A nyár végi hivatalos bejelentést követően nyilvánvalóvá vált, hogy a Codemasters teljes gőzzel a jövő év első felében megjelenő, az alapjaitól átdolgozott, hiper-szuper grafikával száguldó 2015-ös verzión dolgozik, az F1 2014 hiányosságaira azonban ez nem szolgálhat mentségül a rajongók előtt. Mert ki kell, hogy jelentsük: a tavalyi játékhoz képest eszközölt változtatások még egy szimpla update-hez is soványka tartalmat jelentenének, nemhogy egy teljes játékhoz.
OLAJOZOTT GÉPEZET
Ami mégis megmenti az F1 2014-et, az a letisztultsága és a kiegyensúlyozottsága. Mintha most éreztek volna rá a Codemastersnél, hogy hogyan kellett volna az előző epizódokat összerakni: az idei kiadás nagyon egyben van, összeszedett, tükörfényesre polírozott. És itt most nem csak a szép és átlátható menürendszerre gondolok, a jól strukturált opciókra, vagy az egyszerűen skálázható nehézségi szintekre, hanem a játék teljes egészére. Nem nyújt sokat, de azt magabiztosan teszi.
Természetesen a játékban minden naprakész: 19 nagydíj (köztük a vadonatúj Szocsi Autodrom aszfaltján és a nagy visszatérő Red Bull Ringen zajló csata), 11 csapat, 22 pilóta és persze ugyanennyi autó várakozik a bevetésre az utolsó pixelig teljesen licencelve (oké, talán a Williams Martini gépeinek dizájnja nem stimmel az alkohol reklámozásának tilalma végett, és persze a pályákon is akadnak kisebb-nagyobb eltérések a valósághoz képest). Ami viszont sokkal fontosabb, hogy ezzel együtt a versenyszabályzat ugyancsak jelentősen módosult, így idén már V6-os turbómotorok duruzsolnak a gépekben, KERS helyett 161 plusz lóerőt jelentő és 33 másodpercig használható ERS-t aktiválhatunk a megfelelő szakaszokon, és megváltozott az autók aerodinamikája is. Ezek a technikai változások abszolút érzékelhetők a vezetési modellben, amely minden eddiginél jobban segíti azokat a játékosokat, akik csak birkóztak az F1-játékok irányításával. A Very Easy fokozat bevezetéséről, a gumikopási gyakorlat normalizálásáról, és a vezetési asszisztenciák beállításait ügyességünkhöz mérten konfiguráló Evaluation Testről már nem is szólva.
A vezetési élmény azonban így is összetett és szórakoztató, amolyan simcade kategória, ráadásul még kontrollerrel játszva sem tűnik nagyon lebutítottnak. Az autók minden egyes mozdulatunkra megfelelően reagálnak, ugyanakkor a nagyobb nyomatéknak köszönhetően a kigyorsítások sokkal élvezhetőbbek, miközben mégis biztos kézzel tarthatjuk kordában a lóerőket. És valahogy a hibákkal szemben megbocsátóbb a rendszer, a falak súrolása, egy-egy vadabb fékezés vagy rosszul adagolt gázfröccs még nem vet véget világbajnoki reményeinknek.
Mielőtt a veteránok elkámpicsorodnának, a vezetési segédletek kikapcsolásával és egy jófajta kormánnyal még mindig a legjobb Forma 1-es szimulátort kapjuk meg, melyben az autót még pályán tartani is brutálisan nehéz feladat, nemhogy dobogós helyen végezni. Pláne, hogy az MI is dörzsöltebb lett: vetélytársaink nem fékeznek le előttünk minden ok nélkül, és nem kennek fel az első falra, ha az útjukba kerülünk, de továbbra is agresszívek, gyorsak és viszonylag keveset hibáznak, garantálva ezzel a kihívást az egyes játékmódokban.
SAJNOS LAPOS
Miután új generációs látványvilágot csupán jövőre ígér a Codemasters, azt gondolhatnánk, hogy itt vár ránk a legnagyobb csalódás, ám ez nem így van, a grafika egészen jól fest. A kocsik szépek és részletesen kidolgozottak, a pályák, a környezeti elemek és az előző évekből újrahasznosított átvezető animációk már egy fokkal darabosabbak, de nagyjából mindent sikerült kisajtolni így is az öregedő Evo motorból. Főként a szakadó esőben való versenyzés vizuális megvalósítása tűnik bravúrnak ilyenformán, hihetetlenül hangulatos a sisakunk plexijén elkenődő vízcseppek látványa mellett autókázni, mondjuk Monaco hajtűkanyarjaiban.
A kényes pontot sokkal inkább a tartalom, vagyis annak hiánya jelenti. Az egyfajta gyakorló üzemmódként felfogható Young Driver Test és a régi érák versenyzőit és járgányait felvonultató Klasszikus játékmód már a múlté, helyettük a versenyhétvégékre kihegyezett Grand Prix-t, módosított Karrier opciót és kibővített Scenario játéklehetőséget kapunk. A karrier megmaradt a már jól ismert öt szezont felölelő sémánál, csakhogy most nem kell tesztpilótaként a ranglétra legaljáról indulnunk, sőt. Teljesen zöldfülűként akár egy szörnyeteg Mercedes volánja mögé is bepattanhatunk, hogy rögvest az első szezonunkban a világbajnoki címre hajtsunk. Ugyan a rengeteg tapasztalatgyűjtést lehetővé tevő, izzadságos és munkás karrierépítés reálisabb élményt nyújtott, mint a királykategóriában való kezdés, de hát instant világban élünk, miért lenne ez másként egy számítógépes játékban. Példának okáért nem kell végignyomnunk egy 19 nagydíjból álló komplett évadot sem, indíthatunk mindössze hét vagy tizenkét versenyt magába foglaló szezont, ha türelmetlenek vagyunk.
Az átalakítások inkább a Karriermód mellett található, három nehézségi szinten indítható Season Challenge-nek tettek jót, melyben kiválaszthatunk magunknak egy riválist a tíz futamból álló bajnokság kezdetén (Difficult nehézségen például csak a Caterham vagy a Marussia volánja mögé ülhetünk be), a cél pedig, hogy minden futamon jobb pozícióban végezzünk nála. Ha sikerül megnyernünk a párbajt, akkor a legyőzött pilóta istállója azonnal zsíros szerződést ajánl nekünk, érdemes tehát bölcsen, a kihívást és a realitást egyaránt figyelembe véve választanunk ellenfelet magunknak, és akkor garantált a hosszú távú szórakozás. Ehhez hozzáteszi a magáét a Scenario játékmód is, ami tényleg tartalmasabb lett, négy nehézségi fokozaton összesen húsz teljesítendő kihívás áll előttünk, ráadásul végre változatosak a feladatok. Lesz olyan, mikor a roppant motivált Alonsót kell magunk mögött tudnunk a Spanyol Nagydíjon, máskor meg a 8. pozíciónkat kell megtartanunk a Hungaroringen egy leszakadt első légterelővel poroszkáló Mercedesszel. A RaceNet integrációval támogatott multiplayer részbe ezúttal sem lehet belekötni, hiszen off- és online versengések egész sora várja a benzinvérű játékosokat. Osztott képernyős küzdelem, 16 fős multi, kooperatív karrier opció, kihívások, statisztikák, ranglisták, folyamatosan jelentkező exkluzív feladatok és tartalmak, közösségi portál opciók… Egyetlen dolog szokatlan, és az a szerverek ingatagsága, ami mintha idén több lagot és elérhetetlenséget eredményezne, de ez lehet, hogy ideiglenes probléma csupán.
Mindez összerakva nem is tűnik olyan kevésnek egy tisztességes autóversenyhez, ám ez a Forma 1, a királykategória, amit mindig kiemelt figyelem kísér a rajongók részéről. És mivel nagyon kevés a valódi, fajsúlyos újítás, így akarva-akaratlanul is az az érzése támad az embernek egy idő után, hogy ezt a játékot bizony már megvásárolta egyszer. Tavaly. Meg egyszer tavalyelőtt is.
