Igaz, ebben egy picit zavart, hogy menteni nem lehet és hát a játék meglepő rendszerességgel kifagy. Úgy, hogy semmi nincs mellette megnyitva. Ez azért is felb@... azaz erős indulatokkal tölt el, mertháthogy az Emergency Call 112 – The Fire Fighting Simulation 2 bizony valós időben játszódik, időgyorsítás nélkül, miközben 24 órát ölel fel. Azaz a tűzoltók egy napját, reggel héttől másnap reggelig. Amikor ezt a mondatot befejeztem, máris jött a „notruf2019.exe has stopped working” ablak, a klasszik fehér képernyővel. Anyád!
Pedig a fejlesztő, az Aerosoft, a Microsoft-féle Flight Simulator-világ egyik legjobb tartalomszállítója. Én is egy kisebbfajta vagyont fizettem ki a remek minőséget képviselő, kiegészítő repülőterekért, repülőgépekért. Amikor megláttam, hogy övék ez a játék is, megörültem. Aztán megőrültem. De tényleg.
Oké, a játék az aprócska, de bűbájos Mülheim an der Ruhr városka hivatásos tűzoltóságának központi állomáshelyére visz minket – azaz minden német. Majdnem minden: a beszéd és az összes, játékbéli ojjektum felirata is (irodaajtók inklusive), mi csak néha kapunk némi angol, a látóterünkbe beutazó feliratot. Néha. Ezt még meg lehet szokni, feltételezem, és ha elkezd süvölteni a riasztást részletező hangosbemondó, és én nem értem, akkor az nem is fontos. Ja, tényleg nem, hiszen simán elment a fecskendő nélkülem, akkor nem is hiányoztam oda. Mondjuk, gyanús is volt, hogy nem engedte, hogy felvegyem a védőruhámat. Vagy valakiét, hiszen nincs feliratozva, hogy melyik kié. Esetleg mindenkit Feuerwehr-nek hívnak a cégnél…
Amitől viszont már a legelején elkezdtem sikoltozni, az az irányítás. A WSAD alap, ezzel nem is volt gond. De a kameramozgás… Egy bespeedezett rövidtávfutó mozgáskultúráját hozták az első kísérletek, aztán a többi is. Cseréltem egeret – semmi. Lebutítottam az egér érzékelőjének optikai felbontását – zéró lassulás. A mutatósebesség alapra: fél percig vándorolt a kurzor az asztalon, de a játékban maradt minden rángatózóan villámsebes. Nem ma kezdtem az ipart, de hogy az egyetlen tutorial az, ahol amúgy 8-10 égő raklap alkotta gigatüzet kell leküzdeni egy elhagyott udvaron, szóval ez a nem túl nehéz feladat az állandó túlmozgás és a milliméterenként, óvatosan mozgatott egér miatt olyan lassan sikerült, hogy mire megszereltem a sugarat (azaz volt mivel vizet locsolni), elaludt a tűz, és így nem tudtam befejezni a küldetést. Komolyan.
Végül fórumturkálások alapján találtam meg azt az eldugott beállítási lehetőséget, amit 0-ra visszavéve már majdnem kezelhető a kamera. De csak majdnem: vagy valamerre nézel, vagy mozogsz. A kettő együtt most is katasztrófa, random irányban mozog el a karaktered. Emiatt nagyjából a pokolba kívántam és kívánom is az egészet. Főleg akkor, amikor bármiféle térkép vagy tájékoztató feliratok nélkül bolyongsz a 28 ezer négyzetméteres tűzoltóállomáson, a tökegyforma ajtókkal tarkított, meszelt falú, kopár folyosókon keresve az irodádat.
Pedig amit megvillantott az Emergency Call 112 – The Fire Fighting Simulation 2, annak alapján egészen jó kis játék lehetne. A Firefighting Simulator: The Squadhoz képest fényévekkel jobban vannak kidolgozva maguk a járművek és a rajtuk lévő felszerelések. Meg azok használata is: amikor sikerült a kétszeres sebességre lassítani, imádtam molyolni a cuccokkal a fecskendők málhaterében. De ennyi. Itt megállt a történet pozitív oldala és ne haragudjatok, folkz, ez a problémahalmaz nemcsak így jelent meg, de már egy hete kapható… és nekem ebből most ennyi elég volt.
