Ha volt játék, aminek nem jósoltunk volna folytatást, az az Evoland. Nem azért, mert olyan rossz lett volna, ellenkezőleg: az eredetileg egy egynapos game jam során született ötlet elképesztően kreatív és szórakoztató módon vezetett végig a videojáték-ipar fontosabb állomásain, száraz történelemlecke helyett egy rövidke túra formájában, amiből aztán kibővített, feljavított, pénzért árult változat is készült. És bár a monoton harcrendszere kissé megkeserítette azt a röpke délutánnyi tartalmat, de az Evoland a 2013-as paletta egyik kellemes darabja volt. Tényleg szükség volt a folytatására? Egyáltalán nem, hiszen egyszeri ötletről van szó, de ha az Evoland II-re inkább remake-ként tekintünk, semmint második részre, máris más a helyzet.
VISSZA A MÚLTBA
Az Evoland II ugyanis alapvetően tök ugyanolyan, mint az elődje. Most is a NES-korszakban kezdünk, most sem nagyon jutunk túl az ezredfordulón, viszont az odáig vezető út teljesen más - például csak nyomokban humoros. Az első Evolandben voltak kifejezetten vicces részek, görbe tükröt állított a korszak nagyjai elé. Ezzel szemben az Evoland II szinte teljesen komolyan veszi magát, és amikor megpróbál viccelődni, azt kissé túlerőlteti, a humoros jelenetek többségét feleslegesen sokáig húzva el. Talán külön ki sem kell emelni: ezek többsége is elsősorban csak akkor értékelhető és élvezhető, ha az ember tisztában van az ezernyi utalás eredetével, a kilencvenes évek konzolos játékpalettájával.
Ez pedig már magára a történetre is igaz, amely most elsősorban a Chrono Triggert nyúlja le, mindent egy olyan főhős köré építve fel, aki önhibáján kívül elkezd utazgatni a jelen és a múlt között, minden korszakban megpróbálva összeszedni egy-két elemet, melyek együttesen megmenthetik a pusztulásra ítélt világot.
MINT AKKOR
Persze a kliséknek, a messziről kiszúrható fordulatoknak most is az az oka, hogy az Evoland II azért alapvetően még mindig egy kreatív és interaktív történelemlecke, annak pedig piszkosul hosszú. Elődje 3 óránál több szuszt nem tudott magába préselni, ezzel szemben itt már a fő sztori is vagy 15 órás, és ha valaki még az extra küldetésekre és rejtett dolgokra is kíváncsi, nyugodtan rászámolhat még erre vagy fél napot. Ezt a döbbenetes mennyiségű tartalmat nem mindig sikerült jól összerakni, sok a töltelék rész és a felesleges időhúzás, amire lehetne azt mondani, hogy a nosztalgiával jár (elvégre a NES / Snes korszakban tényleg elég lassan pörögtek a párbeszédek), de az érme másik oldalán ott vannak azok az új műfajok, melyeket sikerült beemelni a leckébe.
Ilyenek a shoot'em upok, a metroidvaniák, a beat-em-upok, vagy a klasszikus verekedős játékok. Néhány nagyon ügyes, néhány elég gyenge lett, elsősorban az irányítás miatt, amely nem mer elszakadni az elején betanított egy-két gombos sémától, és így sok esetben inkább visszafogja a fantáziát. Becsületére váljék, hogy ennek ellenére nem szenved azon műfajok hibáitól, amiket elővesz: a platform részekben nincs késlekedés a mozgásban, és a verekedésnél sem kell emiatt aggódni, így legalább a precizitásra nem lehet panasz.
Ahogy a tálalásra sem: az Evoland 2 kategóriákkal szebb, részletgazdagabb, mint elődje volt, mind a 8, mind a 16, mind a 64 bites korszak esetében. Ott pixeles, ahol kell, ott éles, ahol erre szükség van: színes, gondosan kimunkált, a kor nagyjainak stílusát tökéletesen imitáló érdekes katyvasz, amely néha ugyan feleslegesen lassú és monoton, és persze az eredetiség teljesen hiányzik belőle, de valahogy ilyennek kell lennie egy folytatásnak. Tartalmasabbnak, szebbnek, kidolgozottabbnak és gazdagabbnak, főleg az evolúció földjén.
