Az Endless Legend épp egy évvel ezelőtt mutatkozott be, és rögtön a legfontosabb darabja lett annak a kirakósnak, amely a stúdió más játékaival együtt - lásd az Endless Space, és a Dungeon of the Endless - alkot egy komplett univerzumot. Valamikor régen ugyanis egy magasan fejlett faj (Endless) megtalálta az utat a csillagok közé. Felfedezők voltak, akik ismerték az élet teremtésének a titkait, ám nagyságuk fényében nem látták a közeledő végzetet, és a saját belső ellentéteik áldozatává lettek. A nyomaik azonban nem tűntek el, relikviák, romok tanúskodnak az egykori civilizáció fényéről, és a legfontosabb hagyatékuk, a Por (Dust) szétszóródott a világban. Ez az anyag lett minden Endless játék építőköve, egy olyan nano-matéria, amely fizikai formába önti a terveket, de energiát is tárolhat, sőt manipulálhatja a környezetet is.
Auriga, az Endless Legend központi világa azonban csak egy baleset eredménye, egy lezuhant rabszállító űrhajóé (Dungeon of the Endless), amelynek utasai lassan elfelejtették az ősöket, és frakciókba rendeződtek az évszázadok alatt, amíg elérték a felszínt. Ezek a frakciók, kultisták, varázslók és egyéb nem éppen hétköznapi lények vívják a harcukat az életben maradásért, és a hatalomért. Legutóbb épp ott hagytuk abba, hogy az Őrzők megjelentek és remélhetőleg mindenki szája elégedett mosolyra szaladt, amikor Atmos és társai végigmasíroztak a hatszögletű mezőkön. A világ azonban furcsa hely, ha azt hiszed, hogy már mindent láttál, kitárul egy ajtó és szívlapáttal pofán csap a meglepetés ereje. Történt ugyanis, hogy amíg a felszínen az ismert fajok egymást dúlták, egy komplett nép gombolkozott be a földalatti óvóhelyekre, és az Elfeledettek most szépen előmásznak, hogy leszámoljanak a többiekkel. Amikor a meglepetés erejét emlegetjük, az nem pusztán szóvirág, hisz az új frakció legfontosabb tulajdonsága, hogy az alap egységei és a hősei láthatatlanok. A két új képesség közül az álcázás (camouflage) csak az erdőkben, míg a lopakodás (stealth) már minden hexen elrejti a kíváncsi szemek elől a katonákat. Kivételek persze vannak, az őrtornyok és a Detection (felszereléstárgyakkal és a hős fejlesztésénél választható képességgel aktiválható) tudással felszerelt seregek mindent látnak...
Faster than Shadows
A Forgotten tehát egy olyan nép, amely árnyékban született, a gyengeségeit álcázással palástolja, és könnyedén fürkészi ki mások titkait, értsd, lopnak, mint az őrültek, főleg kutatási cuccokat. A FISDI (Food-Industry-Science-Dust-Influence), azaz a hagyományos Endless menedzsment rétegeiben náluk ugyanis a tudományos munkának nincs hagyománya, a science mezőben például nem gürizik senki, hanem azonnal megvásárolhatják a vívmányokat egyre emelkedő Dust-adagokért. Nem mondom, hogy könnyebb így az élet, hisz a teljes tudományos infrastruktúrát (beleértve a hexek bónuszait), sőt a Guardians legendás szintű építményeiből is jó néhányat így teljesen feleslegessé tesznek, miközben a Porból amúgy is rengeteget használunk, de mindenképpen érdekes aspektus. És azért volt már előtte is hasonló precedens, lásd a Broken Lords nem használt például kaját. Az épületek, fejlesztések között szintén megjelent néhány újdonság, amelyek egyben új fogalmakat is bevezetnek, mint például a fosztogatás (pillage) vagy a biztonság (security). Az összes frakció, hisz nem csak a Forgotten játszhat martalócot, bár kétségkívül ők a legjobbak, szóval mindenki nyomja az ipart, és mostanában egyetlen nyersanyag-kitermelő, őrtorony vagy a minor frakciók szálláshelyei sincsenek biztonságban. A sikeres akció jutalma, hogy a tulajdonos elveszti néhány körre az adott hely bónuszait (az őrtoronynál pl. a látóteret), plusz a jellegtől függően még be is gyűjtünk némi értéket.
Megyünk lopni?
A kémkedés, mint komplett iparág, remekül illeszkedik Auriga világába, nem is értem, hogy miért nem jutott már korábban a stúdió eszébe - talán, mert így több lét is felnyalhatnak az expanzióval, de ez csak egy gyenge tipp. A lényeg, hogy minden hős kapott egy új számértéket, ami elhelyezi őt a nemzetközi kémvilág rangsorában, természetesen a Forgotten fickói itt is a legjobbak, ők 4-es szimattal bírnak. Nos, amint tiszta rálátásunk van egy idegen városra, rögtön be is küldhetjük a mi Bondunkat, aki aztán tanyát ver ott, és elkezdi feltérképezni a dolgokat. Azt, hogy mi folyik a kapukon belül, azonnal megnézhetjük – látjuk, mit építenek, hányan vannak a helyőrségben, ki a kormányzó, és hogy a nép melyik termelési ágazatra koncentrál. Birodalmi szinten is kapunk információt a diplomáciai kapcsolatokról, ám ennél sokkal lényegesebb, hogy az ügynökünk elkezd szinteket lépni a beépülés mértékében, és néhány kör múlva már el tud lopni ezt-azt, mondjuk egy technológiát az első Érából, esetleg megzúzni a falakat, szabotálni a termelést, beverni egy kisebb szöget az ott tanyázó hős koporsójába (-30% életerő). A művelet szépsége, hogy minél tovább időzik láthatatlanul, annál durvább dolgokat tud megcsinálni, kinyírhatja a populáció nagy részét, elrabolhatja a kormányzót, de akár teljesen hatástalaníthatja a védműveket, nem is beszélve a magasabb szintű ipari kémkedésről. Ying és Yang, szóval ahol kém van, ott elhárítás is működik, ennek első lépcsőfoka a városok security értéke, amivel a szerencsétlenek megnehezíthetik a beépülést és elősegítik a felderítést. Ugyanakkor minden településen van egy razzia (roundup) kapcsoló is, ha ezt megnyomjuk a nép kapát-kaszát eldobva négy körig csak a meglapuló kémet keresi - többnyire sikerrel.
Saját predátorom van!
Górcső alá véve az Elfeledettek egységeit, hát például a predátor, asszaszin, myst trió elnevezései sokkal többet sejtetnek, mint amennyi a valós harcértékük. A magas kezdeményezés érték mellett sunyikámék elég rosszul tűrik a pofonokat, és a dupla fegyverek (dual wield) ellenére sincs akkora fizikai sebzés, hogy a kezdetektől ledózeroljunk mindenkit, persze egyértelmű, a láthatatlanságból fakadó előnyt valahol kompenzálni kellett. A bandában a predátor amúgy a távolsági harcos, a myst pedig a szárnyas, és utóbbi képes néhány ellenfélen átgázolva is rárontani a céltárgyra a Faster than Shadows képességgel. Az új insigniákkal és fegyverekkel idővel felturbózható a harcérték - és minden érában szokás szerint újrakonfigurálhatjuk a sereget, ahogy ezt már megszoktuk, de igazából most, a Shadows expanziónál jutottam el oda, hogy a csaták levezénylését rábíztam inkább a gépre. Egyszerűen frusztráló, hogy ezt a gyönyörű harcmezőt a fázisos harcrendszer, és az AI faék szintű viselkedése mennyire ledegradálja - a komplexebb terepeken, vagy az ostromok során a ki hová mozogjon, vagy inkább ne mozogjon beállításoktól párszor elszakadt a cérna.
A harcmezőn túl azonban az Endless Legend értékeit, ha nem is napestig, de jócskán lehet sorolni. Ez talán az egyik legszebb 4x játék, gyönyörű zenével, művészi képekkel és kellő mélységű játékmenettel. A két hosszú évszak, a tél és nyár kiszámíthatatlan váltakozása, a nem mindennapi nyersanyagok ötletes felhasználása, amit ráadásul a technológiai érákkal összekötve még érdekesebbé tettek, bizony csupa olyan ötlet, amelyek a mai napig ülnek. Minden nép saját utat jár be a győzelemig, lásd a Forgotten is megkapta a saját - egyébként nem túl érdekes - quest-sorozatát, de persze ugyanúgy győzhet technológiai, gazdasági és katonai úton is. Sajnos, ahogy egyre több elem érkezik, szaporodnak a hibák is, az említett küldetéssorozatban például sikeresen elakadtam egy bugban, ráadásul már majdnem a legvégén. Az sem tagadható, hogy a vándorló seregek fosztogatása színesebbé tette az összképet, bár a határ túloldaláról büntetlenül megindítható ugyanilyen ellenséges akcióknál meg hullottak a hajszálak.
Megérte?
Összességében a Guardians nagyobbat szólt, és ha csak Forgottenék kopogtattak volna be a Legend kapuján, egy szemöldökvonással lerendeztük volna a Shadows érkezését, ám a kémvilág és a hozzá tartozó rendszer (hős fejlesztések, infrastruktúra) elég meggyőző érv a vásárlás mellett.
