Az akár a musou műfaj otthonának is nevezető Omega Force ismét megterített a kínai történelemnek és ismert alakjainak, hiszen újabb felvonással jelentkezett a Dynasty Warriors-sorozat. Vagyis, ha pontosabbak akarunk lenni, akkor inkább csak a széria legutóbbi felvonása, avagy a 2018-as Dynasty Warriors 9 is megkapta a maga Empires-szálát, ami a hódításra koncentrálva kvázi stratégiai elemekkel vegyíti az eredeti játékot.
A Dynasty Warriors 9 Empires keretében, ennek megfelelően, az alapként szolgáló korábbi rész mind a 94 játszható karaktere visszatér, 700 általános harcos kíséretében. Persze, ha úgy tartja kedvünk, akkor az Edit Mode részeként akár saját hadurunkat is megalkothatjuk a rengeteg különböző öltözék és külső jegy közül válogatva. Látvány tekintetében a játék egyébként elég felemás képet fest, ugyanis, míg a főbb szereplők karaktermodelljei egész kidolgozottak, addig a mellékes tucatgyalogok megjelenése már jóval elhanyagoltabb. Emellett a gyakran hatalmas, üres terekkel teli helyszínek nem csupán sivárak, de sok esetben hemzsegnek a mosottas, pixelekkel teli textúráktól, amik még a kevésbé részletgazdag harcosok mellett is elég kínosan mutatnak.
Egyszemélyes hadsereg
Egyetlen szerteágazó fő történetszál helyett a játékban történelmi eseményeket idéző különböző kampányok közül választhatunk, a sárgaturbánosok felkelésétől kezdve egészen a három királyság koráig. Az ellenséges seregek elsöprése mellett az Empires-sorozatban azonban jóval több feladat nyomja a vállunkat, ugyanis az esetleges hadjáratok és megszállások sajátkezű levezénylésén kívül kvázi ránk hárul birodalmunk menedzselése is, az új tisztek toborzásától kezdve az ellátmány pótlásán át egészen a diplomáciai lépésekig, hogy végül zászlónk alatt egyesítsük egész Kínát. Ezzel nincs is gond, hiszen ha valaki céltudatosan ruház be a Dynasty Warriors 9 Empires-re, az valószínűleg tudja, hogy mire számíthat, az viszont már probléma, hogy az esetleges frissen belépő újoncoknak a játék nem igazán tartogat kellő útmutatást és magyarázatot a különböző rendszerek kiismerésére.
Persze Empires jellege ellenére a játék sava-borsa továbbra is a közvetlen harc marad, amit valószínűleg nem kell bemutatnunk a Dynasty Warriors-sorozatot, vagy akár a musou műfajt kicsit is ismerő játékosoknak. A tetszésünk szerint kiválasztott harcossal, és a különböző fegyvertípusokat, technikákat, különleges csapásokat és parancskártyákat bevetve, élő hurrikánként söpörhetjük el egymagunk az ellenünk vonuló akár ezer katonát. Az összecsapások során ezúttal akár már kastélyokat is megrohamozhatunk – vagy épp megvédhetünk – a stratégiai pontok elfoglalása és ellenségünk kétségbeesett ellencsapások között ugrálva. A küzdelmek továbbra is látványosak és bizonyos fokig élvezetesek, bár senkit sem hibáztatok érte, ha hosszú távon nem szeret bele a formulába. Idővel a rengeteg karakter ellenére is elég egysíkúvá válik a vagdalózás, arról nem is beszélve, hogy az időnként csupán pár másodperces különbséggel felvillanó értesítések kicsit olyan hatást keltenek, mintha az ember egy felugró reklámokkal teli oldalra tévedt volna.
Még mindig a régi nóta
A Dynasty Warriors 9 Empires hozza a kötelezőt, ami általánosságban véve nem feltétlen rossz dolog, de ebben az esetben nagyon azt a hatást kelti, hogy egyszerűen megrekedt a sorozat. Ha grafikai elavultságától eltekintünk, még akkor is ott a fő probléma, hogy érdemi újdonságot egy ideje egyszerűen nem igazán mutatott fel egy a széria, és még csak a szándékot sem látni erre. Ha valaki a korábbi részekkel jól ellötyögött, akkor lehet, ezzel is el fog, de ha nem próbál meg kicsit megújulni a sorozat, akkor lehet, lassan még a régi rajongóit is elveszíti.
