Az Exoprimal, a Capcom új PVPvE kalandja le sem tagadhatja, hogy több játék és film összeollózásából született, amivel nincs is semmi gond. Ma már teljesen megszokott, ha mástól lesünk el dolgokat és azokat próbáljuk egy másik köntösbe bújtatni, ugyanis a szórakoztatóiparban ez nem ritkaság. Viszont én úgy gondolom, hogy ilyenkor mindig van egy standard magasság, amit illik megugrani – ám sajnos a Capcom most leverte a lécet. De ne szaladjunk ennyire előre! A PVPvE kifejezés lehet egy kicsit furán hangzik, a legjobban úgy lehet lefordítani, hogy a játékosok más játékosok ellen harcolnak, miközben a gép által irányított környezetet is le kell győzni. Amikor még a zárt béta tesztidőszaka alatt léptem be az Exoprimal világába, egyből olyan érzésem támadt a bevezető jelenet után, mintha a Csendes-óceán térségében, tetőtől talpig felpáncélozott ruhában kellene a Godzilla-méretű csúcsragadozókat ledarálnom, ami teljesen visszahozta a 2013-as Tűzgyűrű hangulatát. A Jurassic Park pedig örök kedvenc, ebből baj nem lehet, jó vegyületnek tűnik, minden percét élvezni fogom… gondoltam én. Már a zárt tesztelési időszak alatt is megvoltak az aggályaim a programmal kapcsolatban, amik most, a megjelenés után csúcsosodtak ki.
SUIT UP
Az Exoprimal alapkoncepciója viszonylag egyszerű. Egy Exofighter-t alakítunk (név szerint Ace), aki egy olyan pilóta, aki a játékban található mind a 10 Exosuit-ja bármelyikét könnyedén tudja irányítani, hogy megleckéztessük a fenevadakat. Ace a Hammerheads egység tagja, akinek a gépe egy rutinellenőrzés közben lezuhan Bikitoa szigetén. Itt találkozunk egy újgenerációs mesterséges intelligenciával, Leviathan-nal, aki belekényszerít minket a játékába. Egy titkos kutatást végez, amihez az kell, hogy folyamatosan, halomszámra öljük a portálokon keresztül kiáramló dinókat. Ám egy véletlen találkozás alkalmával, egy rejtélyes, másik idősíkből érkező Exofighter harcos, Magnum, felnyitja a szemünket, hogy egy végtelen ciklusba kerültünk, ugyanis az AI minden egyes küldetés után 3 évet visszarepít minket az időben. Méghozzá arra a napra, amikor a legnagyobb volt a dinóinvázió. A feladat egyszerű: rájönni, hogy Leviathan-nak mi a valódi terve, kikerülni az időhurokból, a csapattal elhúzni a szigetről, miközben a történet is vesz pár csavaros fordulatot, ahogy az lenni szokott. A játékmenet és a történet előrehaladásához a DinoSurvival játékmódban kell elmerülni. Az első misszió teljesítése után lehetőségünk nyílik rá, hogy a sztorit, illetve a hátralévő küldetéseket PVE (játékos a környezet ellen) vagy PVP (játékos a játékos ellen) módban szeretnénk e teljesíteni. Minden egyes indítás előtt a játék felajánlja nekünk a választás lehetőségét. Jelenleg csak ez az egy mód szerepel a játékban, ami valljuk be, elég kevés. Nekem több percbe került, mire rájöttem erre, ugyanis minden egyes menüt átnéztem, hogy talán én vagyok ilyen vaksi, hogy nem tudok mondjuk egy sima Deathmatch-be becsatlakozni. De semmi. Szóval megkíméllek titeket a keresgéléstől, nem fogtok találni más játéklehetőséget.
A DinoSurvival módban rajtunk kívül, 4 másik társunkkal együtt kell levadásznunk a dinoszauruszok hordáit, majd mindig egy nagyobb dinoboss-t kell legyilkolni, mielőtt szembenéznénk az ellenfél csapatával. Persze ez csak a PVP módban van így. A végső ütközet előtt feladatokat kell teljesítenünk. Minden egyes objektív teljesítésénél gyorsabbnak kell lennünk, mint az ellenfél csapata, hogy minél több előnnyel rendelkezzünk a meccs utolsó felvonásában. A két ellenséges csapatnak a legvégén általában egy Data Cube-ot (adatkocka) kell eljuttatni A-pontból B-be. Amíg kísérjük és védelmezzük a kockát, természetesen velociraptorok hadát kell lemészárolnunk és megakadályozni vetélytársainkat, hogy ők érjenek be előbb a célba. Kétféleképpen tudunk borsot törni az antagonista csapatunk orra alá. Simán leöljük őket, vagy megidézünk egy nagy dominatordinot. Ilyenkor az őslény felett mi magunk vesszük át az irányítást, amivel elég nagy pusztítást és fejfájást tudunk okozni az ellenfeleink számára. A játék egyik nagy pozitívuma, hogy a harc egész időtartama alatt bármikor tudunk Exosuit-ot váltani, ha éppen a meccs aktuális állapota megköveteli. A játékban jelenleg 10 Exosuit található (később talán érkeznek mások is), természetesen mindegyik egyedi képességgel rendelkezik. Más játékokból ismerős lehet a felosztás is, ugyanis a tank, a dps és a healer (gyógyító) szerep itt is visszaköszön. Ezeket pedig a fejlesztők tovább is osztották: van, aki a közelharcra specializálódott, míg mások inkább tisztes távolságból, vagy levegőből szórják az áldást. Egyébként le a kalappal a készítők előtt, mivel a vizuális effektek lenyűgözőek, az animációk nagyon el vannak találva, a mech-ek vizuálisan szemet gyönyörködtetőek, a hanghatások és a zene is teljesen rendben van. Tehát úgy összességében nagyszerűen néz ki a játék. A program is szépen építkezik, ügyesen vezeti fel az egyre erősebb ellenfeleket, kezdve a velociraptorokkal, egészen a neoszauruszokig.
Aztán majd jön afutás, meg a sikítás… számunkra
Akkor mégis hol van a hiba? – tehetjük fel a kérdést. Ahol az egész elromlik, az bizony a játékmenet. A játék utolsó szakasza, amikor a csapatunk szembenéz egy másik csapattal, szórakoztató lehet, azonban ez csak pár perces mulatság egy átlagos 12-15 perces küzdelemből. Az idő nagy részét dinoszauruszok ezreinek lelövésével fogjuk tölteni, amiben semmi kihívás nincs. Pár óra játék után már teljesen unalmasnak mondható a koncepció. Sokszor csak nyomjuk a bal gombot és azt vesszük észre, hogy úgyis elfogynak idővel a húsevő ragadozók a képernyőnkön. Kezdetben sokszor váltottam gyógyító (support) mech-re, hogy meglegyen a rendes csapatfelállás, de hamar rájöttem, hogy kezdetben, míg a másik csapattal nem kerülünk összetűzésbe, addig teljesen felesleges. Az arzenálunk is túlságosan erős, minden gond nélkül, hamar elhullanak a portálból kiözönlő dinók. És ha még ez se lenne elég, ahogy haladunk előre a történetben, és szintezzük a páncéljainkat, úgy tudunk különböző módosításokat is beépíteni a kicsikékbe, amik által még erőssebbé tudjuk tenni őket. Kicsit olyan érzésem van egyébként, hogy az Exoprimal PVE része inkább egy felesleges leküzdendő feladat, ami ahhoz kell, hogy eljussunk a lényegi részhez.
A mérkőzések is unalmassá válnak pár óra leforgása után, ugyanis mindig ugyanaz van. Egyik helyről rohanunk a másikba, hogy ott is megöljünk egy hordát, majd körbe-körbe ismétlődik mindez 4-5 alkalommal, míg el nem jutunk a PVP részhez, hogy legyőzzük az ellenséges csapatot. Az, hogy a DinoSurvival az egyetlen dolog, amit csinálhatunk a programban, amivel előrébb tudunk jutni a történetben, rendkívül lehangolóvá tud válni. Azt is mondhatnánk, hogy egy élettelen multiplayer játékélmény az egész. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a játék teljesen kiegyensúlyozatlan. Sokszor már az első pár objektív teljesítésénél eldől, hogy melyik csapat nyer. Természetesen az, aki gyorsabb volt, ugyanis, ha minél több ponton keresztül nyer az egyik csapat, akkor a végén a kockát annál kevesebb távolságon át kell kísérni és a hátrányban lévő feleknek szinte esélye sincs. További negatív élmény, hogy összesen csak 3 pályán játszottam, de ebből is csak egy ismétlődött az esetek túlnyomó részében. Nem tudom, hogy ez direkt van így megcsinálva, vagy ennyire szerencsétlen voltam, hogy ezt dobta a gép. A meccskeresés se túlságosan gördülékeny, hiába állítjuk be a „cross platform” lehetőséget, így is volt, hogy súlyos perceket vártam a lobby-ban. Ha pedig nagyon nincs ember, akkor a rendszer egy gép általi „botExofighter-rel” egészíti ki a csapatot (sajnos ez a jelenség többször előfordult). Nem tudtam eldönteni, hogy ez áldás vagy hátrány inkább. Sokszor a bot nem csinált semmit, egyhelyben állt, beleakadt a környezetbe, és az ellenfél csapata is pillanatok alatt levadászta. A 2000-es években az Unreal Tournament és a Quake 3 Arena játékokban jobban leprogramozott botokkal lehetett találkozni, mint itt.
A játék is a kihalás szélére kerül?
A Capcom eddig nagyszerű eredményeket ért el 2023-ban, de úgy tűnik, hogy ez a tendencia most véget ért. Az Exoprimal nem egy szörnyű játék, de egyszerűen nem üti meg azt a szintet, amire a mai játékos azt mondja, hogy erre érdemes pénzt és időt áldozni. Tény, ha ki szeretnénk maxolni a játékot, és minden tárgyat, skint, emblémát meg akarunk szerezni, akkor több száz órát is bele lehetne tenni a programba, na de kik rendelkeznek ilyen mértékű monotonitást bíró idegrendszerrel? Ha nem lövik le idő előtt a szervereket, és ha további játékmódok érkeznének a jövőben, akkor talán egy jó játékká is válhat az Exoprimal. Ameddig az újítások nem érkeznek meg, addig is csak a legnagyobb dinó-rajongóknak tudjuk ajánlani a játékot, ugyanis ebben a stílusban a piacon sokkal jobb lehetőségek állnak rendelkezésre a játékosok számára!
