Vannak olyan játéksorozatok, amik Japánon kívül szinte életképtelenek. Mármint van rájuk kereslet, valamiért az őrültebb amerikaiak és európaiak is ugranak a témára, azonban komoly sikereket így sem ér el egy ilyen széria, az epizódok meg éppen csak az átlag felett teljesítenek az offline és online magazinok oldalain. Ilyen az OneeChanbara, aminél ugye, a cici szentesíti az eszközt, nem mellesleg falat ruhában zombikat kaszabolni sem utolsó dolog, de a külső nézetes, lövöldözős Earth Defense Force 90%-ban még ezt is nélkülözi, így kizárólag a végtelenszámban érkező rovarinvázió az, ami katarzist okoz, már persze a leomló épületek mellett. És ez lényegében alig változott 2003 óta. A recept a régi, az alapok Godzillától, a Them! és a Tarantula klasszikus horrorfilmekből eredeztethetők, maximum a tartalom és a többjátékos szegmens fejlődött egy kicsit, illetve a pályák, fegyverek, ellenfelek felhozatala. Egészen 2018-ig így volt, mikor megláttam egy új trailert, aminél egészen pofás külső mellett lehetett ismét legyilkolni az inváziós seregeket, és ami egy új korszakot sejtetett a 15 éves sorozat életében. No, ne örüljetek, elég volt nekem a csalódás, mert ez bizony nem az Earth Defense Force 5, avagy a reformációra továbbra is várni kell.
(MEGINT) ITT A VILÁGVÉGE!
Merthogy az EDF5 egy az egyben a negyedik rész, vagyis inkább mindegyik korábbi sorszámozott rész, miközben eredetileg 2017 decemberében jelent meg a tengerentúlon, de az akadozó postai szolgáltatásnak hála egy év kellett ahhoz, hogy eljusson Európába. Van történet, méghozzá rendkívül kidolgozott, aminek középpontjában egy kezdő civil áll, aki rosszkor van a rossz helyen, avagy az invázió kellős közepén – az óriáshangyák és óriáspókók által leölt kommandósok tetemei között meg mi sem természetesebb, mint az, hogy a newbie nyápic fegyvert ragad, aztán hőssé válik a mindent eldöntő nagy háború során. Merthogy ez a lényeg, a harc és a fejlődés ott, ahol a teljes hadsereg alig bír ellenállni, és ahol az emberiség lassan teljesen kipusztul az idegen támadás hatására.
Ahogyan az lenni szokott, 5-10-20-30 perces missziók váltogatják egymás fagyban, esőben, napsütésben, városban, főhadiszálláson, barlangokban, a pusztában, miközben repülő csészealjak, hangyák, darazsak, pókok, óriáshüllők, hatalmas békaemberek támadnak végtelenszámban. Nem, nem búvárok, békaemberek. Mármint szó szerint. Humanoidok békákra jellemző végtagokkal és fejjel, fegyvert viselve és használva. Ja, és hatalmasak. Igen, elgurult a gyógyszer, ne is kérdezd. A lényeg, hogy egyedül vagy többen lehet mindent kipucolni, fejleszteni a fegyvereket és a kasztokat, sőt, mindent testre is szabhatsz. A sima katonák jó tűzerővel rendelkeznek, de nem repkednek, a női elitosztag (Wing Diver) utóbbira is képes, precíz puskákat használ, kilóg mindene – itt azért befigyel az OneeChanbara a derékon alul enyhén túlszexualizált öltözékkel –, a tank típus meg lassú, mint a fene, de brutálisan leamortizál mindent, ellenfelet és barátot, épületeket.
KEVEREM A SZEZONT A KÖVETKEZŐ RÉSSZEL
Mindez móka és kacagás, főleg csapatban, amikor még harci dalokat is énekelhetünk, csak éppen láttuk már elégszer, és az EDF5 bizony nem sok újdonságot mutat, ellenben rendkívül tartalmas, a korai részek 5-10 órás idejéhez képest dupla, sőt triplaannyi elfoglaltságot kínál. Kár, hogy látvány és játékmechanika terén úgy kétgenerációnyit van elmaradva. Bizony, benéztem azt a már emlegetett trailert, hiszen a frissen megjelent játékot kevertem a 2K-nak bedolgozó Yuke’s készülő címével, ami a 2019-re datált Earth Defense Force: Iron Rain, és ami már most ezerszer jobbnak tűnik. Kíváncsian várjuk, csak nehogy ez is évekig kallódjon majd a nemzetközi vizeken.
