Időről időre jól esik elszakadni azoktól a videojátékoktól, melyek bár kikapcsolnak minket, komoly agymunkára nem késztetnek. Ilyenkor elmélázunk azon, milyen jó lenne egy kicsit újra civilizationözni, vagy netán az Imperium Galactica 2-vel nyomni pár kört, ezek a címek pedig pillanatok alatt képesek még ennyi idő után is beszippantani minket. A 4X stratégiai játékokban ugyanis megvan az, ami sok másikból hiányzik: komplexek, addiktívak, és nem igényelnek szamurájreflexeket. A 4X stratégiai játékok készítőinek csupán egyetlen nehézséggel kell szembenézniük, nevezetesen azzal, hogy megbarátkoztassák ezt a stílust a fiatalabb korosztállyal is. Az Endless Space 2 ebben a tekintetben és összetettségében is rendkívül jól teljesít, amivel egyszerre nyújt rendkívül nosztalgikus és megunhatatlan szórakozást a veterán és a kezdő gamerek számára is.
Valódi űrprogram
Az Endless Space 2 tehát egy úgynevezett 4X stratégia, illetve a műfaj képviselői közül is a „bolygókolonizálós”, űrhajóflottát terelgetős darab, amiből hasonlót már nem egyet láthattunk. Legutóbb talán a Stellaris, azelőtt pedig a Galactic Civilizations-sorozat indult hasonló színekben, de idősebbek talán még emlékeznek az Imperium Galactica vagy a Supremacy nevű csodákra is, melyek több mint 20 éve kövezték ki az utat a hasonló stílusú programoknak. Talán nem túlzás kijelenteni a cikk elején, hogy az Endless Space 2 jelenleg a legjobb választás, ha hasonló játékra vágyunk, ugyanis minden tekintetben a maximumot nyújtja, kezdve az összetett, de nem túl bonyolult fejlődési rendszertől egészen a látványig.
Kezdéskor nyolc faj közül választhatunk, melyek mindegyike külön háttérsztorival, motivációval és természetesen alapvető tulajdonságokkal rendelkezik. Némelyik képes az időt és a teret manipulálni, akad olyan, amelyik spórákkal, gyökérszerűen hálózza be az általa meghódított naprendszereket, s olyan is, aki mindig élen jár a kutatások terén, de valamiért sosincs szerencséje semmiben. Külön érdekesség, hogy a fajok nemcsak alapvető képességeikben különböznek, hanem kolonizációs módszereik is eltérőek. A legtöbb persze hagyományos módszerrel terjeszkedik, tehát kolonizáló hajót küld egy bolygóra, ahova aztán körönként, lassan szállítja a civil lakosságot, amíg a telep város méretűre nem duzzad. Viszont akadnak olyanok, akik hatalmas kolonizálóhajókkal vágnak neki a terjeszkedésnek, a robotszerű Riftbornok pedig egyszerűen csak legyártják a lakosságot a meghódított planétán.
Indulás előtt személyre szabhatjuk a galaxis formáját, lakóinak számát és az MI tudását, valamint egy rakás dolgot beállíthatunk, ami már jó előre jelzi számunkra, hogy minden izében komplex élmény vár ránk. És valóban! A játék olyan mesterien pakolja egymásra a már meglévő, jól működő és minden 4X stratéga által jól ismert elemeket, hogy azonnal otthon érezzük magunkat benne. A fejlődési fa négy fő ága egyértelműen jelzi számunkra, milyen gondolkodásmód mentén haladhat tovább civilizációnk, ha elindulunk valamelyiken, a hajóflottáink mozgatása egyszerű, a kolonizálás és a gyártás pedig teljesen egyértelműnek tűnik az első pillanatokat követően. És miután villámgyorsan elkezdtük kolonizálni a közeli naprendszereket és megunhatatlanul nyomkodjuk a kör végét jelentő gombot, rájövünk, hogy kegyetlen szorításban tart minket a játék. Igyekszünk bolygóinkat és naprendszereinket úgy fejleszteni, hogy azokon felgyorsuljon a termelés, nagyobb legyen a népesség és egy utópisztikus államformát hozzunk létre, közben pedig összetalálkozunk más civilizációkkal is, akikkel felvehetjük a kapcsolatot. Egyre jobban nyílik ki előttünk a játék, és azon kapjuk magunkat, hogy minket is elér a „csak még egy kört” betegség.
Egyébként a készítők igyekeztek a hagyományos alapokat további érdekességekkel is bővíteni, mint amilyen a politika, ami meghatározó lehet népünk jövőjét illetően. Választott politikusaink ugyanis komolyan meghatározhatják civilizációnk beállítottságát, hogy békés vagy harcias államformát képviselünk, illetve, hogy a tudományt vagy az ipart állítjuk előtérbe. Ezen kívül küldetésekkel is megtoldották a játékmenetet, amelyek időközönként fel-felbukkanak egy-egy kör indulásakor. Ezek a missziók többnyire egyszerűbb feladatot állítanak a játékos elé, de akadnak olyanok is, melyeknek akár 20-30 körbe is beletelhet a teljesítése. A dolog érdekessége, hogy kooperatív feladatokat is kaphatunk, melyeket más civilizációkkal együtt kell vagy lehet teljesíteni. Ehhez persze már elő kell kapnunk a diplomáciai készségünket, és megnyitni az ehhez szükséges kommunikációs csatornát, hogy lebeszéljük partnerünkkel a részleteket.
A küldetések mellett számtalan érdekes eseményt is mozgásba lendíthetünk csupán azzal, hogy bolygórendszereket derítünk fel, élet és furcsa anomáliák után kutatva. Ez gyakran vezethet értékes ásványok, elveszett technológiák, vagy további civilizációk megismeréséhez, vagy ne adj’ isten kalózbázisok leleplezéséhez, akik aztán dühösen rontanak rá felderítőinkre. Emellett toborozhatunk hősöket is, akiket hajóflottáink vagy planétáink élére állíthatunk, hogy tudásukkal javíthassák az adott rendszer tulajdonságait. Hőseink fejlődnek, szintet lépnek, saját űrhajóval rendelkeznek, amiket egyébként hasonlóan a többi űrhajónkhoz, egyedire is szabhatunk a különféle fejlesztéseknek és a számtalan fegyverrendszernek hála.
Itt az űrkirály
Az Endless Space 2 tehát gyakorlatilag egy olyan olvasztótégelye lett a 4X stratégiának, amelyben minden olyan elem megtalálható, ami már valamilyen más játékban felbukkant, vagy egyszerűen csak hiányzott ebből a stílusból. Egyedül a bolygófelszínek beépítése az, ahol már valamelyest elnagyolt terepre tévedünk, illetve az űrcsatákat nem lehet manuálisan levezényelni (csupán formációbeállítások vannak), de igazából ebben az esetben sem lehet okunk a panaszra, hiszen olyan szinten merülhetünk el a játékmenet által nyújtott további, komplex területeken, hogy végül semmilyen hiányérzetünk nem lesz. Külön kiemelnénk, hogy a program egy minden részletre kiterjedő oktatómóddal is rendelkezik, ami végig fogja a játékos kezét, és röviden elmagyarázza a szükséges ismereteket, kezdve a legegyszerűbb alapoktól az olyan összetettebb feladatokig, mint a flottamenedzselés vagy a diplomácia.
De ami talán leginkább megragadhatja a játékost az Endless Space 2 kapcsán, az a látvány. A bolygók, az űrhajók, a naprendszerek és a kis átvezető videók mind-mind szemkápráztatóan néznek ki, ráadásul minden faj saját, fülbemászó háttérzenét is kapott, ami még hangulatosabbá varázsolja az egész vizuális orgiát, amit a játék nyújt. Számomra különösen nagy örömet jelentett, hogy a felhasználói felület is tökéletesre sikeredett. Az UI letisztult, egyértelmű az ikonok és a menüpontok helye, és nem utolsó sorban gyors is ez a rendszer, ami olyan kényelmet biztosított számomra, amit sok másik stratégia megirigyelhetne. A játék alatt egyébként az Unity engine mozgatja a szálakat, ami számtalan esetben bizonyított már, így még egy sort odaírhatunk a „Unity motoros játékok, melyek piszok jól néznek ki” listánkra. Egyszóval az Endless Space 2 korunk legsokoldalúbb, legszebb 4X játéka lett. A jövőben valószínűleg újabb ingyenes tartalmakkal bővül még, amiről ugyancsak példát vehetne pár kiadó (igen, most rád gondolok, Firaxis).
