Endless Space teszt

Meglehetősen elcsépelt dolog lenne a „nem ismert tartománnyal”, vagy bármilyen más Star Trek idézettel kezdeni egy sci-fi játék bemutatóját, de az utalás nem lenne alaptalan: az Endless Space annak a 4x stratégiai stílusnak a táborát erősíti, ami mindig is a Roddenberry-életfilozófiát követte. Vagyis: Explore (Felfedezés), Expand (Növekedés), Exploit (Kiaknázás), Exterminate (Kiirtás). A 4x játékok múltja igen régre nyúlik vissza, gyakorlatilag már az első videojáték-magvak között is fel lehetett fedezni néhányat, ám a népszerűségük egyre csökken, a kilencvenes évek reneszánszának mára szinte nyoma sincs. Vannak ugyan még bátor próbálkozók (a Civilization sorozat sikere mind a mai napig töretlen), de sci-fi 4x-ből meglehetősen kevés van – hát még annyira jóból, mint amilyen az Endless Space lett!

AZ ISMERT TARTOMÁNY

Legalább annyira elnyűtt felemlegetni az indie stílust a PC világ megmentőjeként, mint a Star Trekből idézni, de néhány klisé pont azért klisé, mert hatalmas igazság van bennük. Az Endless Space-t sem egy feneketlen pénztárcájú kiadó vagy egy igazi veterán csapat készítette, hanem egy kicsi, de korábban nagy címeknél asszisztáló brigád álmodta meg, rögtön a létező legkomplexebb stílusban próbálva maradandó nyomot hagyni.

Kemény a kihívás és kemény ez a fiktív univerzum is, amely szinte határtalan méretekkel, akár több ezer felfedezetlen, kolonizálásra is alkalmas bolygóval, naprendszerrel, na meg egy nagyobb csoportnyi, birodalomépítésre vállalkozó fajjal várja a bátor jelentkezőket, akik megpróbálnak boldogulni benne. Habár a stílus miatt konkrét történet, alaposan kimunkált sci-fi környezet nincs a játék mögött, mégis sikerült egy elképesztően hangulatos, csak és kizárólag a nagy kaliberű RPG-khez mérhető pazar világot létrehozni, ahol tényleg minden faj saját célokkal és motivációkkal rendelkezik – ezek ugyan csak szövegesen, illetve pár monumentális rajzon elevenednek meg, de a képzeletet ez azért be tudja indítani. A terjeszkedést pedig maga az idő, elvégre az mindenkit sürget.

ŰRGOLYHÓK

Az biztos, hogy a győzelem esélye mindenképp adott, a kampány hozza az elvárható skálázást, így beállítható a galaxis mérete, a naprendszerek száma, a résztvevő felek mennyisége és fajtája, vagyis minden, ami csak fontosnak bizonyulhat a megfelelő nehézségi szint kialakítása érdekében. Félreértés ne essék, az Endless Space igazi keményvonalas stratégia, a lehető legösszetettebb, leggazdagabb élményt kínálja, olyat, ami türelmet, tanulási vágyat és komoly szabadidőt követel meg mindenkitől.

A többi 4x játéktól eltérően azonban ezt mégsem úgy tálalja, hogy az ember legszívesebben fordulna egyet a tengelye körül, és hanyatt-homlok menekülne a másik irányba. Ez két dolognak köszönhető: egyrészt annak, hogy az egyes menüpontok aktiválásakor felugró tutorial tényleg mindent érthetően és tömören elmagyaráz, másrészt nincs átláthatatlan, a képernyő háromnegyedét beterítő menürendszer. Túlzás nélkül állítható, hogy ennyire letisztult, ilyen jól átgondolt menüket nemcsak a stratégiai játékok területén, de bárhol máshol sem találni – jó ránézni is, de még jobb használni, mert szinte minden egyetlen kattintásra van. Akadnak ugyan több réteg mögé rejtett funkciók, de ezekből olyan kevés van, hogy végeredményben egyáltalán nem kényelmetlen a használatuk.

Ez már csak azért is előnyös, mert a legalacsonyabb nehézségi szinten, a legkisebb galaxisban is minimum félszáz bolygós világról beszélhetünk, amit fel kell fedezni, elfoglalni, benépesíteni, kiaknázni. A folyamatot tekintve teljesen mindegy, melyik faj próbálkozik ezzel, mert az egyes lépcsőfokok mindig ugyanazok, csupán a sebesség, illetve a hatékonyság az, ami változik. Az egyik népcsoport a tudományban jártas, a másik a nyers erőben hisz, a harmadik a diplomáciában, a többi pedig minden másban, vagy ezeket keverve, vagy további területekre specializálódva.

CIVILIZÁCIÓK HARCA

A választott fajunk specifikációinak átlátása, menedzselése, folyamatos fejlesztése a játékidő minimum kilencven százalékát adja. Szerencsére a körökre osztott rendszernek köszönhetően különösebben sietni nem kell, egy-egy körnek értelemszerűen csak akkor van vége, ha te is úgy akarod, így bőven jut idő gyártásra, kutatásra, felfedezésre és kolonizációra. Ez utóbbi a naprendszerek felkutatásával, illetve új telepek létrehozásához alkalmas bolygók megtalálásával történik. Ha üres rendszerről van szó, a feladat nem túl nehéz, elég csak egy kolonizáló hajót odaküldeni, és máris beindulhat az épületek felhúzása, a lakosok betelepítése. Természetesen a helyzet már nem ennyire könnyű, ha egy ismeretlen, vagy ellenséges civilizáció korábban már befészkelte magát, de ez pontosan az az aspektus, amit akár át is lehet hidalni.

Elvégre, mint minden más 4x játékban, itt is több módon kivívható a győzelem. Nyerni lehet az ellenséges népek kiirtásával, anyabolygóik elfoglalásával, de lehetőség van kereskedelmi, diplomáciai és tudományos út használatára is. Sajnos itt sem sikerült kikerülni az örök csapdát, azaz a harc az Endless Space-ben állandó tényező: egyszerűen nincs olyan kampány, ahol ne kéne csatahajókat is bevetni. Magyarázat persze van, a bolygókért folyó harc nemcsak a terület növelését, de a termelő kapacitás bővítését is szolgálja – erre különösen a kutatás esetén van szükség, ahol hatalmas populáció, illetve erre szakosodott bolygók, naprendszerek egész sora kell a legszövevényesebb, leghasznosabb technológiák kifejlesztéséhez.

Ebből logikusan következik, hogy a rendelkezésre álló területeket jól kell kiaknázni: az elérhető erőforrások függvényében kell specializálni a lakosságot, de lehetőség van komplett naprendszerek egy célra való használatára is. Kifejleszthető technológiából, fejlesztésből eszméletlenül sok van, hatásuk pedig a gyakorlatban, különösen a hajóépítés során érezhető. A kolonizáló, felfedező és csatahajók is összeállíthatók az alapoktól, ezernyi alkatrészből rakva össze a páncélt, a pajzsot, a hajtóművet és a fegyvereket. Az elkészült járművek flottába is rendezhetők, sőt, még különleges hősök is felfogadhatók az élükre, akik tapasztalati pontot szerezve lépnek szintet, szereznek új képességet, hatékonyabban irányítva az állomáshelyüket – ez akár egy naprendszer is lehet, nem kötelező mindenkiből harcra éhes tábornokot faragni, a hősök kormányzóként, iparmágnásként, vagy kockafejű tudósként is jól tudják szolgálni a birodalmat.

FÉZEREK ÉS TORPEDÓK

A hősök bevetése, a flotta felépítése és folyamatos fejlesztése már csak azért is létfontosságú, mert az Endless Space csatái meglehetősen suták. Szépnek ugyan szépek, de ha nem automatikus, hanem manuális üzemmódban zajlanak, végtelenül egyszerű kő-papír-olló játék lesz belőlük, ahol inkább a vak szerencse, sem mint a rátermettség vezet győzelemre. Nincs lehetőség körökre osztott harcokra, rendes célkijelölésre, támadási sorrend kialakítására – egyértelműen ez a játék leggyengébb, legkidolgozatlanabb része, de legalább működik, sok fejfájást nem okoz, olyan totálisan banális helyzetekre pedig szerencsére nincs példa, mint a korai Civilization epizódokban, ahol egy lándzsás törzsfőnök egy Sherman tankot is le tudott nyomni, ha mázlija volt. Sajnos a diplomácia sincs a helyzet magaslatán, az egyszerű egyezményeken, a sima kereskedelmen túl még csak nyomokban sincs lehetőség szövevényes háttérüzletek, igazi intrikák kialakítására: olybá tűnik, hogy ezt az Alpha Centauri óta senki se tudja tökéletesíteni, de a modok felé való nyitás talán majd ezt is megoldja.

Az Endless Space viszont minden más szempontból közel tökéletes. Habár van annyira szövevényes és összetett, mint bármelyik 4x játék, de a letisztult menürendszerének és az egyedi stílusának hála azokat is képes lehet magába szippantani, akik eddig ódzkodtak ettől a stílustól. Itt nincs átláthatatlan menürendszer, érthetetlen funkciók egész sora, hézagos tutorial – egyszerűen minden a helyén van!