Bár a Euro Truck Simulator-rel a cseh srácok visszatértek a kamionos játékok műfajához, a program az ismert téma ellenére is számtalan újítást tartogat, hogy megnyerje magának a lóerőre éhes vásárlóközönséget (illetve annak pénztárcáját). Ezek közül a legfontosabb (mint az már a cím alapján is sejthető), hogy árufuvarozói karrierünk színhelyét – a kamionos játékok története során először – nem Észak-Amerika, hanem a vén Európa szolgáltatja.
…rappelik a Suhancok, összefoglalva így az ETS lényegét, mivelhogy az alap játékmechanizmus rendkívül egyszerű: vállaljunk el egy megbízatást egy cégnél, majd pedig a csábító euro-bankjegykötegek fejében szállítsuk le a szerződésben meghatározott árut A-pontból B-be; amint ezzel végeztünk, újabb megbízást vállalhatunk. Ennyi. Bár ez alapján a program elsőre igen unalmasnak tűnhet, biztosíthatok róla mindenkit, hogy nem az, rögtön két okból kifolyólag. Először is, a vezetés során meglehetősen sok dologra kell ügyelnünk ahhoz, hogy időben, egy darabban, illetve minél gazdaságosabban jussunk el a célállomásra: a KRESZ-re, a forgalomra, az üzemanyagszintre, éberségünkre, de legfőképpen az útvonal helyes megválasztására, mivel nincs is annál idegesítőbb, mikor a több órányi kamionozás után az ember fia/lánya Varsó helyett véletlenül Lisszabonban köt ki. Ugyanakkor a fejlesztők szintén tisztában lehettek a játékmenetben rejlő redundancia veszélyével, mivel számos olyan funkciót építettek be a játékba, amik több-kevesebb sikerrel megdobják a program szavatosságát.
Az első ilyen újítás, hogy a GTA-sorozat tagjaihoz hasonlóan kezdetben még nem érhető el a teljes játéktér; ehelyett egy kezdőországot kell választanunk, ahonnan teherszállító vállalkozásunkat a későbbiekben a teljes bejárható területre kiterjeszthetjük. Szándékosan nem kontinenst írok, ugyanis az alapverzió sajnos csak Nyugat-Európát, illetve Közép-Európa hazánktól nyugatra eső részét tartalmazza – azaz a bejárható terület kelet felé haladva Ausztriánál véget ér. A választott ország területétől és a benne lemodellezett városok számától függően vagy csak választott hazánkon belül vállalhatunk fuvart, vagy a szomszédos országok városaiba is. Terjeszkedésre később az összegyűjtött pénzmag függvényében lesz lehetőségünk, ahhoz azonban előtte még jó pár ezer kilométert kell becsókolnunk, mivel míg a játék elején vállalható megbízatások általában csak négy-ötezer eurót hoznak a konyhára, addig az engedélyeket tízezer eurókban mérik...
A kezdőország kiválasztását követően egy kamionkereskedésben találjuk magunkat, 100.000 euróval a zsebünkben, ahol a gépszörnyek látványától beindult nyálelválasztásunk megszűnését követően meg is vehetjük első kamionunkat. Bár a zseton soknak tűnik, sajnos nem az, típustól függetlenül csak a belépőszintű C-kategória valamelyik tagját tudjuk megvásárolni ebből az összegből. Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy bár az első közzétett képeken a kamionok még eredeti márkajelzésekkel szerepeltek, a fejlesztők végül mégsem tudták licencelni azokat, így fiktív típusokkal hozakodtak elő – öröm az ürömben azonban, hogy a neveket leszámítva a gépek teljesen megegyeznek az alapul szolgáló modellekkel. A kamionok egyébként nem csak kinézetükben, hanem menettulajdonságaikban is eltérnek egymástól: a Runner (Renault Magnum) hatalmas üzemanyagtankkal rendelkezik, a Valiant (Volvo FH12) remekül kormányozható, a Majestic (Mercedes Actros) a leggyorsabb, a Swift (Scania R580) pedig minden tulajdonságában jó közepes.
Amint megvásároltuk a számunkra legszimpatikusabb gépet, azonnal munkához is láthatunk a város egyik árufuvarozással foglalkozó vállalatának felkeresésével (ebben nagy segítséget nyújt az M billentyűvel bekapcsolható GPS). A cég elérhető állásajánlatait a telephelyen található 3D-s ikonra ráállva tekinthetjük meg, amelyeket áru, célállomás, igény, illetve ár alapján is rendezhetünk. Amint megtaláltuk a számunkra legszimpatikusabb (értsd: legjobban fizető) ajánlatot, válasszuk ki azt, minek eredményeképp mágikus úton máris megjelenik az elszállítandó pótkocsi (legtöbbször az orrunk előtt), várva, hogy rátolassunk, és Magnetóként rácsatlakozzunk. Ezen a téren a program egyébként eléggé engedékeny, nem szükséges halálpontosan aláállni a trélernek, elég ha már a hátsónk egy bizonyos hányada a megfelelő helyre kerül. A készítők egyébként biztosra mentek, mivel a kezdők számára egy, a korai GTA-kat idéző felülnézeti módot is lekódoltak a játékba, nagyban megkönnyítve így az árufelvételt és leadást.
Choron professzort idézve ezután kezdődik „a játék érdemi, stratégiát igénylő része”, melynek első lépéseként erősen javallott a notebookunkon található Európa-térkép megtekintése, és a célállomáshoz vezető útvonal megtervezése. Ennek oka, hogy a célvárost sok esetben többféleképpen is megközelíthetjük, de közel sem biztos, hogy mindegyik útvonal ugyanolyan gyors és benzinkímélő. Ez főképp a játék későbbi szakaszában okozhat gondolkodtató perceket, amikor már tucatnyi város válik elérhetővé, az őket pókhálóként összekötő úthálózattal egyetemben. Általában javallott az autópályák mentén elhelyezett útjelzőtáblák követése, de például a Berlin-Róma tengely mentén (Németország és Olaszország között) sokszor időt és pénzt spórolhatunk, ha figyelmen kívül hagyjuk a táblákat, és inkább egyéni útvonalat állítunk össze.
Az útvonaltervezéssel a taktikázás még nem ér véget, utunk során ugyanis legalább négy dologra kell folyamatosan ügyelnünk: a kamion és a rakomány állapotára, az üzemanyagszintre, a sofőr kimerültségére (már ha bekapcsoltuk a fáradtságszimulációt), illetve az úton levő forgalomra. A kamion és a rakomány állapotának kijelzése a képernyő jobb felső sarkában elhelyezett ikonok segítségével történik: ezek minél pirospozsgásabbak, annál rosszabb az állapotuk. Értelemszerűen törekednünk kell a balesetmentes vezetésre, egyrészt mivel egy karambol igen negatívan befolyásolja kamionunk menettulajdonságait, másrészt pedig mivel ennek komoly anyagi vonzatai is vannak. A javítási költségek mellett a balesetokozásért kapott bírságot is ki kell fizetnünk, arról nem is beszélve, hogy sérült pótkocsi esetén jóval kisebb pénzösszeg üti a markunkat, mint normál esetben. A legrosszabbul egyébként totálkár esetén járunk: ha egy rosszabbul sikerült manőverrel ne adj isten ripityára törnénk kamionunkat, lehetőségünk van a sárga angyal kihívására, amely működőképes állapotba hozza gépünket – ezért azonban komoly összeget kell fizetnünk.
Az üzemanyag problémája magától értetődő, kamionunk ugyanis szinte zabálja a naftát, így általában 2-3 fuvaronként mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk és tankolnunk kell az autópályák mentén elhelyezkedő benzinkutak valamelyikénél. Az árak nem egységesek, általában jóval olcsóbban juthatunk gázolajhoz a városok közelében, mint az országhatárok mellett. Ezen kívül az országok között is érzékelhető eltérés mutatkozik a dízel árában: keleten például a legolcsóbban Lengyelországban, míg a legdrágábban Olaszhonban tankolhatunk. Bár az eltérés csupán eurocentekben mérhető, egy 700 literes tank teletöltése esetén azért már érezhető a különbség az üzemanyagárak között. Természetesen, ha véletlenül utunk során kifogyna a gázolaj, a 112-re ismét számíthatunk – de arra is, hogy a kapott üzemanyag-mennyiség egyáltalán nem lesz arányban a szolgáltatás árával.
Ha bekapcsoltuk a fáradtságszimulációt, a benzinkutak a tankolás mellett a pihenésben is nagy szerepet játszanak, mivel egy hosszabb út során legalább egyszer mindenképp meg kell, hogy álljunk bókulni egy töltőállomásnál (a városokban ezt a javítóműhelyek parkolójában tehetjük meg). Sofőrünk éberségét a jobb felső sarokban elhelyezett tachográf-ikon jelzi, ez minél kékebb, annál jobban közeledik a kényszerpihenő ideje. A játék 12 órányi vezetést engedélyez egyhuzamban, ez Európa méretarányos lekicsinyítése, és az autópályákon érvényes időgyorsítás miatt nagyjából 18-20 percnyi játéknak felel meg. Tragédiát egyébként nem okoz, ha túllépjük a 12 órás limitet, a program ekkor egy 400 eurós büntetéssel, valamint időszakos elsötétítésekkel és ásítozásokkal igyekszik megnehezíteni életünket – attól azonban senkinek sem kell tartania, hogy bealszunk a sztráda közepén, és felkenjük a szélvédőnkre az előttünk haladó autókat.
Apropó autók. Örömmel nyugtáztam, hogy a fejlesztők nem csak a kamionokat, hanem a forgalom nagyját adó gépkocsikat is valós modellekről mintázták: Skodák, Audik, Volkswagenek és egyéb ismert népautók alkotják a játék autósközösségét. Ami azonban már kevésbé tetszett, az az őket vezérlő MI, ami néha valami botrányosan viselkedik. Normál esetben nincs probléma, a közlekedés a valósághoz igazodik: a külső sávban a lassabb járművek szüttyögnek, míg a belső sávban Schumacherként húznak el mellettünk az Audik, Fordok, de még a kisteherszállítók is. Baj általában a nagyobb csomópontoknál illetve lehajtóknál jelentkezik. Előbbinél ugyanis a forgalom hajlamos piszkosul bedugulni, mivel a járművek minden ok nélkül átlag 30 km/h-ra lassítanak – mindegyik sávban. A lehajtóknál jelentkező bug azonban már sokkal idegesítőbb, a külső sávban haladó kamionok és autók ugyanis sokszor képesek hirtelen benyomni egy satuféket, aminek a végeredménye 90-es tempónál bizony könnyen bekerülhet a Kékfénybe. Eme rabgiliszták másik gyakori öngyilkos manővere, hogy valami hirtelen elhatározástól vezérelve szó szerint az orrunk előtt pár centivel vágnak be elénk, ezzel nőági felmenőik emlegetésére és a motorfék hirtelen használatára kényszerítve minket. Kicsit sajnáltam ugyanakkor, hogy a fejlesztők nem kódoltak le eltérő vezetési stílusokat, így a fentebb felsorolt hibákat kivéve minden ország minden autósa ugyanolyan szabályosan közlekedik, mindig elsőbbséget adnak, és előzékenyen beengednek minket a sávjukba (bár az erőviszonyokat felmérve ez nem meglepő). Noha ezt az egységességet nem tekintem hibának, azért mégis izgalmasabb (és realisztikusabb) lenne katonás németek, vagy épp agresszív olaszok között kamionozni.
A célállomásra megérkezve az áru leadását egy piros téglatestbe való betolatással ejthetjük meg. Jól megérdemelt fizetésünket ezt követően a már fentebb említett üzemanyagkontó és „országvásárlás” mellett számtalan egyéb dologra költhetjük. A város javítóműhelyében kijavíthatjuk a gépünkön keletkezett sérüléseket, fejleszthetjük a fogyasztását, kormányművét, és teljesítményét, de akár át is festhetjük (mondjuk szép rózsaszínűre…). Kamionvásárlásra a műhely mellett található kereskedésben nyílik lehetőségünk, míg a vegyipari kombinátokat meglátogatva veszélyes anyagok szállítására jogosító ADR-licencet vásárolhatunk, amit szintén három kategóriában fejleszthetünk tovább. Végezetül pedig ott vannak az utunk során begyűjtött bírságok, melyek összértékét a program automatikusan levonja fizetésünkből a megbízatás teljesítése után.
Mint azt már fentebb említettem, az ETS játékmenete alapvetőleg egyszerű: X városban felvesszük az árut, Y-ban leadjuk, majd újrakezdjük a folyamatot. Így érthető, hogy amint minden országot elérhetővé tettünk, és annyi pénzt gyűjtöttünk össze, amiből akár egy kamionszalon teljes kínálatát felvásárolhatnánk, a játék bizony könnyen unalomba fulladhat. Ezt elkerülendő, a produktumot a korábban említett területbővítés mellett két másik dologgal is megspékelték: egy karrierképernyővel, illetve egy, az újabb játékoknál már szinte kötelezőnek mondható achievement-rendszerrel.
A notebookunkról elérhető karrierképernyő lényegében egyfajta küldetéssorozat, így ez adja a játék sava-borsát. A kampány öt nehézségi szintre tagozódik, melyek mindegyike öt-öt teljesítendő feladatot tartalmaz. A célunk az összes küldetéscsoport teljesítése, melynek jutalma a „mester” titulus elnyerése. Feladataink igen változatosak: le kell vezetnünk x kilométert egy megrakott pótkocsival, sérülés nélkül kell trélereket leszállítanunk, össze kell gyűjtenünk egy meghatározott pénzösszeget, új kamiont vagy ADR-licencet kell vásárolnunk, illetve ki kell terjesztenünk vállalkozásunkat x számú országra. Bár a csoportonkénti öt feladat kevésnek tűnhet, biztosíthatok róla mindenkit, hogy már a kezdőszinten meghatározott feladatok teljesítése is igen időigényes – a magasabb szintek „misszióiról” nem is beszélve...
A karrierablak mellett az achievement-rendszer is sokat dob a játék szavatosságán, ami különböző medálokkal igyekszik az egyszeri játékost a program további nyüstölésére sarkallni. A program szinte minden tevékenységünket figyeli, és többségüket jutalmazza is: medál jár egy város kétszeri, ötszöri és tizenötszöri meglátogatásáért, x számú sértetlen rakomány zsinórban való leszállításáért, screenshotok készítéséért, x liter üzemanyag „elfogyasztásáért”, vagy egy bizonyos játékidő átlépéséért. Örömmel vettem észre ugyanakkor, hogy a játék „negatív achievementeket” is tartalmaz, így a fentiek mellett kitüntetés jár például a piroson való többszöri áthajtásért, vagy egy közönségdíjas borulásért is.
A játékot a készítők saját fejlesztésű Prism3D technológiája hajtja, és mi tagadás, a motor egész jól teljesít. A kamionok egyszerűen gyönyörűek, belsőleg és külsőleg is tökéletesen kidolgozottak – bár sajnos nem törnek. A köd- és esőábrázolás elfogadhatóra sikerült, a lens flare effektus hiánya ugyanakkor kissé meglepett. A motor kifejezetten jól optimalizált, az én öregecske konfigurációmon (Pentium IV 3.0 GHz, Geforce 7600GT, 2 GB RAM) is vígan szalad a játék maximális részletességgel 1024X768-ban, négyszeres élelsimítással és nyolcszoros anizotropikus szűréssel.
Grafikai téren tehát a program rendben van, bár hibáktól azért nem mentes. Először is a gépkocsik már nem kaptak annyi figyelmet, mint a kamionok: kissé bumfordira és elnagyoltra sikerültek. Sokkal jobban zavart azonban a táj változó minősége: míg a városok és az épületek korrektül le lettek modellezve, addig az autópálya és annak környezete sokszor rendkívül monotonnak hat. Különösen igaz ez az északkeleti területekre, ahol a táj nagy részét csak fenyvesek, illetve egyentextúrázott hegyek teszik ki. Nyugaton és a mediterrán övezetnél már jobb a helyzet: ezeken a területeken szerencsére a táj jóval változatosabbra, és mi tagadás, szebbre is sikerült.
A hangeffektek átlagosak. A kamionok hangja mélyen dübörgő, sokat hozzátesz a játékélményhez, ugyanakkor a forgalom, a táj és a városok zajai mindig ugyanabból a két-három hangfájlból építkeznek. A zene terén is hasonló a helyzet, összesen két különböző dallam csendül fel a játékban, az egyik a főmenüben, a másik a notebook képernyőjén. A zenével kapcsolatos legnagyobb szívfájdalmam azonban nem ez, hanem sokkal inkább a rádió – vagyis a beimportálható zenék – hiánya, mivel egy hosszabb táv levezetése mindenféle zenei aláfestés nélkül egy idő után igen unalmassá válhat. Különösen idegesítő ez annak tükrében, hogy a rádió belső nézetben mindegyik kamion műszerfalán ott virít…
Bár a fent leírtak alapján bizonyára körvonalazódott a kedves olvasókban, hogy igencsak elnyerte tetszésemet a program, sajnos annak a bizonyos virágnak a tövisei az ETS-t sem kímélték, így a már fentebb említett grafikai és mesterséges intelligenciabeli problémák mellett számos játékmenetbeli hibával is összefutottam. Hogy mire gondolok konkrétan? Főként bosszantó apróságokra, amik pár hónap plusz munkával valószínűleg kijavításra kerültek volna.
Először is nem értem, hogy miért nincsenek benzinkutak a városokban. Ez nem csak a valóságnak mond ellent, hanem körülményesebbé is teszi az utántöltést, mivel így mindenképp az autópályán kell tankolnunk, ami az időgyorsítás miatt számottevő időveszteséggel járhat. Zavaró az is, hogy tankolni csak az Enter nyomva tartása mellett lehet, ami nem is lenne baj, ha kb. 4-5 másodpercnyi folyamatos töltés után a program nem gyorsítaná fel többszörösére a tankolás sebességét – lehetetlenné téve így a precíz, fix összegért való utántöltést. A legidegesítőbb benzinkutakkal kapcsolatos probléma azonban nem ez, hanem a töltőállomások térképen való kijelzése: a benzinkútikonok alapján ugyanis nem lehet megállapítani, hogy az autópályának csak az egyik, vagy mindkét oldalán van-e töltőállomás. Mondanom sem kell, hogy a játékban a legnagyobb meglepetést az okozza, ha kiderül, hogy a térképen levő ikonnál csak a szalagkorlát túlsó oldalán van benzinkút, cifra káromkodásokra és a 112 tárcsázására sarkallva így a majdnem üres tankkal repesztő játékost.
Zavaró továbbá, hogy nem mindegyik városban van kamionkereskedés. Ez amellett, hogy szintén nem valósághű, felesleges extra vezetésre is kényszeríti a játékost, ha új kamiont szeretne vásárolni, de azt az éppen meglátogatott városban nem tudja megtenni.
Végezetül pedig nem tetszik, hogy az alapverzió csak nemzetközi autópályákat tartalmaz, nincsenek kétsávos főutak és alárendelt útvonalak – azaz néhol találunk ilyeneket, de azok csak párszáz méter hosszan, egy munkát kínáló farmig vagy fafeldolgozó telepig járhatóak be.
A Euro Truck Simulator nem tökéletes: a kamionokat leszámítva a grafika átlagosnak mondható, a hangok és zene terén szintén nem vagyunk elkényeztetve, az MI néha hatalmas baromságokat csinál, a játékmenettel kapcsolatos problémákat pedig fentebb szintén kiveséztem. Eme hibákkal szemben azonban ott van a hatalmas, több száz lóerős szörnyetegek irányításából fakadó játékélmény, a jól kitalált achievement-rendszer és karrier-mód, valamint az európai környezet. A program alacsony ára illetve az itthoni forgalmazónak köszönhető magyar felirat csak két további, a vásárlás mellett szóló indok – ha pedig még ez sem lenne elég, a készítők ígéretet tettek arra, hogy patchek formájában idővel Európa egészét bejárhatóvá teszik. Bár témájából adódóan valószínűleg rétegjáték lesz, közel harminc órányi játékidővel a hátam mögött mégis mindenkinek csak ajánlani tudom a programot.
„...Alattam lóerők, felettem törvények...”
…rappelik a Suhancok, összefoglalva így az ETS lényegét, mivelhogy az alap játékmechanizmus rendkívül egyszerű: vállaljunk el egy megbízatást egy cégnél, majd pedig a csábító euro-bankjegykötegek fejében szállítsuk le a szerződésben meghatározott árut A-pontból B-be; amint ezzel végeztünk, újabb megbízást vállalhatunk. Ennyi. Bár ez alapján a program elsőre igen unalmasnak tűnhet, biztosíthatok róla mindenkit, hogy nem az, rögtön két okból kifolyólag. Először is, a vezetés során meglehetősen sok dologra kell ügyelnünk ahhoz, hogy időben, egy darabban, illetve minél gazdaságosabban jussunk el a célállomásra: a KRESZ-re, a forgalomra, az üzemanyagszintre, éberségünkre, de legfőképpen az útvonal helyes megválasztására, mivel nincs is annál idegesítőbb, mikor a több órányi kamionozás után az ember fia/lánya Varsó helyett véletlenül Lisszabonban köt ki. Ugyanakkor a fejlesztők szintén tisztában lehettek a játékmenetben rejlő redundancia veszélyével, mivel számos olyan funkciót építettek be a játékba, amik több-kevesebb sikerrel megdobják a program szavatosságát.
Az első ilyen újítás, hogy a GTA-sorozat tagjaihoz hasonlóan kezdetben még nem érhető el a teljes játéktér; ehelyett egy kezdőországot kell választanunk, ahonnan teherszállító vállalkozásunkat a későbbiekben a teljes bejárható területre kiterjeszthetjük. Szándékosan nem kontinenst írok, ugyanis az alapverzió sajnos csak Nyugat-Európát, illetve Közép-Európa hazánktól nyugatra eső részét tartalmazza – azaz a bejárható terület kelet felé haladva Ausztriánál véget ér. A választott ország területétől és a benne lemodellezett városok számától függően vagy csak választott hazánkon belül vállalhatunk fuvart, vagy a szomszédos országok városaiba is. Terjeszkedésre később az összegyűjtött pénzmag függvényében lesz lehetőségünk, ahhoz azonban előtte még jó pár ezer kilométert kell becsókolnunk, mivel míg a játék elején vállalható megbízatások általában csak négy-ötezer eurót hoznak a konyhára, addig az engedélyeket tízezer eurókban mérik...
A kezdőország kiválasztását követően egy kamionkereskedésben találjuk magunkat, 100.000 euróval a zsebünkben, ahol a gépszörnyek látványától beindult nyálelválasztásunk megszűnését követően meg is vehetjük első kamionunkat. Bár a zseton soknak tűnik, sajnos nem az, típustól függetlenül csak a belépőszintű C-kategória valamelyik tagját tudjuk megvásárolni ebből az összegből. Kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy bár az első közzétett képeken a kamionok még eredeti márkajelzésekkel szerepeltek, a fejlesztők végül mégsem tudták licencelni azokat, így fiktív típusokkal hozakodtak elő – öröm az ürömben azonban, hogy a neveket leszámítva a gépek teljesen megegyeznek az alapul szolgáló modellekkel. A kamionok egyébként nem csak kinézetükben, hanem menettulajdonságaikban is eltérnek egymástól: a Runner (Renault Magnum) hatalmas üzemanyagtankkal rendelkezik, a Valiant (Volvo FH12) remekül kormányozható, a Majestic (Mercedes Actros) a leggyorsabb, a Swift (Scania R580) pedig minden tulajdonságában jó közepes.
Amint megvásároltuk a számunkra legszimpatikusabb gépet, azonnal munkához is láthatunk a város egyik árufuvarozással foglalkozó vállalatának felkeresésével (ebben nagy segítséget nyújt az M billentyűvel bekapcsolható GPS). A cég elérhető állásajánlatait a telephelyen található 3D-s ikonra ráállva tekinthetjük meg, amelyeket áru, célállomás, igény, illetve ár alapján is rendezhetünk. Amint megtaláltuk a számunkra legszimpatikusabb (értsd: legjobban fizető) ajánlatot, válasszuk ki azt, minek eredményeképp mágikus úton máris megjelenik az elszállítandó pótkocsi (legtöbbször az orrunk előtt), várva, hogy rátolassunk, és Magnetóként rácsatlakozzunk. Ezen a téren a program egyébként eléggé engedékeny, nem szükséges halálpontosan aláállni a trélernek, elég ha már a hátsónk egy bizonyos hányada a megfelelő helyre kerül. A készítők egyébként biztosra mentek, mivel a kezdők számára egy, a korai GTA-kat idéző felülnézeti módot is lekódoltak a játékba, nagyban megkönnyítve így az árufelvételt és leadást.
Choron professzort idézve ezután kezdődik „a játék érdemi, stratégiát igénylő része”, melynek első lépéseként erősen javallott a notebookunkon található Európa-térkép megtekintése, és a célállomáshoz vezető útvonal megtervezése. Ennek oka, hogy a célvárost sok esetben többféleképpen is megközelíthetjük, de közel sem biztos, hogy mindegyik útvonal ugyanolyan gyors és benzinkímélő. Ez főképp a játék későbbi szakaszában okozhat gondolkodtató perceket, amikor már tucatnyi város válik elérhetővé, az őket pókhálóként összekötő úthálózattal egyetemben. Általában javallott az autópályák mentén elhelyezett útjelzőtáblák követése, de például a Berlin-Róma tengely mentén (Németország és Olaszország között) sokszor időt és pénzt spórolhatunk, ha figyelmen kívül hagyjuk a táblákat, és inkább egyéni útvonalat állítunk össze.
„Nyolc henger, harminckét szelep, a következő pirosnál úgyis rád verek!”
Az útvonaltervezéssel a taktikázás még nem ér véget, utunk során ugyanis legalább négy dologra kell folyamatosan ügyelnünk: a kamion és a rakomány állapotára, az üzemanyagszintre, a sofőr kimerültségére (már ha bekapcsoltuk a fáradtságszimulációt), illetve az úton levő forgalomra. A kamion és a rakomány állapotának kijelzése a képernyő jobb felső sarkában elhelyezett ikonok segítségével történik: ezek minél pirospozsgásabbak, annál rosszabb az állapotuk. Értelemszerűen törekednünk kell a balesetmentes vezetésre, egyrészt mivel egy karambol igen negatívan befolyásolja kamionunk menettulajdonságait, másrészt pedig mivel ennek komoly anyagi vonzatai is vannak. A javítási költségek mellett a balesetokozásért kapott bírságot is ki kell fizetnünk, arról nem is beszélve, hogy sérült pótkocsi esetén jóval kisebb pénzösszeg üti a markunkat, mint normál esetben. A legrosszabbul egyébként totálkár esetén járunk: ha egy rosszabbul sikerült manőverrel ne adj isten ripityára törnénk kamionunkat, lehetőségünk van a sárga angyal kihívására, amely működőképes állapotba hozza gépünket – ezért azonban komoly összeget kell fizetnünk.
Az üzemanyag problémája magától értetődő, kamionunk ugyanis szinte zabálja a naftát, így általában 2-3 fuvaronként mélyen a pénztárcánkba kell nyúlnunk és tankolnunk kell az autópályák mentén elhelyezkedő benzinkutak valamelyikénél. Az árak nem egységesek, általában jóval olcsóbban juthatunk gázolajhoz a városok közelében, mint az országhatárok mellett. Ezen kívül az országok között is érzékelhető eltérés mutatkozik a dízel árában: keleten például a legolcsóbban Lengyelországban, míg a legdrágábban Olaszhonban tankolhatunk. Bár az eltérés csupán eurocentekben mérhető, egy 700 literes tank teletöltése esetén azért már érezhető a különbség az üzemanyagárak között. Természetesen, ha véletlenül utunk során kifogyna a gázolaj, a 112-re ismét számíthatunk – de arra is, hogy a kapott üzemanyag-mennyiség egyáltalán nem lesz arányban a szolgáltatás árával.
Ha bekapcsoltuk a fáradtságszimulációt, a benzinkutak a tankolás mellett a pihenésben is nagy szerepet játszanak, mivel egy hosszabb út során legalább egyszer mindenképp meg kell, hogy álljunk bókulni egy töltőállomásnál (a városokban ezt a javítóműhelyek parkolójában tehetjük meg). Sofőrünk éberségét a jobb felső sarokban elhelyezett tachográf-ikon jelzi, ez minél kékebb, annál jobban közeledik a kényszerpihenő ideje. A játék 12 órányi vezetést engedélyez egyhuzamban, ez Európa méretarányos lekicsinyítése, és az autópályákon érvényes időgyorsítás miatt nagyjából 18-20 percnyi játéknak felel meg. Tragédiát egyébként nem okoz, ha túllépjük a 12 órás limitet, a program ekkor egy 400 eurós büntetéssel, valamint időszakos elsötétítésekkel és ásítozásokkal igyekszik megnehezíteni életünket – attól azonban senkinek sem kell tartania, hogy bealszunk a sztráda közepén, és felkenjük a szélvédőnkre az előttünk haladó autókat.
Néhány szó az ADR-ről
Az ADR a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodást jelenti, célja pedig az Európán belüli nemzetközi veszélyesanyag-szállítás szabályozása. A megállapodást 1957-ben Genfben dolgozta ki az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, de kétévente rendelkezéseit igyekeznek a tudományos és technikai fejlődéshez igazítani. Két mellékletből áll, ezek közül az első a veszélyes anyagokkal kapcsolatos előírásokat tartalmazza, míg a második a szállítóeszközökkel szemben támasztott követelményekkel foglalkozik.
A célállomásra megérkezve az áru leadását egy piros téglatestbe való betolatással ejthetjük meg. Jól megérdemelt fizetésünket ezt követően a már fentebb említett üzemanyagkontó és „országvásárlás” mellett számtalan egyéb dologra költhetjük. A város javítóműhelyében kijavíthatjuk a gépünkön keletkezett sérüléseket, fejleszthetjük a fogyasztását, kormányművét, és teljesítményét, de akár át is festhetjük (mondjuk szép rózsaszínűre…). Kamionvásárlásra a műhely mellett található kereskedésben nyílik lehetőségünk, míg a vegyipari kombinátokat meglátogatva veszélyes anyagok szállítására jogosító ADR-licencet vásárolhatunk, amit szintén három kategóriában fejleszthetünk tovább. Végezetül pedig ott vannak az utunk során begyűjtött bírságok, melyek összértékét a program automatikusan levonja fizetésünkből a megbízatás teljesítése után.
„Medal of Motor”
Mint azt már fentebb említettem, az ETS játékmenete alapvetőleg egyszerű: X városban felvesszük az árut, Y-ban leadjuk, majd újrakezdjük a folyamatot. Így érthető, hogy amint minden országot elérhetővé tettünk, és annyi pénzt gyűjtöttünk össze, amiből akár egy kamionszalon teljes kínálatát felvásárolhatnánk, a játék bizony könnyen unalomba fulladhat. Ezt elkerülendő, a produktumot a korábban említett területbővítés mellett két másik dologgal is megspékelték: egy karrierképernyővel, illetve egy, az újabb játékoknál már szinte kötelezőnek mondható achievement-rendszerrel.
A notebookunkról elérhető karrierképernyő lényegében egyfajta küldetéssorozat, így ez adja a játék sava-borsát. A kampány öt nehézségi szintre tagozódik, melyek mindegyike öt-öt teljesítendő feladatot tartalmaz. A célunk az összes küldetéscsoport teljesítése, melynek jutalma a „mester” titulus elnyerése. Feladataink igen változatosak: le kell vezetnünk x kilométert egy megrakott pótkocsival, sérülés nélkül kell trélereket leszállítanunk, össze kell gyűjtenünk egy meghatározott pénzösszeget, új kamiont vagy ADR-licencet kell vásárolnunk, illetve ki kell terjesztenünk vállalkozásunkat x számú országra. Bár a csoportonkénti öt feladat kevésnek tűnhet, biztosíthatok róla mindenkit, hogy már a kezdőszinten meghatározott feladatok teljesítése is igen időigényes – a magasabb szintek „misszióiról” nem is beszélve...
A karrierablak mellett az achievement-rendszer is sokat dob a játék szavatosságán, ami különböző medálokkal igyekszik az egyszeri játékost a program további nyüstölésére sarkallni. A program szinte minden tevékenységünket figyeli, és többségüket jutalmazza is: medál jár egy város kétszeri, ötszöri és tizenötszöri meglátogatásáért, x számú sértetlen rakomány zsinórban való leszállításáért, screenshotok készítéséért, x liter üzemanyag „elfogyasztásáért”, vagy egy bizonyos játékidő átlépéséért. Örömmel vettem észre ugyanakkor, hogy a játék „negatív achievementeket” is tartalmaz, így a fentiek mellett kitüntetés jár például a piroson való többszöri áthajtásért, vagy egy közönségdíjas borulásért is.
Ami a motorháztető alatt van
A játékot a készítők saját fejlesztésű Prism3D technológiája hajtja, és mi tagadás, a motor egész jól teljesít. A kamionok egyszerűen gyönyörűek, belsőleg és külsőleg is tökéletesen kidolgozottak – bár sajnos nem törnek. A köd- és esőábrázolás elfogadhatóra sikerült, a lens flare effektus hiánya ugyanakkor kissé meglepett. A motor kifejezetten jól optimalizált, az én öregecske konfigurációmon (Pentium IV 3.0 GHz, Geforce 7600GT, 2 GB RAM) is vígan szalad a játék maximális részletességgel 1024X768-ban, négyszeres élelsimítással és nyolcszoros anizotropikus szűréssel.
Grafikai téren tehát a program rendben van, bár hibáktól azért nem mentes. Először is a gépkocsik már nem kaptak annyi figyelmet, mint a kamionok: kissé bumfordira és elnagyoltra sikerültek. Sokkal jobban zavart azonban a táj változó minősége: míg a városok és az épületek korrektül le lettek modellezve, addig az autópálya és annak környezete sokszor rendkívül monotonnak hat. Különösen igaz ez az északkeleti területekre, ahol a táj nagy részét csak fenyvesek, illetve egyentextúrázott hegyek teszik ki. Nyugaton és a mediterrán övezetnél már jobb a helyzet: ezeken a területeken szerencsére a táj jóval változatosabbra, és mi tagadás, szebbre is sikerült.
A hangeffektek átlagosak. A kamionok hangja mélyen dübörgő, sokat hozzátesz a játékélményhez, ugyanakkor a forgalom, a táj és a városok zajai mindig ugyanabból a két-három hangfájlból építkeznek. A zene terén is hasonló a helyzet, összesen két különböző dallam csendül fel a játékban, az egyik a főmenüben, a másik a notebook képernyőjén. A zenével kapcsolatos legnagyobb szívfájdalmam azonban nem ez, hanem sokkal inkább a rádió – vagyis a beimportálható zenék – hiánya, mivel egy hosszabb táv levezetése mindenféle zenei aláfestés nélkül egy idő után igen unalmassá válhat. Különösen idegesítő ez annak tükrében, hogy a rádió belső nézetben mindegyik kamion műszerfalán ott virít…
Durrdefekt
Bár a fent leírtak alapján bizonyára körvonalazódott a kedves olvasókban, hogy igencsak elnyerte tetszésemet a program, sajnos annak a bizonyos virágnak a tövisei az ETS-t sem kímélték, így a már fentebb említett grafikai és mesterséges intelligenciabeli problémák mellett számos játékmenetbeli hibával is összefutottam. Hogy mire gondolok konkrétan? Főként bosszantó apróságokra, amik pár hónap plusz munkával valószínűleg kijavításra kerültek volna.
Először is nem értem, hogy miért nincsenek benzinkutak a városokban. Ez nem csak a valóságnak mond ellent, hanem körülményesebbé is teszi az utántöltést, mivel így mindenképp az autópályán kell tankolnunk, ami az időgyorsítás miatt számottevő időveszteséggel járhat. Zavaró az is, hogy tankolni csak az Enter nyomva tartása mellett lehet, ami nem is lenne baj, ha kb. 4-5 másodpercnyi folyamatos töltés után a program nem gyorsítaná fel többszörösére a tankolás sebességét – lehetetlenné téve így a precíz, fix összegért való utántöltést. A legidegesítőbb benzinkutakkal kapcsolatos probléma azonban nem ez, hanem a töltőállomások térképen való kijelzése: a benzinkútikonok alapján ugyanis nem lehet megállapítani, hogy az autópályának csak az egyik, vagy mindkét oldalán van-e töltőállomás. Mondanom sem kell, hogy a játékban a legnagyobb meglepetést az okozza, ha kiderül, hogy a térképen levő ikonnál csak a szalagkorlát túlsó oldalán van benzinkút, cifra káromkodásokra és a 112 tárcsázására sarkallva így a majdnem üres tankkal repesztő játékost.
Zavaró továbbá, hogy nem mindegyik városban van kamionkereskedés. Ez amellett, hogy szintén nem valósághű, felesleges extra vezetésre is kényszeríti a játékost, ha új kamiont szeretne vásárolni, de azt az éppen meglátogatott városban nem tudja megtenni.
Végezetül pedig nem tetszik, hogy az alapverzió csak nemzetközi autópályákat tartalmaz, nincsenek kétsávos főutak és alárendelt útvonalak – azaz néhol találunk ilyeneket, de azok csak párszáz méter hosszan, egy munkát kínáló farmig vagy fafeldolgozó telepig járhatóak be.
„Valianttal érkeztem, 60 métert fékeztem...”
A Euro Truck Simulator nem tökéletes: a kamionokat leszámítva a grafika átlagosnak mondható, a hangok és zene terén szintén nem vagyunk elkényeztetve, az MI néha hatalmas baromságokat csinál, a játékmenettel kapcsolatos problémákat pedig fentebb szintén kiveséztem. Eme hibákkal szemben azonban ott van a hatalmas, több száz lóerős szörnyetegek irányításából fakadó játékélmény, a jól kitalált achievement-rendszer és karrier-mód, valamint az európai környezet. A program alacsony ára illetve az itthoni forgalmazónak köszönhető magyar felirat csak két további, a vásárlás mellett szóló indok – ha pedig még ez sem lenne elég, a készítők ígéretet tettek arra, hogy patchek formájában idővel Európa egészét bejárhatóvá teszik. Bár témájából adódóan valószínűleg rétegjáték lesz, közel harminc órányi játékidővel a hátam mögött mégis mindenkinek csak ajánlani tudom a programot.
