Az Amplitude Studios 2012-ben indította útjára saját Endless-sorozatát , méghozzá az Endless Space című alkotásban, amiben különböző űrbéli civilizációkat kellett pesztrálnunk a siker érdekében. Azóta rengeteg víz lefolyt már a Dunán, és különböző Endless-produktumok láttak napvilágot, amik minden alkalommal megdobogtatták a rajongók szívét sajátos kivitelezésükkel és hangulatukkal. A Humankind egy kis kitekintő volt a sorozatból, amit a sajtó viszonylag tárt karokkal fogadott, de a játékosok már nem voltak annyira elájulva tőle. Éppen ezért elég nagy figyelmet kapott az Endless Dungeon bejelentése, és mindenki felsóhajtott, hogy a fejlesztők végre visszatérnek a saját univerzumukhoz. Most, 2023-ban a CENEGA Hungary Kft jóvoltából lehetőségünk nyílt betekintést nyerni a kész produkcióba, hogy kiderítsük, valóban megérte-e a várakozás.
A végtelen űr(állomás)
A játékban egy különböző űrkalandorokból összeálló csapat felett vesszük át az irányítást, akik egy hatalmas űrállomáson rekedtek, és bár szeretnének kiszabadulni onnan, ez azért nem megy olyan egyszerűen. Egy különleges védelmi rendszer őrzi ugyanis a helyet, ami nem engedi, hogy bárki is távozzon. Az egyetlen módja annak, hogy elhúzzuk a csíkot, ha egy (1-3 fős) csapat leszállít egy speciális kristállyal ellátott robotot az állomás mélyére, amivel ki tudják iktatni ezt az erőteljes biztonsági mechanizmust. Ha a küldetés nem sikerül, akkor az osztagunk visszakerül az állomás kocsmájába, a Saloonba, hogy erőt gyűjtsenek és újra nekivágjanak a kihívásoknak. A feladat egyszerűnek tűnik, ám az ördög ezúttal is a részletekben rejlik.
A fejlesztők egy különleges kombinációval fűszerezték meg a játékmenetet, így bár az Endless Dungeon kétségkívül a Dungeon of the Endless szellemi örököse, jelentősen eltér az elődtől. Legfőképpen kinézetében, ugyanis a pixelekből felépített világot felváltotta a rajzolt, cartoon-szerű grafika, ami mindenképpen a program előnyére szolgált. A játékmechanikát pedig röviden úgy lehetne jellemezni, hogy a tower defense elemek keverednek a gyors és akciódús twin-stick shooterekkel, ezúttal valós időkben. Ennek a kettőnek a vegyítése elég érdekesnek, ugyanakkor izgalmasnak is hangzik. Ettől függetlenül viszont senkit ne tévesszenek meg ezek a kijelentések, mivel a játék teljes egészében roguelike alapanyagú.
A pályákon éppen ezért véletlenszerű meglepetésekre bukkanunk, például nyersanyag-előállító generátorra vagy éppen egy új fegyvert rejtő ládára. Laza kirándulásunkat többnyire az életünkre törő robotok, bogarak és sikertelen laboratóriumi kísérletek teszik rémálommá, akik saját spawn helyeikről indítanak offenzívát cselekedeteink hatására. Ezek a tényezők jelentősen nehezítik célunk elérését, ami ugyebár az, hogy a kristályt cipelő robotot kell eljuttatnunk a pálya különböző pontjaira vagy az aktuális szint kijáratához. Közben a drágakövet is óvni kell, mert ha az megsemmisül, úgy a mi pályafutásunk is véget ér, aztán – ahogy azt már említettem – újra a Saloonban találjuk magunkat.
Éppen ezért komoly felkészülést igényel, hogy kis bajtársunk a lehető legrövidebb és a legbiztonságosabb útvonalon juttassa el a féltve őrzött követ a pontok között, de szerencsére számos lehetőség és megoldás áll a rendelkezésünkre a siker érdekében. A legfontosabb dolog, hogy a nyitott ajtókon keresztül, teremről-teremre haladva térképezzük fel az adott pályát, mivel az ajtók erőforrásokként szolgálnak. Ez első hallásra unalmasnak tűnhet, de valójában egy rendkívül elegáns tervezési módszerrel állunk szemben. Nem meglepő módon nyersanyagokra van szükségünk különböző toronyágyúk építéséhez és egyéb más dolgokhoz is, legyen az mondjuk a pályákon belüli hősfejlesztés. Bár lehetőségünk van generátorok építésére a nyersanyagok növeléséhez, de a megnövekedett bevételt csak akkor kapjuk meg, ha kinyitunk egy újabb ajtót. Minden ilyen művelet tele van izgalmakkal, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy a következő szoba mit is tartogat a számunkra. Találhatunk bennük fejlesztéseket, különböző ládákat, vendorokat (árusokat), de akár a zóna kijárata is lapulhat az egyik nyílászáró mögött. A pályák procedurálisan generálódnak, ugyanakkor mesterien vannak megalkotva, ezen a téren tehát minden a helyén van.
Ahogy folyamatosan fedezzük fel az adott szintet, úgy vagyunk képesek egyre jobban átlátni a környezetünket. Az ellenséges robotok, bogarak spawn helyein mindig kapunk egy kis információt, hogy milyen típusú szembenállók fognak özönleni ellenünk, illetve, hogy melyik fegyver hatásos ellenük a leginkább. Kellő információ birtokában így fel tudjuk építeni a taktikát, hogy milyen védelmi eszközöket érdemes elsőként kifejleszteni, illetve telepíteni. Ezeket a lépéseket azonban nagyon jól gondoljuk át, több okból kifolyólag is. Egyrészt, mert a telepített fegyverek nem fedik le az egész szobát, minden ágyúnak megvan a maximális távolsága ameddig tüzelni tud. Másrészt pedig azért, mert minden egyes fejlesztésnél szörnyek hadát (wave) kapjuk a nyakunkba – persze véletlenszerűen, hogy ne legyen annyira egyszerű a dolgunk.
Foglalkozása: Tank, DPS, Healer
Védvonalunk felhúzása mellett mi magunk, vagyis inkább a választott karakterünk a kulcsszereplő az összecsapások során. A hősök sajátos képességekkel rendelkeznek, és olyan szerepeket töltenek be a már jól ismert RPG kategóriákból, mint például tank, DPS vagy healer (gyógyító). A sima lövöldözés mellett minden karakter rendelkezik egy speciális képességgel, ami nem feltétlenül erős, de bizonyos helyzetekben eléggé hasznos tud lenni. Emellett van egy ultimate képesség is, ami ugyan sokkal erősebb, de cserébe ritkábban használható a hosszú visszatöltési ideje miatt. Alapvetően a kezdő fegyverünkre kell támaszkodnunk, bár van lehetőségünk arzenálunk lecserélésére, amit kétféleképpen tudunk megtenni: a szobákban lévő ládákból szerezhetünk erősebb vagy gyengébb példányokat vagy egy bizonyos összegért az árusoktól is vásárolhatunk. Azt viszont mindenképpen tartsuk észben, hogy egy karakter legfeljebb csak két fegyvert tud magánál hordani, illetve arra is figyelni kell, hogy nem minden típusú fegyvert tud mindenki használni. Összesen nyolc karakter szerepel a játékban, akiket nagyjából tíz óra alatt fel is tudunk oldani. Ráadásul mindenki rendelkezik személyes küldetésekkel, melyekkel jócskán meghosszabbíthatjuk a játékidőt. Óriási negatívum viszont, hogy az Endless Dungeonben nincs közelharci hős, csakis távolsági harcosok találhatók a kompániában.
Még egy kör? Oké!
Természetesen, ahogy egyre mélyebbre haladunk lefele az űrbázison, úgy a szintek is egyre nehezebbé válnak. Ez magába foglalja, hogy az ellenségek elpusztítása egyre keményebb feladat, illetve a sötét szobák is gyakoribbak, amelyekbe nem mindig tudunk ágyúkat telepíteni. Nagyon sok küldetésünk átmeneti halállal végződik, ami után rögtön a Saloonban találjuk magunkat, méghozzá rengeteg nyersanyag társaságában. Ezekkel aztán felfejlesszük a felszereléseinket, és már mehetünk is vissza a szintekre gyilkolászni, építgetni és testőröst játszani. Sajnos ilyenkor megint az űrállomás legtetejéről kell kezdeni az utunkat, bár egyre gyorsabban végig tudjuk verekedni magunkat a felsőbb pályákon, míg el nem érünk a problémásabb helyekre. Egy idő után pedig már azt vesszük észre, hogy a nehezebb szintek is könnyűvé válnak – csak legyen elég kitartásunk eljutni idáig.
Az új koktél íze
Kellő bátorság kellett ahhoz, hogy a fejlesztők egy olyan Endless címet szállítsanak le a játékosoknak, ami több stílusból lett összegyúrva. A koktél valahogy mégis működik, pedig nincs semmi forradalmi ezekben az elemekben, olyan legalábbis semmiképp, amit ne láttunk volna más alkotásokban. Kétségtelen viszont, hogy az Amplitude Studios valahogy ráérzett az akció, a stratégia és a fejlődési rendszer harmóniájára. Fontos azonban kiemelni, hogy egyedül bóklászva hamar unalmassá válhat a kaland, barátokkal tehát sokkal izgalmasabb élményekben lehet részünk – főleg, ha a gondosan felépített tervünkbe valami hiba csúszik, mi pedig sikítva próbálunk rohanni a gyilkos szörnyek és robotok hada elől. A veterán játékosok ugyan kifogásolhatnak pár dolgot, amik nem úgy vannak megalkotva, mint Dungeon of the Endless-ben, de nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a fejlesztők próbálnak mindig magasabb szintre emelni egy sorozatot, ami olykor áldozatokkal jár. Pár idegesítő dolgot leszámítva és az apró hiányosságoktól eltekintve egy olyan különleges ízű koktélt állítottak össze a srácok, amibe mindenképpen érdemes belekóstolni.
(A játék dobozos formában is beszerezhető, amit a Konzolvilág kínálatában is megtalálhattok!)
