Egy bizonyos kor alatt nagyjából mindenkinek vannak általános iskolás informatika óráról származó emlékei. Nekem például az, hogy a mi sulinkban egy igazi karót nyelt, vasszigorral uralkodó tanár tartotta az info órákat, amikre majdnem minden egyes alkalommal gyomorgörccsel ültem be. Kész felüdülés volt, mikor valami sürgős ügy miatt épp nem tartózkodott bent (szerencsére ez elég gyakran előfordult) és a helyettesítő Ica néni jött be hozzánk, aki nagyjából annyit értett az informatikához, mint én a sejt- és molekuláris biológiához. Ica néni óráin mindig lehetett játszani a számítógépeken, amikre a lelkes felsősök már előre feltelepítettek néhány klasszikust. Ezek között volt a Terep 2, a Counter Strike 1.6, jómagam egyszer behoztam a Half-Life 1-et is, hogy tolhassuk LAN-ban, és bizony ekkor bukkantunk az Elasto Mania (de mi csak Elmának hívtuk) nevezetű crossmotoros játék ikonjára is, amit elindítva eleinte csak percekig szitkozódtunk, majd szépen lassan ráfüggtünk a játékmenetre. Ez idővel vitt valamennyi pozitív töltetet az informatika órák keserű táblázatkezelésébe, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a szigorú tanár úr ellenére is várjuk az órát, hiszen megannyi más feladat mellett titokban pár percet biztosan motorozgathattunk.
Az élet kétkeréken
Mérsékelten voltam jó benne, pedig akkor már túl voltam rengeteg platformer játékon, ami miatt azért egy kicsit zavart, hogy néhány osztálytársam hosszú percekig képes motorozni Game Over nélkül, én meg rendre elbukom a legkönnyebb pályákat is, mert versenyzőm beveri a fejét egy kiálló pixelbe. Éppen emiatt a suli befejeztével évekig nem tértem vissza az Elasto Maniához, azt viszont örömmel konstatáltam, hogy szép lassan kultstátuszba emelkedett a Rózsa Balázs által fejlesztett 2D-s cucc, amihez nem elég, hogy évekig készültek még pályák, de mind a mai napig, azaz 20 év (!) eltelte után is aktív közössége van! Mivel végre Steamre vándorolt, megnéztük, hogy mi minden változott a 2000-es első kiadáshoz képest.
Nos, a grafika hatványozottan szebb lett, noha ez inkább csak a felbontásban mutatkozik meg. Az irányítás teljes mértékben ugyanaz, mint régen, azaz a nyilakkal adhatunk gázt és egyensúlyozhatjuk ki motorosunkat, illetve a Szóközzel fordulhatunk meg ellentétes irányba. A Single mellett adott a Multiplayer is, amit ezúttal már a Steam Remote Play Together funkciójának hála online tolhatunk. Szintén a Steam – és vele együtt a Workshop – egy másik nagy pozitívuma, hogy a korábban készített rengeteg pálya legjobbjai ingyenesen elérhetőek lesznek, sőt mivel a pályaszerkesztő is beépült a programba, szabadon kreálhatunk újabb kíméletlenül nehéz pályákat, amiket, ha lenne egy időgépem, szívesen visszavinnék a sulis info órákra, hogy a vérprofi osztálytársaim orra alá dörgölhessek.
Magyarként öröm látni, hogy egy szívünknek ennyire kedves régi játék végre Steamen is elérhető, azonban nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a 20 év, az bizony 20 év. Időközben kijött már jó pár Trials-epizód (a Rising éppen tavaly), ami kvázi tökéletesítette az Elasto Mania (és előzménye, az Action SuperCross) által lefektetett alapokat. Viszont két dolog sikeresen megmenti jelen tesztem tárgyát: a nosztalgia és a kioldható achievementek tömege. Utóbbiak között akad olyan is, hogy fejezd be az összes klasszikus pályát kevesebb mint 40 perc alatt, úgyhogy aki régen profi volt a játékban, az bátran nekiveselkedhet a próbatételnek! Mindenki másnak pedig szerintem lazán elfér a könyvtárában az Elasto Mania, pláne akkor, ha a Ti gyerekkorotokat is megszépítette.
