A lassan 10 esztendeje futó EDF-széria külső nézetes akciójátékként az idegen lényeket és a változatos lőfegyvereket állítja a középpontba. A radioaktivitásból eredő félelmekből táplálkozva rengeteg filmalkotás született az ötvenes években, ebben a zsánerben pedig tesztünk alanya az amerikai és japán klasszikusokhoz egyaránt nyúl. Óriási hangyák (Them!), hatalmasra nőtt pókok (Tarantula), felhőkarcolók méreteivel vetekedő hüllők (Godzilla és egyéb Kaiju-mozik) – mindezt egy helyen, egyetlen látványos küzdelemben kapjuk meg.
Invázió
Amit fontos leszögezni: a 4.1-es jelzés nem tényleges folytatást takar. A New Despair ugyanis a 2014-es EDF 2025 polírozott, feltuningolt változata. Azonban erre az újrahasznosításra ezúttal talán tényleg szükség volt, elvégre a korábbi, PS3-as és X360-as verzió rengeteg helyzetben már-már diavetítéssé lassult, miközben a játék egyik legfontosabb eleme, hogy brutális mennyiségű ellenfelet megmozgató akciókban veszünk részt.
Nincs komoly sztori, nincs mély karakterbemutatás, csak az űrlények vannak és mi. A gyors, normál katonán felül repkedős és begyes Wing Divert, hatalmas járműveket behívni képes supportot, vagy éppen gépágyúkkal, rakétavetőkkel és pajzsokkal felszerelt tankjellegű kasztot választhatunk. A nagy csatákban elhulló rovarok után maradó ládákat felszedve új fegyvereket kapunk, erősebb lesz a páncélzatunk, emiatt pedig a farmolás az elsődleges célunk – már ha a közel száz missziót teljesíteni szeretnénk, akár a legnehezebb fokozaton is.
Erre egyébként egyedül, osztott képernyős offline módban ketten, online pedig akár négyen is lehetőségünk van. Utóbbi esetén előre tárolt, rövid vezényszavakat és jelmondatokat kiabálhatunk a csatamezőn a tapipad segítségével, katonai indulót énekelhetünk, szóval megvan a varázsa az egész haddelhaddnak. Kifejezetten szórakoztató, amikor 50 óriási hangya szaladgál körülöttünk, hatalmas pókok ugrálnak felénk, a fejünk felett anyahajók röpködnek, a házak összedőlnek, mi pedig a csapatunkkal együtt „EDF!”-et ordítunk, lövünk és robbantunk – mindent, amit csak lehet.
Fejlődés és élmény
Maga az EDF-élmény mindenképpen fejlődött (ennek korábbi változatába már PC-n is belekóstolhattunk a 2011-es Insect Armageddon jóvoltából), ez pedig leginkább a képfrissítés és felbontás párosánál észrevehető. Persze, a sorozat soha nem alkalmazkodik az aktuális elvárásokhoz, le van maradva a kor igényeitől. A hangsúly azon van, hogy 50-100 karakter nyugodtan harcolhasson, repkedhessen és lövöldözhessen a képernyőn. Ez pedig megvan, sőt sokkal stabilabban kapjuk meg mindezt, mint eddig bármikor. Az EDF 2025-höz képest gyors a látvány (néha azért beszaggat), ehhez pedig minimum 15 óra jár a szimpla végigjátszás során. Ám aki megveszi a programot, az biztosan többet fog belerakni, mert… szimplán őrületesen élvezetes.
Más kérdés, hogy az EDF rétegjáték. Nagyon az. Eszméletlenül szórakoztató, de aki megveszi, már tudja, mit kap cserébe. Ehhez mérten pedig eleve magas az ára, hiszen sokkal könnyebben lehetne rovarvadászatra csalogatni a laikusokat is egy barátságosabb összeg mellett. Az viszont már elég illúzióromboló, amikor a rajongókról közel húsz Mátyást legombolnak, emellett a Store-ban feltűnnek a plusz missziócsomagok 3000, extra fegyverek 300 forintokért. Nem lehetett volna mindezt belepakolni az alapjátékba? Ha már újrakiadásról és rétegjátékról beszélünk. Egyébként jó móka, csak technikailag van elmaradva, emellett kicsit sokat is kérnek érte. Lehet, érdemesebb várni egy jó kis leárazásig.
