnyel nem akadt gondom és végig stabil 60 FPS-sel kergettem a labdát, de ha ránézek azokra a bamba fejekre... Hát igen, 2011-et írunk, túl vagyunk egy L.A. Noire-on, egy Assassin's Creed: Brotherhoodon és egy Halo: Reachen is. Ilyenkor pedig mindegy, milyen műfajról van szó, a stagnálás szembeötlő lesz. Még szerencse, hogy a zene és a hang tökéletes. Részletezni nem fogom, mert úgysem lehet elmagyarázni, ezt hallani kell. A közönség moraja minden csapatnál más és más, az ismeretlen előadók számai pedig annyira fülbemászók, hogy a menü a cikk írása alatt is nyitva van, hadd szóljon aláfestőnek. Nekünk magyaroknak persze ismét jár a hazai kommentár, viszont messze nem olyan minőségben, mint ahogy azt megszoktuk – a részletekért olvassátok el külön keretes anyagunkat, érdemes.
A bíró elnézte
Eljött hát az értékelés ideje. Kár lenne kukacoskodni, a FIFA 12 mestermű, az EA nagyon tudja, hogyan kell olyan játékot fejleszteni, ami mind a hardcore rajongók, mind a casual réteg tetszését elnyeri. Az online ranglista szuper ötlet, a játékmenet finomhangolása miatt nem érezzük úgy, hogy ezt már játszottuk, a körítés pedig szintén ötös, leszámítva a kommentátort és a grafika hiányosságait. A második bekezdésben tett állítás viszont minden pozitívum ellenére is fennáll: ez a játék csak annak éri meg igazán, aki nem vette meg a FIFA 11-et, vagy csak simán annyit játszott vele, hogy nem jelent már többé kihívást, azaz vérbeli rajongó. Kíváncsi leszek, hogy a nagy ellenfél PES-sorozat 2012-es része mennyiben nyújt majd újat elődjéhez képest, ugyanis a japánok fociprogramja az egyetlen alternatíva a piacon. Ha nem újulnak meg, és a FIFA marad az utolsó releváns darab a stílusban, félő, hogy megint stagnálni fog egy darabig a széria, mint ahogy tette pár évig. Annak pedig sem a PC-sek, sem a konzolosok nem örülnének, szóval hajrá EA, így tovább!
