Vannak azok a videójátékok, amelyekről már előre tudod, hogy fájni fognak. Nem azért, mert rosszak, mert bugosak vagy unalmasak, sőt pont ellenkezőleg: zseniális, művészi és mondanivaló szempontjából is mesteri alkotások, melyek azonban a boncolgatott témáik révén rövid idő alatt képesek pépesre facsarni az egyszeri játékos szívét. Vegyük például aktuális cikkem alanyát, a Herobeat Studios által fejlesztett, hosszas várakozás után végre megjelent Endling – Extinction is Forevert. A játék a természet teljes összeomlásának idején játszódik, amikor az emberi faj mind saját maga, mind a többi élőlény számára élhetetlenné tette a bolygót.
A főhősünk egy nőstény róka, valószínűleg az egyik, ha nem az utolsó a bolygón, akinek négy újszülött kölykével kell túlélnie ebben az élhetetlen, túlszennyezett világban. A történet kezdetén az egyik kölyköt (a játékos választása, hogy pontosan melyiket) elrabolja a játék magyar feliratában csak a “hajléktalanként” emlegetett vadászpuskás, gázmaszkos figura. Ezt követően feladatunk, már amellett, hogy esti portyáink során élelmet szerzünk, elkerüljük a különböző veszélyforrásokat, és a megmaradt három kölyköt ilyen-olyan túlélő képességekre tanítgatjuk, természetesen az, hogy folyamatosan kutassuk az elrabolt utód nyomait. Mindezt a napról napra egyre inkább megnyíló, de egyúttal egyre veszedelmesebbé is váló vidéken. Nepkelte előtt mindenképp vissza kell érnünk az egyik, már felfedezett menedékünkbe, nappal ugyanis lassabbak vagyunk, a kölykök is gyorsabban éheznek meg, és a ránk leselkedő veszélyforrások száma is hirtelen emelkedni kezd.
Túlélőpróba
Az Endling – Extinction is Forever első pillantásra olyan indie klasszikusokra emlékeztetett, mint a Limbo vagy az Inside, játékmenet tekintetében pedig ez nem is áll túlságosan messze a valóságtól. Alapvetően egy oldalnézetes, néha lopakodásra építő játékról van szó, melynél minden este elején bekövetkezik valamilyen váratlan esemény, amiről vagy éles szaglásunk segítségével értesülhetünk, vagy a térkép vizsgálatával. Amennyiben szeretnénk előre léptetni a történetet, elengedhetetlen, hogy ezeknek utánajárjunk, bizonyos események pedig rendelkeznek egy implicit időlimittel is, amíg elérhetőek. Ugyanakkor egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy nem pusztán egy rókáért, hanem egy csapat kölyökért is felelünk. Ugyan az utódok hűségesen követik anyjukat mindenhová, könnyen megriadhatnak, bizonyos veszélyforrásokkal szemben sokkal érzékenyebbek, védtelenebbek. A nagyobb szakadékokat és bukkanókat eleinte képtelenek megugrani, a UI bal alsó sarkában jelzett éhség sáv kimerülése esetén pedig éhen is pusztulhatnak. Bár maga a játék nem különösebben hosszú, egy délután alatt túlzások nélkül végigjátszható, a különböző végkimenetelek és események miatt megérhet pár végigjátszást. Zárulhat ugyanis úgy, hogy akár minden kölykünket életben tartottuk, de úgy is, hogy csak rókamamánk élte túl a kalandot.
A játék az eleve szívfacsaró felütés mellett bővelkedik a megrázó, drámai pillanatokban, ráadásul minden este kezdetén automatikusan ment, így elhamarkodott, meggondolatlan lépéseinket már csak a következő nekifutás során javíthatjuk. Az Endling – Extinction is Forever egy fantasztikus látvánnyal és hangulattal operáló gyönyörű, játékba oltott és hatásos környezetvédelmi üzenet. Amelyben az emberek (élükön a hajléktalannal) válnak a maszkos, fenyegető és rémisztő szörnyetegekké, rókáink pedig szinte az ártatlanság és az összetartás utolsó morzsáit képviselik a halálra ítélt, barátságtalan környezetben. Hibaként legfeljebb annyit tudok felróni neki, hogy egy-két játékmechanikai elemet elmagyarázhatott volna alaposabban, illetve egy-egy szegmens során az irányításon még lehetett volna finomítani.
Ám ezen felül nehéz bármibe is belekötni, az Endling – Extinction is Forever ugyanis eleve inkább ahhoz a külön kategóriához tartozik, mint a This War of Mine vagy az örök klasszikus Journey, ahol a játékmenetnél lényegesen fontosabb az átadni kívánt hangulat és mondanivaló. Kegyetlen hatékonysággal facsargatja a játékos szívét, szadizmusa ellenére is órákra leköt, motívumai és atmoszférája pedig még jóval azután is megmaradnak, hogy letettük a kontrollert. Ha valaki vevő az ilyen stílusú címekre, annál esélyes, hogy az idei év legjobbjainak sorát fogja gazdagítani.
