Ha a játékot egyetlen mondattal kellene leírnunk, akkor az pontosan így festene: közepesen élvezetes Diabló-klón. A Dungeon Hunter: Alliance ugyanis egy teljesen átlagos hack & slash, amely a műfaj alapjait hozza el PS Vitára. Adott a fantasy környezet, a világ megmentése, illetve három kaszt (harcos, mágus, rogue), akik közül egyet kiválasztva szinte azonnal nekiláthatunk a végtelen számú szörny lemészárlásának. A játék irányítása mondhatni pofonegyszerű: van egy alaptámadásunk, amit három speckó mozdulattal egészíthetünk ki, az analóg karokkal a hősünket bírhatjuk mozgásra, a bal ravasszal a gyógyító italokat önthetjük magunkba, míg a jobbal a környezettel, illetve az NPC-kkel léphetünk interakcióba, továbbá az érintőképernyő megnyomásával buzdíthatjuk a minket követő elementált az ellenfelek megtámadására.
A játékmenet, akárcsak az irányítás, nem túl szofisztikált. Az amúgy egészen kellemesen kidolgozott pályákon ömlenek ránk az ellenfelek, akiknek az elpusztítását követően felfoghatatlan mennyiségű hasznos és haszontalan fegyver és egyéb vacak hullik a nyakunkba. A szerzemények minőségét mindenféle színekkel jelzi a program, és ahogy egy ilyen játékban lennie kell, természetesen fejleszthetjük a választott hősünket is. Ez utóbbi a játék egyik legjobban sikerült része, ugyanis rengeteg opció közül választhatunk, vannak aktív, passzív és speciális képességek is, ráadásul egyszerre két összeállítás is lehet nálunk a fegyverekből és a varázslatokból, amelyek között egyetlen gombnyomással váltogathatunk. Ha tehát élsz-halsz a műfajért, és pont van egy Vitád, akkor megvan a te játékod, hiszen közel húszórányi mészárszék vár rád, ráadásul a sztori játszható kooperatív módban is, ami komoly pozitívum egy ilyen program esetében.
Ha viszont nem vagy a hack & slash szerelmese, akkor érdemes átgondolni a beszerzést, mert összességében a DHA egy monoton és nem túl fantáziadús daráló, amiben a szörnyek mellett az ezeréves sablonokkal is meg kell küzdeni.
A játékmenet, akárcsak az irányítás, nem túl szofisztikált. Az amúgy egészen kellemesen kidolgozott pályákon ömlenek ránk az ellenfelek, akiknek az elpusztítását követően felfoghatatlan mennyiségű hasznos és haszontalan fegyver és egyéb vacak hullik a nyakunkba. A szerzemények minőségét mindenféle színekkel jelzi a program, és ahogy egy ilyen játékban lennie kell, természetesen fejleszthetjük a választott hősünket is. Ez utóbbi a játék egyik legjobban sikerült része, ugyanis rengeteg opció közül választhatunk, vannak aktív, passzív és speciális képességek is, ráadásul egyszerre két összeállítás is lehet nálunk a fegyverekből és a varázslatokból, amelyek között egyetlen gombnyomással váltogathatunk. Ha tehát élsz-halsz a műfajért, és pont van egy Vitád, akkor megvan a te játékod, hiszen közel húszórányi mészárszék vár rád, ráadásul a sztori játszható kooperatív módban is, ami komoly pozitívum egy ilyen program esetében.
Ha viszont nem vagy a hack & slash szerelmese, akkor érdemes átgondolni a beszerzést, mert összességében a DHA egy monoton és nem túl fantáziadús daráló, amiben a szörnyek mellett az ezeréves sablonokkal is meg kell küzdeni.
