A World Forge fejlesztői, mintha csak tudták volna, hogy éppen most jár le az egy év a szerkesztői székemben, a jubileum tiszteletére elkészítették az általam elsőként tesztelt játék küldetéslemezét, amely a Fate of Hellas névre hallgat.
WHATS NEW SPARTANS?
Az eredetiben három nációt (spártai görögök, egyiptomiak, perzsák) vonhattunk az irányításunk alá, akiket most kiegészítettek még egy néppel, a makedónokkal. Az új választható nemzet mellé jár még két (egy spártai, egy makedón) hadjárat, fejenként hét-hét misszióval, ami egy küldetéslemez tekintetében nem egy rossz szám, és hozzá kell mindehhez tennünk azt is, hogy a srácok nem csak lóbálták a lábukat az elmúlt esztendőben, hiszen az új frakció ugyanolyan jól ki van dolgozva, mint az előző három, a lényegi eltérések már az első húsz percnyi játék után előjönnek. A baj ezzel csak az, hogy hiába a jól kidolgozott, egyedi egységek, ha gyakorlatilag még mindig nincs taktikai lehetőség a játékban, csak akkor nyerhetsz, hogyha fogod magad, peonokat gyártasz ezerrel, az összes bányába elküldöd őket, megcsinálod a legolcsóbb és legnagyobb sereget és támadsz, amint lehet. Eszement darálás, akárcsak egy éve, a fő termékben.
EGYEBEK
De nem csak a régi nyűg maradt, akad újítás is, szóval egy piros pont azért csak jár a derék, bár még kissé tapasztalatlan fejlesztőknek. Ügyes húzás például, hogy a lekaszabolt ellenfelek elhagyják felszereléseiket, amit mi megkaparinthatunk, hogy aztán kényünk-kedvünk szerint használhassuk a saját barakkjainkban, mindenféle kombinációkat létrehozva ezzel. Az sem rossz móka, hogy a harc hevében felszabaduló paripákat és harci szekereket birtokba vehetjük, még akkor is, ha realista megközelítésben ennek semmi, de semmi értelme – hiszen lássuk be, egy szimpla íjász nem feltétlenül a fogathajtás mestere.
JÓ EZ?
A kérdés kézenfekvő, a válasz pedig egyértelműen nem. Igaz, el kell mondjam, a játék nem sorolható a rossz kategóriába sem (a grafika még mindig üt, példának okáért), csak ebben a műfajban annyi igényesebb darab van, hogy kár lenne erre pazarolni a forrásainkat – kivéve persze, ha nem tudunk létezni spártai harcosok nevelése és harcba küldése nélkül...
