Vagy esetünkben megfelelő játékot, ami ebben a műfajban nem is olyan könnyű. A logikai feladványok fő – ha nem is egyértelmű – feladata, hogy a játékos okosnak érezhesse magát a megfejtésükkor. Tehát nem lehetnek túl könnyűek, mert a kihívás hiánya nem hozza elő ezt az érzést. Sem túl nehezek, mert az meg pont az ellenkező hatást éri el. A gond csak az, hogy nem mindenki ugyanolyan okos, így nehéz belőni a nehézségi szintet. Ráadásul van, amire néha egyszerűen csak nem áll rá az ember agya, akármekkora zseni is. Legalábbis én erre szoktam hivatkozni. Ezért jó párosan, vagy akár csapatban nekiveselkedni a logikai játékoknak, és erre az Escape Academy ezer örömmel adja meg a lehetőséget, helyi vagy netes multiplayerrel. Az már kicsit kevésbé rendes tőle, hogy több achievementhez is kötelező a multizás.
Menekülő ember(ek)
Talán nem meglepő, hogy nem a történet az Escape Academy erőssége. Felvételt nyerünk az intézménybe, teljesítenünk kell 10 kihívást, hogy átmenjünk év végén, aztán történnek kisebb csavarok. Semmi különös, de jópofa karakterek és rövid jelenetek vezetnek egyik szabadulószobából a másikba. A feladatunk általában minifeladványok megoldása, amihez körberohanunk, rákattintunk mindenre, aminek körvonala van, elrakunk dolgokat, amiket lehet, majd elkezdünk alaposabban is körbenézni, hogy eldöntsük, mi dekoráció, és mi segítség a rejtvényfejtéshez. Ha sikerült kitalálni egy kódot, sorrendet vagy hasonlót, akkor kapunk valami újabb tárgyat, netán információt, míg végül fényes győzelmet aratunk. Azt hiszem, aki valaha is járt szabadulószobában, az azonnal tudni fogja, mit tegyen, és esélyesen mindenki más is, különösen, mivel a kezdő szoba éppen csak ki nem rakja magát. Az irányítás is barátságos, nem kell mindent összepróbálni mindennel, mint az átlag kalandjátékban: ha olyasmire kattintunk, ami tárgyat igényel, megjelenik a listánk, és abból választhatunk.
A feladványok változatosak, érdekesek, és többnyire nem túl nehezek. Persze így is akadt, amivel túl sok időt kellett eltöltenem, mivel nem vettem észre valami apróságot, vagy egyszerűen nem esett le, hogyan működik egy színkód (szerencsére pont brute force-olható elem volt). De az esetenkénti pánikközeli körberohangálásoktól eltekintve végig jól szórakoztam a gyakran fura helyzeteken és elborult ötleteken. Persze lehet tippeket is kérni elakadás ellen, de az rontaná a jegyünket, így tényleg csak legvégső esetben használandó – ellenben az időlimit csak annyiban számít, hogy ne fussunk ki belőle.
Egy gyors meló
A grafika némileg baltával faragott, de stílusos és persze nem túl gépigényes. A hanghatások elég jól szuperáltak, ahogy legtöbbször a zene is kellemes aláfestés volt. Szinkron van is meg nincs is, mivel a főbb karakterek a feladvány ideje alatt néha megszólalnak hangulatelemként vagy segítségképpen, a beszélgetések során viszont legfeljebb egy-egy általános kis felkiáltásra futja tőlük, amiért azért kár.
Az Escape Academy már a nyáreleji demó-őrület idején belopta magát a szívembe, így örömmel kezdtem neki a tesztjének, és örömmel is fejeztem be. Ugyanakkor a 10 (meg némi apró) pálya nem valami sok, ráhangolódástól függően 4-6 óra alatt véget ér. Persze máris bejelentettek két fizetős DLC-t, 5-5 új szobával, ami valamennyire jó hír, valamennyire meg gyanús. Ezt a nyitó árat én sokallom (persze ez szubjektív), viszont a játék elérhető az Xbox Game Pass-ben is, így akinek oda amúgy is van belépője, annak mindenképpen érdemes kipróbálnia, kvázi ingyen.
